Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-36

36. országos ülés novelnber IS. 1872. 31 kinevezte, nem is tudta, hogy az illető magyarul nem tud. (Közbekiáltás hal felöl: Annál rosszabb !) Ismétlem, annak tudomásával nem birt, hogy a magyar nyelvet nem tudja tökéletesen, ami kétségkívül azt bizonyítja, hogy szándéka nem volt nem lehetett az, ami neki itt tulajdoníttatott. A kérdésben lévő biró a háznak tagja volt, (ugy van! jobbfelől.) mint képviselő részt vett annak tanácskozásaiban , fel nem tehette ennélfogva elődöm, hogy a magyar nyelvben nem bir kellő jártassággal, és ennélfogva azon vád, hogy elődöm tudva, akarva tett volna olyasmit, mit a tisztelt képviselő ur nem tud a törvénynyel összeegyeztetni: egyátalában nem áll. A harmadik ellenvetés az volt, bogy elődöm a német nyelven való előadásra jogosította volna fel. Bátorkodom a felolvasott rendelet tartalmára figyelmeztetni a tisztelt házat; ott a német nyelvről szó sincs. Az van mondva, hogy azon nyelven adja elő pereit, a mely nyelvet birótársai és ő értenek. Ez lehetett volna a latin nyelv, és erre gondoltak is. Hogy nem volt alkalmazható : annak nem az igazságügyminister az oka. Ennélfogva a germanisatio vádja őt e tekintetben nem érheti. Egyátalán tisztelt ház, vajon abból, hogy az igazságügyminister ily rendkívüli körülmények közt, kivételesen megengedte, hogy a tengerpartnak egyik fia, a ki abban a helyzetben nem volt, hogy tökéletesen magyarul megtanulhasson, más nyelven is adhassa elő a pereket, vajon ebből lehet-e következtetni a gcrmanisatióra való törekvését: azt. a tisztelt ház ítéletére bizom. Én a germanisatio elleni óvszert nem abban találom, tisztelt ház, ha egy fiumei előadó bírónak, a kivételes körülmények daczára, lehetlenitették volna az előadást., hanem az egyetlen óvszert abban találom — és csakis ez menthet meg benünket.— ha a magyar nemzet műveltségi tekintetben minél nagyobb fokra emelkedve, képes lesz szembe szállni (Zaj bal felől) azon befolyásokkal, a melyeket a terjedő civilisatio itt érvényesíteni fog. (Helyeslés jobb felöl.) És látok én még más óvszert a germanisatio ellen, olyat, a mely engem azon reménynyel biztat, hogy sikeres is lesz: és ez az itt Magyarországon létező német lakosság hazafiúi érzelme. Méltóztassék tekintetbe venni a multakat, a hol ezen országnak német lakossága oly körülmények közt. a midőn a német áramlatnak hódolni érdem volt: hazafiúi ragaszkodással viseltetett a magyar nemzet és intézményei iránt. A magyar nemzet mindinkább nagyobbodó civilisationális törekvésében, haladásában és az itt létező német lakosság hazafiságábau találom az óvszert, moly hazánkat meg fogja menteni attól, a mitől a tisztelt képviselő ur tart, a germauisatiótól. Ezt akartam tisztelt képviselő ur beszédére válaszolni. (Helyeslés.) Elnök: Tisztelt ház! A ministerelnök ur személyes kérdésben kivan szólni. (Halljuk!) Lónyay Menyhért gr. ministerelnök : Az elnök nmak azon kijelentésére, hogy személyes kérdésben kívánok szólani, azt jegyzem meg, hogy ministernek mindig van joga felszólalni. (Ugy van !) Minthogy a szabályok azt rendelik, hogy az interpellatióra adott válasz után egyszerű szavazással dönt a ház a fölött, tudomásul veszi-e azt vagy nem: ugy hiszem, hogy mindenekelőtt e fölött kell szavazni; és ha ez elintéztetett, föntartom magamnak, hogy azon modor ellen, azon nem parlamentalis és bizonyára nem helyes eljárási mód ellen, mely parlamentünkben, — a parlamentalismus kárára — gyökeret kezd verni, nemcsak személyes kérdésképen, néhány komoly, intő szót intézzek a házhoz. (Élénk helyeslés a jobb oldalon.) Elnök : A kérdés az : tudomásul veszi-e a ház az igazságügyminister urnák Csernátony Lajos képviselő ur interpellatiójára adott válaszát, vagy nem ? (Felkiáltások : Tudomásul vesszük !) Méltóztassanak azok, kik tudomásul veszik felállani! (Megtörténik.) A többség tudomásul veszi. Lónyay Menyhért gr. ministerelnök : Tisztelt ház ! Mindenekelőtt kijelentem, hogy rövid leszek. (Mozgás a bal oldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobb oldalon.) Vannak oly vádak, lehet oly modor, melyekre a legméltóbb válasz: a megvetés. (Hosszas élénk helyeslés a jobb oldalon. Mozgás a bal oldalon.) A legméltóbb válasz ez akkor, ha valaki, miként én, az egész ország előtt közel harmincz évi politikai múltjára hivatkozva, bátran és nyíltan tekinthet lefolyt életére, melyen •— öntudattal mondhatom — egyetlenegy szenyfolt sincs; (Zajos helyeslés a jobb oldalon) és ha másrészt tekintetbe veszem, hogy a vád kitől ered és minő modorban adatott elő. (Fölkiáltásoka jobb oldalon: Gyalázat! Hosszasan tárté mozgás.) Nyilt és becsületes ellenféllel szemben, bárm-iképen állítsa is fel a kérdést: a részletes, a mindenre kiterjedő választ, kötelességemnek ismerem; minden alapot nélkülöző rágalmak ellenében azonban, olynemü formulázások ellenében, minőt az imént kellett hallanunk ama iskola megalapítójától, melyet máskép, mint a rágalom iskolájának jelezni nem birok, a legillőbb fegyver : hivatkozással multamra., hivatkozással őszinte, tiszta öntudatomra: a megvetés. (Hosszasan tartó élénk tetszésnyilvánítások a jobb oldalon. Nagy mozgás.) A képviselő urnák múltját én szellőztetni nem kívánom; csak annyit jegyzek meg, hogy míg én már ifjúságomtól kezdve hazám kitűnőbb fiaihoz csatlakozva a becsületes munkásság által iparkodtam ha-