Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-50
262 50. országos ülés december 10. 1872. lesz semmi más, mint évi járadék, a tulajdonosnak azután nem lesz sem járuléka, sem tőkéje. Én nem látom át, hogy miután a 12-ik szakasz a kincstárt azon kedvezményben részesiti, hogy a kincstári telepitvényesekre nézve, ugy a vételárra, mint a váltságösszegre nézve a pénzügyminister fog valamely pénzintézetnél kölcsönt eszközölni; miért ne lehetne a magántulajdonosokat is részesíteni ily kedvezményben? A biztosság ugyanaz lesz, ami a kincstári földeknél, tehát ugyanoly könnyű, eshetöleg nehéz lesz a kölcsönszerzés is. Igaz, hogy a 12-dik szakasz végén arról van szó, hogy ha mindkettő beleegyezik, a pénzügyminister fogja beszerezni a pénzt; de én nem szeretném a kölcsönös beleegyezéstől föltételezni ezt. mert könnyen megtörténhetik, hogy a tulajdonos kivánja, a telepitvényes pedig nem ; különben is benne van a 13-ik szakaszban az, hogy ha mindkét fél beleegyezik, a törvénytől eltérőleg is intézkedhetnek. Én azon egy esetet kivéve, midőn a felek a törvénytől eltérve óhajtanak intézkedni: azt kívánnám, hogy az állam közbenjárása mondassák ki mind a kincstár, mind a magántulajdonosok érdekében, ennélfogva következő módositványt vagyok bátor benyújtani. (Olvassa.) Módositvány a 11- és 12-ik §-hoz. 11. §• A 2-ik §. értelmében járó váltságdíj és az 5. §. értelmében járó vételár, valamint a kincstári birtokokon lévő telepitvények után járó váltságösszeg, illetőleg vételár lefizetésének könnyítése végett a pénzügyminister megbizatik, hogy a telepitvényesek számára egy vagy több intézettől kölcsönt eszközöljön ki, a következő föltételek alatt" stb. a javaslat szövege szerint. Végre a 12. §. utolsó kikezdése hagyassák ki. Elnök: Még egyszer föl fog olvastatni. Széll Kálmán jegyző (olvassa a módositványt.) Kerkapoly Károly pénzügyminister: Én épen a magántelepitők érdekében nem tartanám kívánatosnak, sem jogosan követelhetőnek, hogy azok is köteleztessenek ilynemű kölcsönben elfogadni a magok kármentesítését. Az ugyanis előre látható, hogy a kötendő kölcsön papírjainak névértéke messzire meg fogja haladni azok árfolyamát, valódi értékét; és én nem vélem rendén levőnek kimondani azt, hogy a birtok becslése alapján a váltsági összeg ennyi, ezt azonban a birtokos köteles elfogadni oly papírokban, melyek értékét ma senki sem fogja meghatározhatni; annyit azonban biztosan mondhatni már most is, hogy névszerinti értéköket elérni nem fogják. Az állam kimondhatja magáról, hogy megelégszik ily papírokkal, mert az ő dolga, ha kára van benne; de a földbirtokosra nézve ezt nem tartanám jogosnak kimondani. Előttem azon érv sem bír sulylyal, hogy a kárpótlásul nyerendő összeg a tőke jellegét különben elveszti, nem pedig azért, mert mi váltatik meg? Nem egyéb, mint azon évi haszonvétel, melyet a földesúr birtoka után eddig élvezett; s fölfogásom szerint csakis azért rendelkezhetik a törvényhozás a megváltás iránt, mivel ugy van meggyőződve, hogy a telepítő eddig sem volt jogosítva magával a telepitvényi birtok állagával rendelkezni; ha különben rendelkeznék, e törvény minden jogi alapját elvesztené, és nem volna egyéb, mint puszta hatalomszó. Ép mert azt gondolta a törvényhozás, hogy a föld úgyis megkötve volt, azért rendelte el a megváltást. Ha a földesúr azon helyzetben marad, mint volt eddig, ha kap a bérnek megfelelő kamatmennyiséget és ezenkívül még bizonyos részletet évenként, amely a tőkét amortisálja, rajta semmi méltánytalanság nem történt. De igenis történnék akkor, ha arra kényszeríttetnék, hogy papírokkal elégedjék meg, me' lyékért 100 frt névérték után talán csak 60 frtot kapna. Miért ne mondhassa ily esetben a földesúr, hogy köszönöm a papirt, nekem ez egész becsérték kell, habár 20 éves járadékokban fizettetik is az. Nem látom, miért kelljen a földesúrtól még ezen ujabb áldozatot is kívánni, és azért épen az ő emiékökben is kérem föntartatni a szöveget; mert ha vannak olyanok, kiket az általam érintett aggály vissza nem tart attól, hogy a pénzügyminister közvetítését igénybe vegyék : az utolsó alinea ugy intézkedik, hogy ezt is megtehessék. Hogy pedig a telepitvényes rá ne álljon, azt képzelni sem lehet, mert annak mindegy, akár a volt földesúrral, akár valamely intézettel szemben legyen kötelezve. (Helyeslés.) Lipthay Béla M%: Tisztelt ház! Azt hiszem, hogy az indítványozó ur akkor, midőn módositványát elfogadás végett ajánlotta, nemcsak azon szempontból indult ki, melyet a tisztelt minister ur különösen kiemelt, hanem kiindult méltányossági szempontból is. Ha azon évi járulékot, mely a törvényben meg van állapítva, összehasonlítjuk azzal, amely a magánbirtokosoknak biztosíttatik, ugyancsak ezen törvény 11 -ik §-ának értelmében: kitűnik az, hogy azon telepitvényesek, akik államjószágokon vannak, nagyobb évi járulékot fizetnek, mint azok, akik magán birtokokon vannak. A magánbirtokon levőkre nézve kimondja a törvény azt, hogy 5% kamatot fizetnek és 20 év alatt a tőkét törlesztik; az állam javain levőkre nézve, hogy 22 évi törlesztés mellett 8%-ot fizetnek. Mit jelent ez? Ki lehet számítani, 20 év alatt tudniillik 2 x / 2 %-kal kell járulni ahhoz, hogy a tőke törlesztés^ sék, s eszerint a magán birtokon levő telepitvényes 20 év alatt 7 1 /2%, °' fizet; míg az államjószágon
