Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-50
50. országos ülés december 10. 1872. 259 méltányos ugy a birtokos, mint a telepitvényesek irányában is s azért azt fogadom el. Elnök: Tisztelt ház! Szólásra többé senki följegyezve nem levén, a tanácskozmányt befejezettnek nyilvánítom. Szó illeti még a központi bizottság és, a különvélemény előadóját. (Eláll!) Eötvös Károly a központi bizottság előadója ? Tisztelt ház ! (Felkiáltások : Eláll l) nékem kötelességem a központi bizottság által (Felkiáltások : Eláll! Nagy zaj \) Elnök: Kérem a tisztelt (képviselő urakat méltóztassanak csendben lenni és a szólót meghallgatni. Eötvös Károly előadó S Mondom kötelességem a központi bizottság által elfoglalt álláspontot védelmezni. (Halljuk !) E kötelességem teljesítése rám nézve meg van ugyan könnyítve, talán mondhatnám teljesen, a mennyiben a központi bizottság javaslata két részről támadtatván meg, az egyik oldal által kölcsönösen mindig meg is védelmeztetett, legalább elméletben. Épen ezért az itt hallott dolgokat ismételni nem kívánom. De tétetett egy pár észrevétel, a melyeket észrevétel nélkül nem hagyhatok. Különösen pedig Debreczen városának érdemes képviselője mélyen tisztelt Tisza Kálmán képviselő ur által — mondhatnám bizonyos szemrehányás tétetett az én eljárásom ellen, mely szerint én a központi bizottság által beterjesztett törvényjavaslatot indokoltam. (Közbeszólások: Nem volt szemrehányás \) Én szemrehányásnak tekintettem és valóban ugy is hangzott. Én abban a hitben voltam és e hitemet mentheti azon körülmény, hogy én itt uj ember vagyok. Mielőtt nyugodt lelkiismerettel valamely törvényjavaslathoz járulnék, kötelességem a tövényjavaslatot a tényleges helyzettel összemérnem, kötelességem meglehetős biztos képet alkotni arról, hogy vajon ha a törvényjavaslat törvénynyé fog válni, a közéletben és a közélet rétegeiben minő eredményeket fog az szülni, jókat-e vagy roszakat, avagy eredmény nélkül fog-e maradni ? Azt hiszem, a kérdés, a telepitvényi kérdés különösen az, melyet nem az elvek szépen hangoztatott magaslatáról kell megítélni, mert én egyetlen egy elvet sem hallottam sem az egyik, sem a másik oldalról olyat, mely a tényleg benyújtott javaslatok által meg ne sértetett volna. Ismételten mondom, én azt hiszem, hogy ezen kérdés az, melyet nem az elvek magaslatáról kell megítélni. És sokszor tapasztaltam , tisztelt képviselő ház, hogy ha a kis kérdéseket is, ha a közélet apróbb kérdéseit is ily magasságból akarjuk megítélni, gyakran ugy járunk vele, mint talán azon ember, ki a léghajóból akarná a közlekedést megállapítani. Szép találmány a léghajó, de azzal biztosan evezni nem lehet és én részemről, ha valahová el akarok jutni,"" a fakó szekeret is jobban szeretem, mint a léghajót. (Zaj a bal oldalon.) Ha a tisztelt képviselő ur nekem utasításokat ad, én azokat igen szívesen elfogadom, azokat igen szívesen mégis köszönöm; de ha arra akarna késztetni, hogy én azon állástól, melyet követtem, eltérjek, t. i. a törvényt átalánosságban és ne annak következményeitől mérjem meg: ezt az utasítását, én valóban el nem fogadhatnám. {Bal felől: Eláll.) Ezek után az igazságügyminiszter urnák egy észrevételére akarok megjegyzést tenni. (Bal felől: Halljuk! Halljuk!) Többször ismételtetett, hogy a társadalmi életnek egyik alapelve a tulajdon szentségének sérthetlensége. Igaz; elismerem. De van a társadalmi életnek, különösen az áílaméletnek egy más fontos alapelve is, és ez a polgárok békés nyugalma és a polgároknak a törvényhozásba vetett bizodalma. A telepitvények kérdése oly sokszor felmerült e ház kebelében, hogyha elvégre ezt a nyugalmat, ezt a bizalmat a törvényhozás iránt meg akarjuk menteni, elvégre tenni kell valamit, és pedig tenni abban az irányban, melyben a bizalom megszerezhető. Méltóztatnak mondani, hogy biztosítja a község fönmaradását a belsőség megváltása és biztosítja ugyanazt a tulajdonosok és telepitvényesek érdekközössége. Hogy azonban az érdekközösség nem fogja biztosítani, arra nézve Huszár Imre igen t. képviselő ur igen eleven példákat hozott föl, mikor megemlékezett azon bujtogatásokról, amelyek 1863-ban és 1864-ben kezdődtek és azóta folytonosan folytattattak, sőt talán fokoztattak, és melyeknél fogva én valóban teljesen felfogom a földtulajdonosok azon tartózkodását, melynél fogva oly egyéneket, kiknél ily bujtogatások tért nyernek, továbbra foglalkoztatni nem akarnak. Átalában megjegyzem, hogy én mélyen érzem azon okok fontosságát, melyeket az igen tisztelt igazságügyminister ur felhozott; de másrészről tudom, hogy különbség van azon telepitvényesek között, kik nemzedékek, talán egy évszázad előtt telepittettek és azok közt, akik azóta telepittettek, mióta a modern viszonyok nálunk is meghonosultak. Oly községekre nézve, melyek, habár határozott időre szól a szerződés, de nemzedékek előtt keletkeztek, s melyek már azoktól vették át birtokukat, részemről méltányosnak nem tartanám a tulajdonjognak merev elvét alkalmazni. A kérdés az (Helyeslés. Zaj. Halljuk!) Csak egy megjegyzést akarok még tenni. (Halljuk! Zaj.) A kérdés az, hogy e négy katastralis hold, mely a központi bizottság által javasoltatott: elég-e vagy nem arra, hogy egy valóban szegény földmives család igényeit betölthesse. Annyi bizonyos, hogy a pénzügyi igazgatóságoknak igen kitűnő statistikai adatai szerint az országban 1,444.000 birtok van, amely 5 hold vagy annál kevesebb és ezen birtokokon egy-egy 33*
