Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-55
310 55. országos ülés december 16. 1872. kerülni. Megtörtént. Ne tegyünk egymásnak szemrehányást a consequentiakért. De igenis gondoljuk meg, hová jutottunk. Én azt állítom, megbírjuk még mindezt; de nem lehet folytatnunk. Ha tehát a képviselő ur azt kérdi, akarjuk-e folytatni: himezetlenül-hámozatlanul kimondom, hogy én nem. (Élénk helyeslés.) Ennél többet, azt, hogy mit akarok tehát? szívesen megmondom, akár a budget-tárgyalás, akár ezen speciális kérdéseknek napirendre tűzése alkalmával. Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy mindezeknek következtében az állam hitele csökkent, a mi nagy baj. Hogy mekkora volt az államhitele korábban: azt megítélhetem azon eredményekből, melyeket mutatnak a kísérletek, midőn az állam hitelét igénybe kellett venni. A kiegyezkedés előtt az utolsó kölcsönök 11, 12 százalékkal voltak effectualhatók, részben meg épen nem. (Móricz Pál közbeszól : Az absolutismus idejében!) Igen. A kötvények nem voltak eladhatók. Kérem elmegyek tovább is az absolutismusnál. Első kölcsönünk, a vasúti kölcsön realisáltatott, (Egy hang jobb felől: A 85 milliónyi!) Igen, a 85 milliónyi realisáltatott 100 ezüst frt után 80 és 100 százalékkal, mindamellett papírban, hogy az akkori magas agió sokat tett a papir értékének emelésére. A második a gömöri kölcsön, a mely egyébiránt más természetű, és a melynek bár én kötöttem, nem akarom a magam javára irni sokkal fényesebb eredményét, mert ez a kölcsön természetében volt, értékesíttetett 88 és 3Df '/ioo %-kal; tehát vagy 8 százalékkal magasabban. A 30 milliónyi kölcsön, daczára annak, hogy akkor csak 8 százalékos volt az agió: realisáltatott 82 és 45 századrész °/ 0-kaL Az uj kölcsön szóról szóra oly feltételek alatt köthető meg, mint a milyenek alatt megköttetett e 30 milliós kölcsön, a mely pedig viszonylag a legkedvezőbbnek mondható. Hitelünk csökkenéséről tehát nincs szó. Annyit elismerek, hogy a 30 milliónyi kölcsön megkötésétől fogva mai napig hitelünk nem emelkedett; jobb kölcsönt negotiálni ma sem bírunk, mint bírtunk egy év előtt. Ez baj; de ennek a bajnak sok oka van. Készben mi vagyunk okai; más részben nem tehetünk róla, a mennyiben ez okok, lehet mondani, világra ható körülményekben gyökereznek. Ha panaszkodunk róla, ha fájlaljuk: talán van rá okunk, de ezzel a bajon nem segítünk; de hogy hitelünk csökkent volna, ezt megczáfolja azon tény, hogy daczára az Európaszerte nehéz pénzviszonyoknak kölcsönt köthetünk ép oly feltételek alatt, mint kötöttünk egy év előtt; sőt a mennyiben a törlesztés későbbre marad: valamivel még kedvezőbb feltételek alatt. Arról meg vagyok győződve, hogy ha kellőleg himezetlen-hamozatlan; egész nyíltan, őszintén oda állítjuk pénzügyi helyzetünket a világ elé, és egyúttal erős elhatározásunkat azon segíteni: hitelünk még javulni fog, kell javulnia. Miért? Épen azért, mert mint már mondám, 198 millió kölcsönt indokolnának rendkívüli építkezéseik és a subventiók, s mi még csak 121 milliót csináltunk, mi a most szóban levővel emelkedik 175 millióra. Én azt állítom, hogy igenis fog javulni államunk hitele, ha a világ tudja azt, mit jó magunknak is tudnunk kell, hogy mi ugyan eddig 121 millió adósságot csináltunk és most 54 milliót készülünk csinálni, tehát összesen 175 milliót; igen, de építettünk ennyi meg ennyi mértföld vasutat, ennyi meg ennyi hidat és kikötőt, teremtettünk garantia utján vagy négyszáz mértföldnyi vasutat, a mi az ország forgalmi életét megeleveníti, és hogy csakis e czélra vettünk föl kölcsönt; más felől, ha a világ meggondolja azt, hogy az élet előre fejlődésével válhatlanul egybefüggő több kiadásokat magunk fedeztük és fogjuk fedezni fokozódott jövedelmeink bői, a mely kiadások pedig részben óriási tételeket képviselnek; ha a világ megtudja, hogy 170 ezer honvéd lett fölszerelve és minden szükségessel ellátva az ország folyó jövedelmeinek többletéből; ha a világ megtudja, hogy megkétszereztük az igazság szolgáltatás költségét, hogy az 1867-iki budgethez képest a 73-ikibudget a közoktatás költségeire nézve megnégyszereztetett, hogy ugyan ez áll a közlekedési költségekre nézve is, nem értve a vasutakat, hanem a vízépítéseket és az országutakat; ha a világ megtudja: hogy a határőrvidék bekebelezését nem tartottuk elodázandónak, hogy azt hazánk integritása érdekében keresztül viendőnek és vihetőnek tartottuk, daczára, hogy az 2—3 millió deficitet hoz nekünk évenkint és hogy mindezt megbírtuk a magunk bevételeinek fokozásából; és hogy ha csináltunk is adósságot: csináltuk csak államvasutak, kikötők, és hidak építésére és vasúti subventiókra; mert eddig igy áll a dolog: akkor hitelünk javuland. Nem mondom, hogy egyenesen erre csináltuk, mert csináljuk most egyebekre is, de azért számszerűleg igy áll a dolog. Ha most a kölcsönt megkötjük: lesz 175 millió adósságunk; de mig ellenben építkezéseink mire készen lesznek, 198 millió forintot indokolnak együtt a jövő év végéig adandó subventiókkal. S igaz, hogy e 198 milliót nemcsak el fogják érni, de tul is fogják haladni 12—15 millióval. Előre megmondom ezt, nehogy később valaki azzal álljon elő, hogy én ámítani akartam. Ennyi lesz a különbözet, adósságunk és a gyümölcsöző befektetésekre, illetőleg a subventiókra fordított összegek között. Ismétlem ez az útja annak, hogy hitelünket helyre állítsuk, és az a mód, a melyre rámutat a pénzügyi bizottság, t. i. bevételeinknek megfelelő törvényhozási intézkedések által fokozása.
