Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-49
242 49. országos ülés december 9. 1872. a telepitvényi szerződés máskép nem rendelkeznék" tétessék. Ajánlom ezen módositványnak elfogadását. Mihályi Péter jegyző (olvassa a módositványt.) Huszár Imre: Tisztelt ház! Mielőtt azon mindenesetre figyelmet érdemlő beszédről szólanék, melyet a szőnyegen forgó tárgyhoz a tisztelt igazságügyminister ur elmondani méltóztatott, legyen szabad csak röviden néhány megjegyzést tennem a Nehrebeczky tisztelt képviselő ur által mondottakra. A tisztelt képviselő ur figyelmeztet bennünket, hogy akkor, midőn ő elismeri a törvényhozás kétségtelen jogát a kincstári birtokokon levő telepitvényi jogviszonyokról korlátlanul intézkedni, mégis szükségesnek látja figyelmeztetni a képviselőházat arra, hogy e birtok nem csupán a jelené , hanem egyúttal a jövőé ; legyen szabad a tisztelt képviselő urnák erre csak egy kérdéssel válaszolnom. Vajon azon adósságok, melyeknek megszavazásában a képviselő ur oly elismerésre méltó zélust fejtett ki, csak a jelent terhelik, vagy egyszersmind a jövőt is ? vagy pedig azon politikai jogok, melyeknek fentartásáért nem láttam a képviselő urat valami nagyon vitézül harczolni: vajon azok csak a jelen jogai, vagy csak a jelenre adattak fel, avagy feladattak egyszersmind a jövőre nézve is ? (Derültség bal felöl.) Én igen szívesen elfog.':- • "••• •. -dselő ur figyelmeztetését, hanem kérem Nehreo'j ::>:'. "iselő urat, hogy ha jövőre ezen oldalról fog hozzá u 0 yanazon figyelmeztetés intéztetni, legyen szives azt ő is elfogadni. (Helyeslés bal felöl.) Az igen tisztelt igazságügyminister ur ezen kérdést kiválólag a magánjog szempontjából fogta fel, és azon alaptételből indult ki, — melynek sem jogosultságát, sem helyességét kétségbevonni nem fogom, de nem is fogja senki, mert nem is lehet, —• hogy tudniillik a tulajdon szentségét és a vagyon biztonságát, melyet egy rendezett jogállamban mindenekelőtt figyelembe kell venni: szem elől téveszteni nem lehet, és ennek minden ily kérdésben a megoldás alapját kell képeznie. Ha szorosan a jog szempontjából indulunk ki, akkor az ő törvényjavaslata sem üti meg a mértéket, az ő törvényjavaslata sem áll meg ezen szempontból , mert azon belsőség, melynek kisajátítását, illetőleg megváltását megengedi a minister ur: a földtulajdonosnak ép oly kétségtelen és telekkönyvezett tulajdona, mint a külsőség, melyre nézve a megváltást megengedni nem akarja. Azt mondja a minister ur, hogy a tulajdon szentsége és a vagyon biztonsága csak annyiban korlátoltathatik, a mennyiben a szükség vagy az állam kiváló haszna kívánja. Kétségtelenül igaz, hogy minden kisajátítást ezen szempontból kellene megítélni, és minden kisajátításnál ezen szempontot kellene alapul venni. Azonban még a mi kisajátítási törvényünk szerint is naponkint látjuk, hogy történnek kisajátítások oly helyeken és oly objectumokra nézve, melyeknek kisajátítását sem a szükség, sem az állam kiváló haszna nem kívánja. Csak egy példát hozok fel. Ugyan micsoda különös szükség, vagy az állam mily kiváló haszna kívánta azon kisajátítást, mely Pest városában az első volt, tudni illik, hogy az angol királynéhoz czimzett szálloda erkélyét kisajátították és lebontották? Azt hiszem, hogy itt az állam érdekének és hasznának semmi nyoma sem volt és ezen kisajátítás sokkal kevesebb hasznot hajtott az államnak, mint ha elfogadtatik a törvényjavaslat 5-ik §-a, nem a központi bizottság szövegezése szerint ugyan, melyet csak azon esetben vagyok hajlandó elfogadni, ha a nézetemhez közelebb álló módositvány elesik; mondom sokkal több haszna volna az államnak az 5. §. elfogadásából, mint azon kisajátításból volt, mely nálunk a kisajátítási aerat inaugurálta. (Helyeslés bal felöl.) A minister ur felvetette ezen kérdést: mennyiben kívánja a magánjog megszorítását az állam túlnyomó haszna? s erre azt mondja, annyiban, hogy a belsőség megadása által a község femnaradása biztosittassék, a mi által biztosítva van hajlékuk és lételök, a többit különben is meg fogja adni az érdek, így kellene lenni; de példákat fogok idézni, melyek bebizonyítják, hogy ez teljességgel nem áll. Nem egyéb azon állítás, mint alapnélküli föltevés. De miért nincs igy ? Természetes következménye épen az volna a dolognak, hogy igy legyen; mert abban igaza van az igazságügyminister urnák, hogy az illető földtulajdonosoknak minden esetre saját érdekökben fekszik: gondoskodni arról, hogy az ő földjeik, melyek ezen törvényjavaslat életbe lépte után birtokukba visszaesnek, miveletlenül ne maradjanak. Természetes tehát, hogy első sorban azokra kell gondolni, a kik hozzá legközelebb vannak, az eddigi haszonbérlőkre és telepitvényesekre, kik évek hosszú során át mivelik a földet, azt ismerik és ott lakván helyben, legalkalmasabbak arra, hogy azon földek mivelését folytathassák. Ez azonban nincs igy. És hogy nincs igy, annak fontos oka van. Ez ok nem nagyon régi, mindössze talán 1863— 64-ik évben keletkezett. Az 1863—64. évben kezdőitek a legelső nevezetesebb mozgalmak e kérdés körül. (Egy hang jobbról: 48-ban!) Bocsánatot kérek nem 48-ban hanem 63—64-ben, legalább azon vidéken, hol legtöbb telepitvényes van. Hivatkozom azokra, kik ezen dologgal ismeretesebbek mint a tisztelt felszólaló képviselő ur. (Derültség.) 1863 — 64-ben zugprókátorok, ügyvédek kezökbe vették ezen ügyet, fellázították, felizgatták a telepitvényesekct, elhitetvén velők, hogy az ő viszonyaik a 48-iki törvények által rendeztettek, hogy azon birtokok, melye-