Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-57
368 57. országos ülés december 18. 1872. kintetből nem táplálhatok, hogy e kitétel félreértésre vezethetne. Mióta az 1867. XH. t. ez. életbe lépett, ennek következtében igen sok törvényhozási intézkedés történt, melyek végrehajtásában a magyar ministerek egyik-másik tekintetben egyetértőleg haladtak a közös ministerekkel. És maga a véderőről szóló törvényben is — mely pedig alapját képezi mindazon törvényeknek, melyek itt most tárgyaltainak, — a végrehajtási clausula egyenesen ugy szól, hogy e tekintetben a honvédelmi minister, a hadügyministerrel egyetértőleg, fog intézkedni. Ajánlom tehát a tisztelt háznak, hogy az eredeti szerkezetet megtartani méltóztassék. (Helyeslés jobb felöl.) Tisza Kálmán l Tisztelt ház ! Igen jól tudom, — és nem akarom most kutatni, hogy helyesen van-e vagy nem, — de mondom, igen jól tudom, hogy 1867. óta és még sokkal inkább a védkötelezettségről szóló törvény megalkotása óta sokszor kénytelen a magyar minister egyik-másik közös ministerrel egyetértőleg járni el. De hogy egy felől szükséges, más felől helyes lenne a törvényben a végrehajtással megbízni oly közeget, mely a magyar parlamentnek közvetlenül nem felelős, azt nem látom át. Hogy nem szükséges, azt magának a honvédelmi ministeriiimnak mostani előterjesztéséből látom. Matolay tisztelt barátom felhozta az ujonczozási törvényt, melyet épen most fogadtunk el és melyben a közös hadiigyministerről szó siacs. Pedig ez is oly dolog, melynél egyetértőleg kell eljárnia a honvédelmi ministeriiimnak a hadügyministerrel, mert önállólag nem hajthatja végre a törvényt.. Itt van a kiszolgált altisztekről szóló törvényjavaslat, melynek végrehajtásával is a honvédelmi minister bizatik meg a nélkül, hogy a közös hadiigyministerről egy szóval is említés tétetnék, és nem kételkedem, hogy több ilyen törvényt is lehetne idézni. Szükséges tehát nem lehet a dolog még a minister szempontjából sem, mert ha a ministerium szükségesnek tartaná: akkor bizonyosan minden egyes törvényben megmondaná. De azt gondolom, hogy az észszerüség szempontjából sem lehet szükséges, mert ha a honvédelmi minister megbizatik a végrehajtással : ennek okvetlenül tudnia kell, hogy a fennálló törvények értelmében kinek közreműködésével kell e tekintetben eljárnia. Hogy pedig nem helyes ezen szempont, azt hiszem bajos volna eltagadni, mert utoljára, ha egy parlament a végrehajtást oly egyénre bizza, kinek helyzete a parlament szavazatától és fellépésétől nem függ: akkor ez valósággal értelmetlen dolgot követ el. Miután tehát azon kifejezésre szükség nincs és parlamentalis szempontból lehetetlen hogy benmaradjon: igen kérném, méltóztassék kihagyni azon szavakat és elfogadni Matolay tisztelt " képviselőtársunk indítványát. (Helyeslés bal felől) A logikáról, igaz, ma különböző nézeteket hallottuk. A tisztelt előadó ur igen nagy súlyt fektet a logikus eljárásra, a tisztelt igazságügyminister ur ugy látszik nem. De én azt óhajtom, hogy ezen esetben, ugy az előadó ur, mint az igazságügyi minister ur fogadják el azon eljárást, mely logikus. Logikus pedig csakugyan nem lehet más eljárás, mint az, hogy az ugyanazon szakmába tartozó törvényeknél ugyanazon eljárás követtessék, mert azt hiszem, hogy ennek logikai voltát megtagadni nem lehet. Várom a tisztelt előadó úrtól, hogy ő pártolni fogja a módositványt, miszerint a logikának megfelelőleg egy és ugyanazon napon egy és ugyanazon ressorthoz tartozó törvényekre nézve külön eljárást ne kövessünk. De reménylem, —• mert talán tartozom indokolni miért mondtam, hogy az igazságügyminister ur nem fektet a logikára nagy súlyt, — reménylem ő is, ki ugyan ma mái 1 egy indítványnak ellene szavazott, pedig legikusnak elismerte, nem fogja az illogikus eljárást épen feltételül kitűzni. (Derültség) és ő is el fogja fogadni a módositványt. Pulszky Ágost előadó s Sajnálom, hogy a központi bizottság részéről nem járulhatok hozzá azon módositványhoz, melyet Matolay Etele képviselő ur az imént benyújtott ; nem járulhatok pedig hozzá épen azon logika következtében, mely bennünket kell, hogy a törvények megálla])itásánál, szövegezésénél vezessen. Épen azért, mivel szükséges, hogy az egy ressorthoz tartozó hasonnemü cselekvényekre vonatkozó törvényeknél a végrehajtási clausula ugyanaz legyen, ajánlom a tisztelt háznak a központi bizottság részéről, miszerint a végrehajtási clausula ugy, a mint itt áll: elfogadtassák, t. i. ezen kitétel a „a közős hadügyministerrel egyetértőleg" benne maradjon. Elfogadtassék pedig azért, mert már az 1868. 40-ik törvényezikkben, mely épen az ilynemű törvények közt az első volt, ezen clausula benne volt. Az ujonezozási törvényben, igaz, hogy nincs benne; hanem épen azért nincs benne, mert mi a közös hadügyministernek jogát nem ismerjük el, hogy az ujoncz-jutalék felosztásába, befolyjon. Igenis közegei által kisegítheti a honvédelmi minister ur közegeit az ujonezozás tényleges keresztülvitelénél, de az elvek megállapításába egyátalában nincs beleszólása, ez tisztán és egyedül a honvédelmi ministeriumot illeti. Nem ugy ezen törvényjavaslatnál. Ezen törvényjavaslat végrehajtásánál a honvédelmi minister csak közvetítő lehet és a törvény csak egy részének keresztülvitelébe foly be, a törvény nagyobb része egyenesen oly intézkedéseket tartalmaz, melyek közvetlen a hadügyministertől függnek, azon intézkedés t. i., hogy azon tartalékosak a századoknál maradjanak meg, azon intézkedés, miszerint egy évnél előbb
