Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-54

298 54. országos ülés december 14. 1872. adásába nem bocsátkozik; mert hiszen elveit és irányát ismerjük, vagyis ép oly rosszul fognak kormányozni jövőben, mint kormányoztak a múltban. Egy dolgot azonban mégis elismert, mert azt lehetetlen el nem ismerni; mert már kézzel foghatóvá vált az, mit mi ellenzéki képviselők előre megmondottunk, hogy Magyarország pénzügyei oly helyzetbe jutottak, hogy immár föntarthatlanok, és gyökeres javítást igényelnek; ezt bevallotta a t. ministerelnök ur is, és ünnepélyesen jelezte, hogy fő feladatunknak, melynek kiváltó munkásságot kell igénybe venni: tartjuk az ország pénzügyeinek rendezését. Élénk helyeslés volt akkor a házban; s ez fontos, mert jelzi egy részről, hogy az egész ház, az egész ország át van hatva azon szomorú igazságtól, hogy a pénzügyeket okvetlen rendezni kell, jelzi továbbá azon kíváncsiságot, melylyel az egész ház leste, micsoda eszmével akarja a kormány e pénzügyi rendezést kieszközölni. Válaszul mit nyertünk? Azt, hogy e czélból, t. i. a pénzügyi rendezés czéljából, már legközelebb bátrak leszünk egy törvényjavaslatot mutatni be a házba, egy uj kölcsön megkötése iránt. Ha ez a t. kormány programmja : én nem tudom, hogy ezen alapon mikép lehessen tőlünk bizalmat kérni? Azután tudatta velünk, hogy indemnytástfog kérni. Ez sem progranun. Azután azt jelezte, hogy a bankkérdést, mely függőben van, meg kell oldani. De hogy milyen irányban, attól nagyon tartózkodott. Azt nem méltóztatott megismertetni velünk, hogy magyar, vagy osztrák nemzeti irányban ? Erről tehát szintén nem tudunk semmit. Sőt okunk van sejteni, hogy nemzetellenes irányban. Végül aztán kívánatosnak mondja, hogy a házszabályok minél gyorsabban változtassanak meg. Ez egybe véve magában foglalja mindazon rosszat, melyet nekünk a múlt kormány nyújtott, hozzá toldva, hogy még a reménytől is megfoszt, hogy jövőre némi javításokat nyerünk. Más orvoslást nem tud, minthogy uj kölcsönt csináljunk, és a szabadelvüségre azt mondja, hogy a házszabályokat kelt megváltoztatni. Kérdem, mikor szemben állunk egy olyan ministeriummal, melyre bátran alkalmazhatjuk a költő szomorú szavait: „multadban nincs öröm, jövődben nincs remény", mily alapon kívánja tőlünk a bizalmat? Én nem hiszem, hogy álljon az, mit Simonyi képviselő ur mondott, hogy csak az természetes, hogy az ellenzék ne szazazza meg, de a többség igen. Én megvallom, hogy azok után, mik történtek, miket beszédem elején érintettem, azt hiszem, hogy még akkor is, hogy ha nem állnának azon okok, melyek a bizalmatlanságra nézve állanak, mondom már az alapnál fogva is, melyen a kormány áll, eltekintve mindentől, azon többség, mely megbuktatta a múlt kormányt, azért, mert rosszul kormányzott: nem ruházhatja fel bizalmával azon kormányt, mely kijelentette, hogy elődje utait fogja követni. Én tehát bátran pártolhatom Madarász képviselő ur conclusióját, hogy t. i. az egész ház jelentse ki: miszerint a jelen ministerium iránt, bizalommal nem viseltetik, A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés bal felől.) Csávolszky Lajos: Az első szó, mit a t. házhoz intézek, kérelem. Szíves türelmet kérek szavaim meghallgatására. Ha elmondtam, amit elmondani óhajtok, legyen kedvező, vagy kedvezőtlen az ítélet, mit a ház bölcsesége reám mér: míg azt örömmel, emezt azon megnyugvással veendem, melyet lelkiismeretes meggyőződésem nyílt kimondása nekem minden körülmény közt biztosit. Mielőtt az előttünk fekvő törvényjavaslatra nézve kimondanám, hogy elfogadom-e vagy nem, már maga a törvényjavaslat természeténél fogva szükségesnek tartok egy rövid visszapillantást tenni azon eredményekre, melyeket a jelenlegi kormányrendszer felmutat. A kormány eljárása, a kormány eddig felmutatott eredményeinek figyelmes átvizsgálása adhatja meg nekem a legbiztosabb utasítást arra, hogy elfogadjam-e az előttünk fekvő törvényjavaslatot vagy nem. Én, t. ház, azt látom, miszerint egyrészről a kormány czélszerütlen, rendszer nélküli, államérdek ellenes gazdálkodása ; másrészről az ellenőrzési jog gyakorlásának ugyszólva teljes hiánya a törvényhozás többsége részéről, már is oly pénzügyi zavarokba hozta az országot, a honnan a gyors kibontakozás lehetséges ugyan, s hiszem is, hogy segitend, de a kibontakozás halogatásával egyértelmű volna Magyarország jövőjének meggyilkolása. (Élénk helyeslés bal felől.) Nagyon egyszerű, rövid és világos a számítás, melyet ennek bebizonyítására a tisztelt ház elé állítok. Magyarország rendes államkiadásai, kerek számban szólva, a következők: közös ügyes költségekre 29 millió, osztrák államadóssági járulékra 32 millió, Magyarország rendes beligazgatási és egyéb rendes szükségleteire az előterjesztett költségvetés szerint 118 millió. Ehhez hozzá kell adnunk még oly kiadásokat, melyek a költségvetésnek rendes rovatába nem foglaltatnak ugyan benn, de melyek hosszabb, rövidebb ideig rendes kiadásként szerepelnek, és melyeket, mint ilyeneket, mulhatlanul teljesitenünk kell. Ezek: az eddig létesített adósságok kamatai és törlesztései, a határőrvidéki kataszter, a vasúti kamat biztositások, a kincstári utalványok kamatai és kezelési költségei, vagyis a fönnebb említettekkel összesen 195 millió forint. Állítsuk ezek ellenébe a fedezetet. Tegyük fel, hogy az adó, államjavak és államvasutak jövedelmei ugyanazon nagyságban fognak befolyni, amint azt a pénzügyi minister ur előirányozta; tegyük fel,