Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-56

344 56. országos ülés kibontakozni nem fogunk. Tehát e tekintetben a felelősséget egészen önökre hárítjuk. (Helyeslés a szélső bal felől. Elfogadjuk! jobb felől.) Arra, mit a pénzügyminister ur tegnap mon­dott, nekem csak egy kis észrevételem van. A mi­nister ur tegnap szíves volt azon kérdésemre felelni: vajon igaz-e, hogy kedvezőbb ajánlatok tétet­tek, mondván, hogy igenis tétettek, de nem kötelező módon. Nem lévén a dologba tüzetesen beavatva, ezen felelettel meg kell elégednem, mert nincs okom feltenni, hogy különben a kedvezőbb feltételeket el nem fogadta volna. E feleletében hivatkozott arra is, mit mint monda, lapomban is olvasott, hogy tud­niillik egy hirdetésben, egy anonceban az volt mondva: „az üzérek meg nem hallgattatnak." Ezzel csak megerősíttetik egy másik kérdésem, t. i. az, hogy ha az üzéreket nem kell meghallgatni : miért nem fordult a minister ur ezen uj kölcsön megkötése iránt a londoni Raphael házhoz, mely a régi köl­csönt kibocsátotta és bizonyos vagyok benne, hogy ezt is hajlandó lett volna hasonló feltételek alatt kibocsátani, minden alkuszköltség nélkül. Itt tehát megfeledkezett a minister ur azon mondatról, hogy az üzérek meg nem hallgatandók. Széll Kálmán t. előadó urnák méltányossági érzetből tartozom felvilágosítással. Sajnálattal vettem észre tegnap, hogy az előadó ur azon szavakat, me­lyeket reá nézve mondottam, egészen másként ma­gyarázta. Én jeleztem, hogy ugy a törvényjavaslat mint a bizottság indokolása azt akarja elhitetni az országgal, hogy a megkötendő vagy már megkötött kölcsön tulaj donképen csak 5°/ 0-os és én kimutat­tam, hogy nem annyi, hanem 6 3 / 4 %-os és ugy hi­szem nincs senki a házban, ki azt kétségbe vonná. Csak egy analóg esetet fogok felhozni. Például ha valaki kiállít egy ezer forintos váltót, arra kap 800 forintot és fizeti az 5°/ 0 kamatot évenkint, mondhatja-e erről önámitás nélkül valaki, hogy 5%-os pénzt kapott? De midőn ezt állítottam, távol volt tőlem, hogy őt hivatlanság — vagy ügyetlenséggel vádoltam volna; sokkal magasabb fogalmam van ki­váló tehetségéről, fáradhatlan munkásságáról, sem hogy ezt tehetném; én ugyanis azt értettem, hogy párt szempontból, szokott párt tacticából szívesen felvette az alacsonyabb kamatlábat, hogy az ország előtt kedvezőbb színben tüntethesse fel a kölcsönt; másként lehetetlen, hogy az figyelmét kikerülte volna. Egy igen rövid és végleges megjegyzést va­gyok bátor tenni arra, a mit Debreczen városának t. képviselője tegnap mondott. Nem fogok most azon kérdés elemzésébe bocsátkozni, vajon a kölcsön bizalom kérdés-e vagy sem. Annyi bizonyos, miszerint legelőször hallom, hogy pénzt valakinek rendelkezé­sére bocsátani nem bizalom kérdése; annyi azonban áll, hogy maga a t. képviselő ur bizalmi kérdést december 17. 1872. csinált belőle, mert én nem osztozom e tekintet­ben Madarász barátom azon nézetében, hogy ezen tétellel mintegy megsértette volna a kép­viselők szólásszabadságát, ellenőrzési és bírálási jo­gát, hanem világos előttem, hogy ezzel Debreczen város t. képviselője roszalást akart kifejezni és bi­zalmatlanságot a kormány ellen. Máskép fel nem foghatom, mily értelme legyen azon hozzátétel­nek. Tehát ő maga bizalmi kérdést csinált belőle. Utána Komárom városának tisztelt képviselője is szintén osztozott ezen véleményben, és hozzátette, hogy ma nincs a számolás napja, a számolás napja el fog következni a budget vita alkal­mával. E frázis nagyon megtetszett a pénzügymi­nister urnák, és ismételte, hogy nem ma, hanem akkor lesz a számolás napja. Én azonban soha sem hallottam egy jó gazdáról azt, hogy a számolás napja előtt adjon pénzt. Ha csakugyan nincs itt a számolás napja: akkor kezdjük azon, hogy nem adunk pénzt. Debreczen város t. képviselőjének azon aggá­lyát, hogy ha ezen kölcsön nem szavaztatnék meg: akkor az állam nem felelne meg törvényesen elvál­lalt kötelezettségének, megvallom, sehogy sem értem. Ma megbukik ezen kormány, melyhez nincs bizal­munk, holnap ott ül egy másik kormány és' annak megadjuk a pénzt, tehát az fizeti ki az adósságokat. Én nem látom át, hogy miként akasztaná ez meg az állam functióját. Én tehát ezek alapján el nem fogadhatom a ház elé terjesztett törvényjavaslatot, ujabban is ajánlom határozati javaslatomat a t. ház szíves támogatásába. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! (Hall­juk !) Legelsőbben is a t. ház legújabban önterem­tette tisztviselőjének az il rectificatore Pulszky kép­viselő urnák akarok felelni. Én az ő rectificatiójával tökéletesen meg vagyok elégedve, ő azon egy kö­rülményből akart következtetni Ghyczy Kálmán t. barátom több adatának hitelességére, bár nem épen helyes eljárásnak volna nevezhető, hogy ha valaki például 20 felhozott adat közül egyben téved: a többi 19-re is következtetni, hogy roszak. Ez fur­csa dolog volna és ezen nézet az, a melynek legin­kább volna szüksége rectificatióra. Mindamellett ez esetben elfogadom, mert a t. képviselő ur maga fel­olvasta, hegy a válaszfelirati vita alkalmával az volt mondva az ellenzék részéről, hogy a pénzek másra költettek el, a mi akkor tagadtatott, és a mi, hogy mégis megtörtént, minden ember tudja. A mennyi­ben tehát ezen állítás igazságából következtetést le­hetne vonni, a következtetés az lenne, hogy mind az, a mit t. barátom mondott, a mit én másképen is hiszek, tökéletesen bebizonyított tény. A mi már most főleg a határozati javaslatom ellen fölhozottakat illeti: ezekre kívánok röviden némely főbb pontokban válaszolni, és itt legelőször

Next

/
Thumbnails
Contents