Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-58

5S. országos ülés december 19. 1872. 373 A mi azon panaszt illeti, hogy némely járás­birák illetéktelenül jártak el, s oly hivatást teljesí­tettek, a mely nem fér össze hatáskörükkel és e mi­att hivatalukat elhanyagolták, valamint azon kap­csolatos kérdést illetőleg, hogy szándékozom-e meg­büntetni mindezeket, erre nézve csak az a vála­szom : nekem őket megbüntetni szándékom azért nem lehet, mert nekem nincs jogom őket megbün­tetni ; de szándékom van, — ha a panaszok csakugyan constatáltatnának, azon eljárást elle­nök megindítani, melyet a törvény rendel, t. i. a fegyelmi eljárást. Egyebet tennem, — ismétlem, nem lehet sem hivatásom, sem jogom; mert nekem a bírói függetlenséget tisztelni és megóvni köteles­ségem. (Élénk helyeslés jobb felől.) Kiss dános : T. ház! Az igazságügy-mi­nister urnák kérdésemre adott feleleteivel részben meg vagyok elégedve, jelesen egy törvényszéki ül­nök ellenében magam sem óhajtok és nem kívánok egyebet, minthogy a fegyelmi vizsgálatot meg­indítsa. A mi pedig magát a pert illeti, mely erkölcs­telen kötvényre van fektetve : az igen természetes, hogy annak lefolyása az, a mit a minister ur el­mondott, hogy t. i. törvényes utón kell eszközölni. Hanem van egy 3. pont, melyre nézve nem méltóztatott megnyugtató választ adni, hogy t. i. jövőben az erkölcstelenség továbbterjedésére, mely magát az állam alapzatát támadja meg, a corruptiora nézve szándékozik-e a ház elé törvényjavaslatot ter­jeszteni, hogy szűnjék meg ezen méteby, mely a ha­zát veszélylyel fenyegeti. E tekintetben a válasz által nem vagyok meg­nyugtatva. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Elnök: Tudomásul veszi a t. ház a minis­ter ur feleletét? (Igen! Nemi) A kik tudomásul veszik, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A több­ség tudomásul veszi. Várady Gábor: T. ház! Szalay Imre képviselőházi Elnök: volt fogalmazó özvegyének kér­vényét van szerencsém a t. házhoz benyújtani, mely­ben kéri, hogy férje hosszas szolgálatai és vagyon­talan helyzete tekintetbe vétele mellett, méltóztassék . a ház az iránt intézkedni, hogy az özvegy és gyer­mekei részére kegydij vagy évijáradék utalványoztas­sék. Kérem ezen kérvényt szabályszerű tárgyalás vé­gett a gazdasági bizottsághoz kiadatni. Elnök: Ki fog adatni a gazdasági bizott­ságnak. Tisza Lajos közmunka- és köz­lekedési minister: T. ház! F. hó 14-én egy interpellatio intéztetett a közlekedési minister­hez Péchy Tamás képviselő ur által. Az interpellatiót bátor leszek pontonként fel­olvasni azért, hogy pontonként megadhassam vála­szomat reá. Az interpellatio első pontja igy szól: 1. Minő előintézkedéseket tett az igen tisztelt minister ur az iránt, hogy a magyar nyelvnek áta­lános hivatalbeli használata hazánk minden vasutai­nál 1874. január 1-ső napjától kezdve valósággal életbe léptethető legyen? Erre nézve először is kiadtam már régebben egy rendeletet, melyben figyelmeztettem a vasut­igazgatóságokat, hogy 1874. január 1-től fogva a közlekedési ministerium részéről meg fog követeltetni, átalában minden vasútnál a magyar nyelv használata; 1873. január 1-től pedig átalában a ministeriummal való összes érintkezésekben a magyar nyelv kizáró­lagos használata, valamint a nyomtatványoknak ma­gyar nyelven való kiállítása elrendeltetett és idő­közben is nem mulasztottam el több izben serkenteni a társulatokat. — Ha volt. reá eset — s nem volt csak egy — hogy daczára ennek a társulat német bead­ványokat adott be, azokat visszautasítottam, minek folytán jött azután magyar beadvány. Mindezen serkentések oda vezettek, hogy ma már 3 vasúti társulat külön magyar nyelvtanárt tart hi­vatalnokai számára, s mindannyian elrendelték, hogy csak is azon hivatalnokok tarthatnak huzamosabb vagyis végleges alkalmazásra tovább is igényt, a kik a magyar nyelv birtokában lesznek. Hogy azon­ban azt a társulatokra kötelezöleg kimondjam, hogy fel nem vehetnek oly hivatalnokot a ki most már a magyar nyelv birtokában nincs : ezt nem tartanám helyesnek, mert bizonyos esetekben bizonyos állo­mások betöltésére igen is oly szak közeg szükséges, ki talán történetesen ma még nincs a magyar nyelv­nek birtokában. Ez tehát oly megszorítás volna, mely talán a? üzlet hátrányára szolgálna. A második kérdés ez volt: Nem tartja-e különösen szükségesnek, hogy a magyarországi vasutakra nézve itt Pesten egy köz­ponti elszámitolási hivatal állittassék fel, mely az egyes vaspályaigazgatóságok és állomásokkal kizáró­lag magyarul vezetvén levelezéseit, hathatós elő­mozdítója lehessen annak, hogy a magyar nyelv hi­vatalos használata vaspályáinknál behozassák? Elszámitolási hivatal van az osztrák-magyar monarchiában kettő. Nevezetesen van egy a kocsikra nézve Pesten; ennek elnöke épen a magyar állam­vasutak igazgatósága. Azonkívül van egy elszámito­lási hivatal az áruforgalomból eredett különbözetek elszámitolására; ez van Bécsben. Ennek elnöke a szabadalmazott cs. kir. osztrák államvasutak igaz­gatósága, Ezen bécsi intézetnek azonban van öt tagból álló intézkedő bizottsága, amely intézkedő bizott­ságban két magyarországi pálya is képviselve van és pe­dig ismét a magyar államvaspálya és a tiszai vaspálya. Szerkezete ezen elszámitolási hivatalnak olyan, hogy ide minden egyes vasút a maga közegeiből küld bi-

Next

/
Thumbnails
Contents