Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-47

193 47. országos ülés december 6. 1872. mondás bal felől.) kincsinylőleg szólott, mondom, miután kijelentette, hogy sajnálja, miszerint egyik képviselő, ki iránt nagy tisztelettel viseltetik, a kormánypárthoz tartozik. Erre az a megjegyzésem, hogy a tisztelt képviselő urnák azon kifejezése helyén lett volna talán ez előtt 20 évvel, midőn a többségben levő pártnak illetőleg a kormánypártnak a kormány ügyeire semmi befolyása nem volt; de nincs helyén ma, midőn a kormány a többségnek kifolyása, a többség bizalmát csak addig birja, mig azt érvényesiti, mit a többség óhajt. Nem akarva visszatérni ismét mindazon indokokra, melyeket bátor voltam első fölszólamlásom alkalmával fölhozni, hogy miért méltóztassanak a központi bizottság által beadott javaslatot elfogadni: csupán röviden jelentem ki, miért nem fogadom el a beadott módositványokat. Nem fogadhatom el a különvélemény által tett módositványt azért, mert a mint első ízben kijelentettem, befolyást kívánunk adni a törvényhatóság vezetésébe azon egyénnek, ki annak élén áll, és igy nem fogadhatom el azon módozatot, melyet a különvélemény ajánl. Nem fogadhatom el a másik két módositványt sem, melyet Kármán Lajos és Steiger Gyula nyújtották be, mert azoknál fogva semmis volna azon befolyás, melyet a közigazgatás élén álló közeg gyakorolna, nem pedig positiv. Végre nem fogadhatom el a Madarász József által beadott módositványt azért, mert az ellentétben van mind e törvényjavaslattal, mind a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló törvénynyel, mert e módositvány a választójogot mindenkire ki akarja terjeszteni, kik a községek rendezéséről szóló törvény szerint a község ügyeibe befolyással birnak. Ott azonban egészen más jogokról van szó s egészen ellenkező alapon áll ezen törvénjjavaslat. Azért ezen intézkedést nem tartom a törvényjavaslatba fölvehetőnek. Kérem ennélfogva a képviselőházat, méltóztassék a központi bizottság által tett szövegezést elfogadni. Elnök s Kiván-e a különvélemény előadója szólani ? Molnár György a különvélemény eróa«fÓjas Tisztelt ház! Megfoghatom, ha a tisztelt képviselőház nem örömest hallja, ha e kérdés még tovább is vitattatik; meg is Ígérem, hogy nem vitatom e kérdést bővebben, csak néhány észrevételre szorítkozom. (Halljuk!) Mindenekelőtt megjegyzést kell tennem a központi bizottság^ előadójának amaz érvelésére, hogy azért is szükséges az ugjmevezett főpolgármester a fővárosban, mert ez közországos ügyekről is mond véleményt, s igy a kormány érdekében bizonyos ellensúlyozásra van szükség. Ez igen gyönge ok, mert nemcsak az ily hatóságoknak, de egyes népgyüléseknek is meg van az a joga, hogy t. i. országos ügyekben is véleményt mondjanak annyi ér] tékkel, a mennyire a municipiumok hatálya reducálva van, hogy t. i. petitiókat nyújthatnak be az országgyűléshez. És vajon szükséges-e, hogy minden ily népgyűlésen ott legyen a főispán? Havas, ministeri tanácsos s képviselő és Paczolay képviselő urak két nagy elvet hoztak föl és azokat egymással ellentétbe állították. T. i. a centralisatio és helyhatósági administratio elvét. Csakhogy a képviselő urak nem tettek különbséget a centralisatio két neme, t. i. a politikai és az administrativ centralisatio közt, és ha már az urak e kérdést ily magas álláspontból bírálják meg; engedjék meg arra utalnom, hogy mig az oly országokban, hol az administrativ centralisatio van alkalmazásban, a polgároknak a közügyektől való elrestülését és idegenkedését tapasztaljuk : addig ott, hol politikai centralisatio van, mint Amerikában és Angolországban, ez a polgároknak a közügyek iránti rokonszenvét és közérdekeltségét keltette föl. (Tetszés a lal oldalon.) És ha Havas képviselő ur azt mondja, hogy a kormány nem igen kap minden megye részére alkalmas főispánt, nem jogos-e az a következtetés, hogy a jeles emberek e hiányának az az oka, mivel 20 éven át nem voltak oly politikai iskoláink, melyekben polgáraink jeles emberekké képezhették volna ki magukat. Paczolay tisztelt képviselő ur csudálkozik azon

r hogy épen azon emberek, kik 1848-ban a hajdani municipiumok ellenében a centralisatiót kívánták, most annyira félnek a centralisatiótól. A tisztelt képviselő ur itt ismét azon különbséget tévesztette szem elől, mely a politikai és az administrativ centralisatio közt fönáíl, és feledni méltóztatott még azt is, hogy Magyarországnak 1848-ig politikai cenralis hatalma is kivül volt az országon. Igen is, én akarom a politikai centralisatiót, akarom, hogy mindazon nagy érdekek, melyek nem csupán egy község, nem 10, nem 100 község érdekeit; de a melyek az ország egyetemes érdekeit foglalják magukban, centrálisáivá legyenek a parlament és a központi kormeny kezében. Épen ezen politikai hatalom szempontjából óhajtom én, hogy ne forgácsolja el a kormány erejét oly kérdések elintézésével, melyek az országot közvetlenül nem érdeklik ; hanem csak egyes vidékek külön érdekei, hogy ezen aprólékosságok ne vonják el idejét és erejét a fontos országos érdekek kellő előkészítése- és elintézésétől. (Élénk tetszés a bal oldalon.) Még van egy szavam, mely tisztán azon egyszerű kérdésre reducálható, hogy t. i. van-e administrationalis szempontból szükség arra, hogy BudaPestnek főpolgármestere legyen? Micsoda érdekei vannak az administratiónak ? Az egyik országos érdek és a törvények és a törvényeken alapuló kormányrendeletek végrehajtásának érdeke. A másik