Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-55
55. országos ülés december 16. 1872. 321 a zárszámadásokat az előirányzattal ; maga a t. előadó ur is nem rég, még pedig nem egy szüzbeszédben, hanem egy átgondolt munkálatban olyasmit állit, ami valósággal nem áll; összetéveszti a névértéket a valóságos értékkel. Azt állitja tudniillik az indokolásban, hogy a jelen kölcsön 5°/ 0-os. (Széll Kálmán közbeszól: A kötvények után.) Tehát a névleges összeget vette alapul, mely után járván 2,700.000 forint, s ez csakugyan 5%. De ha felosztom e 2,700.000 forintot a valóságos értékre a 40 millióra, lesz belőle 6 3 / 4 °/ 0 ; ehhez adván a törlesztési l'V/Vb'Ot) és akkor lesz belőle 8 és 1 / 2 százalék; tehát igaz az, hogy e kölcsön nem kedvező, hanem nagyon is rettenetes drága. (Széll Kálmán közbeszól: Tessék megolvasni, nem azt mondtam!) A t. előadó ur reménylem bevallja, hogy ez tény. Tehát nem áll sem az, a mit a törvényjavaslat mond, sem az a mit a jelentés mond, hogy kedvező. Azon körülmény pedig, hogy ugyanazon módozat, ugyanazon feltételek szerint köttetik meg ezen kölcsön: ez rám nézve semmiképen nem ajánló, hanem igenis visszariasztó példa. Én például nagyon óhajtanám, ha a t. pénzügyminister ur oly szives lenne helyreigazítani, ha talán rosszul lennék értesítve ; én ugy tudom, hogy mielőtt a pénzügyminister ur a consortiummal a kölcsönt, melyről szó van, megkötötte volna: volt egy másik consortium, mely sokkal kedvezőbb feltételeket aiánlt, beterjesztette a feltételeket, ugy hiszem 80%-kal. A pénzügyminister ur egy pár napig nem felelt rá ; azután oda hivta magához az illetőt és azt mondta: 24 órai időt engedek, hogy ezt végrehajtsa; már engedelmet kérek 24 óra alatt még talán Rothschild sem teremthet elő ily összeget. Felteszem a pénzügyminister urnák helyes, de titkos okai voltak, miért akarta a szerződést csak azon consortiummal megkötni. Én ugy értesültem, hogy Parisból is tettek a t. pénzügyminister urnák igen kedvező ajánlatot; az igaz, nem az egész összegre, csak 33 millióra ; hanem miután a tisztelt előadó ur maga is mondta, hogy az igazi szükséglet nem 44 millió, hanem 33 millió, és épen 33 milliót ajánlottak a pénzügyminister urnák, nem 30, hanem 50 évi törlesztésre és kamat után járt volna 2,100.000 forint, a mi a törlesztési százalékkal együtt 7°/ 0 . Hogy miért nem fogadta el a pénzügyminister ur ezen ajánlatot: előttem titok. Bécsből szintén tettek ajánlatot a pénzügyminister urnák, és 80%-ot ajánlottak. A pénzügyminister ur akkor azt mondta — legalább értesítésem szerint, nem állok jót értté, — már késő, a szerződés meg van kötve. Bocsánatot kérek, midőn én hazámra terheket vállalok: akkor azt fogadom el, a melyik kedvezőbb és nem mondhatom azt a kedvezőbbre, hogy már késő. Én mondom, nem tudom megítélni, hogy mennyi igaz és menynyi nem e tényben; fölemlítem, mert föl emiitik máIÍPT. E. HAPLÓ 18". H. KÖTET. sok is, és mert óhajtom, hogy a pénzügyminister ur e tekintetben ne engedjen tért a gyanúsításokra. Minden esetre áll az, hogy ezeket ki lehet kerülni, ha nyilvános aláírás utján volna bátorsága kölcsönhöz fordulni. De miután ezt semmiképen nem akarja, mert hiában nálunk bizonyos meggyökerezett ellenszenv uralkodik a nyilvánosság ellen: még akkor sem tudom helyeselni a pénzügyminister ur eljárását a kölcsön megkötésénél. Megmondom miért. A 30 milliós kölcsönről tudjuk, hogy az Londonban lett aláirva. A bankház, ha nem csalódom Rafael, ki a tulaj donképeni kibocsátó hihetőleg a kormány egyenes ajánlatára is kibocsátotta volna. Mikor az első kölcsön köttetett: akkor nem volt a kormány vele összeköttetésben és megtörtént az, a mi megtörténik egy gazdával, ki nem tudva hol vannak a nagy gabna raktárak, elmegy egy alkuszhoz, hogy őt vezesse oda, de azért kell, hogy neki alkuszdijt fizessen. Ez megbocsátható; de én fel nem tehetem a gazdáról azt, hogy mikor másodszor megy a vásárra, mikor tudja, hogy hol vannak a nagy raktárak, hogy akkor újból elmegy az alkuszhoz, hogy az mutassa meg neki a forrást és újból fizessen neki dijt. Miután a kormány tudja, hogy az utolsó kölcsön a Rafael-ház által lett keresztüívive, melynek saját érdekében lett volna, most nekünk a legkedvezőbb feltételeket szabni, mert természetes, hogy miután a 30 milliós kölcsön legnagyobb része az ő kezében van, nem engedheti, hogy annak árkelete nyomassák, tehát minden esetre legalább anynyit ajánlott volna, mint a mennyi volt a 30 milliós kölcsön árkelete, mi gondolom 80—82%. Ez megint alkalmat szolgáltat annak feltevésére, hogy a kormánynak vannak speciális okai, hogy bizonyos üzleteket csakis bizonyos emberekkel kössön meg. Óhajtom, hogy ne legyen ugy, de kikerülhetetlen a gyanú. Tisztelt ház! Mielőtt beszédemet befejezném csak egy megjegyzést akarok tenni arra, a mit a pénzügyminister ur az imént mondott, hogy tudniillik ne tegyünk egymásnak szemrehányásokat, nem ő oka mindennek, sőt ő volt egyike az elsőknek, kik hangsúlyozták, hogy ne garantirozzunk annyi vasutat. Ha ez igy áll, meglehet, hogy így van; mert akkor én még nem voltam itthon ; hanem én saját tapasztalásból csak annyit tudok, hogy a garantirozott vasutak a lehető legnagyobb buzgósággal, gyorsasággal hajtatnak keresztül, holott a garantia nélküli vasutaknak mindenféle akadályokat gördítenek elébe. Föntartom magamnak e tárgyat bővebben elemezni annak idején a költségvetés tárgyalása alkalmával; de annyit mármost kell megjegyeznem, hogy ha igaz, hogy maga a pénzügyminister ur annyira 41
