Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-47

47. országos ülés december 6. 1872. 185 Tárosban szükséges voltát; én pedig ellenkezőleg ugy vagyok meggyőződve, hogy e képviseltetés ugy az állam, mint különösen a főváros érdekében kívánatos, sőt szükséges. Nem fogadhatom el a módositványokat azért sem, mivel t. szerzőik abból a nézetből látszanak kiindulni, hogy a főváros közigazgatását helyesen t. i. ugy az önkormányzat mint az állam érdekének megfelelőleg be lehet rendezni és kezelni a nélkül, hogy a végrehajtó hatalom törvényszerű felügyelete biztosíttatnék ; én pedig t. ház az ellenkezőről vagyok meggyőződve. Én azt hiszem, hogy az államfönség fogalmából önként következő ezen felügyeleti jog gyakorlását mindenkép biztositni kell. És e pontnál különösen megjegyzem, hogy én fővárosi közigazgatás alatt azon közigazgatást értem, melyet ezen elnevezés alatt a törvény ért, t. i. a municipalis szerkezetnek főleg — bár nem kizárólag — azon részét tartom szem előtt, a mely arra van hivatva, hogy az állami közigazgatás érdekeit közvetítse. Önkormányzat dolgában én a fővárosnak a lehető legtágabb kört szeretném adni. Nem fogadom el végre e módositványokat azért sem, mivel mindazon érvek, a melyek a fővárosban a végrehajtó hatalomnak képviseltetésének szüksége ellen felhozattak, alázatos véleményem szerint épen e képviseltetés szüksége mellett szóknak. Ami először a fővárosi közigazgatás rendezését illeti: közigazgatásának egész rendszere a köztörvényhatóságok rendezéséről szóló 1870. XLII. t. cz.-ben van lefektetve. Ezen rendszernek egyik alap- és sarkalatos elve az, hogy minden törvényhatóság élére a végrehajtó hatalomnak egy-egy képviselője állittassék. Már maga az organicus törvény ezen alap rendelkezésére való hivatkozás elégséges annak bebizonyítására, hogy nem lehet e részben a fővárosra nézve kivételt tenni. A fővárosi törvényhatóság jogköre, municipalis attribútumai a többi törvényhatóságok jogkörével egyenlő; azon körülmény pedig, hogy ügyköre sokkal tágasabb és a tárgyakra nézve is sokkal jelentékenyebb, nemcsak hogy mit sem változtat c kérdés elvi nagy fontosságán, de véleményem szerint a legdöntőbb argumentumot szolgáltatja a mellett, hogy az országszerte bevett átalános szabály alól itt sem kell kivételt tenni. {Helyeslés jobb felöl.) Nem lehet, tisztelt ház, egy egész rendszerből annak egyik épen fő sarkelvét kiszakítani a nélkül, hogy maga ezen rendszer meg ne ingattassék és ez által a többi munipiumok hatósági élete ingataggá és hullámzóvá ne tétessék. (Helyeslés a jobb oldalon.) Nekünk fejlődésünk első, hogy ne mondjam — kezdetleges korszakában ily ingatagságot, ily határozatlanságot, hogy ne mondjam, rázkodtatást •— kerülnünk kell. Azt mondják, hogy vannak a fővárosnak kiKÉPY. M. NAPLÓ 18f). II. KÖTET. vételes, vagy mint Steiger Gyula képviselő ur magát kifejezte, különleges viszonyai. Mik ezek különleges viszonyok? Társadalmi, közmivelődési, közgazdászat! és sok más tekintetben a főváros magasan áll a többi törvényhatóságok fölött; de a fővárosnak éppen ezen eminens állása követeli, hogy, mivel a kormány ezen nagyszerű országos érdekek képviseltetésére és előmozdítására a legelső sorban van hivatva, mivel ennélfogva a kormánynak a fővárossal való érintkezései sokkal sűrűbben a tárgyakra nézve, és sokkal nagyobb jelentőségben fordulnak elő, mint bárhol másutt: történjék intézkedés arra nézve, hogy a kormánynak ezen érdekekre való alkotmányos befolyása a fővárosban mindenkor akadálytalanul gyakorolható legyen, (Helyeslés a jobb oldalon.) ami az én fölfogásom szerint csak ugy lehetséges, há ezen érintkezést a fővárosban oly közvetítő eszközli, a kihez mind a kormánynak, mind pedig a fővárosnak bizalma van; mert én ilyennek képzelem, ilyennek akarom azon főpolgármestert, a kiről szó van. Azonban ez ellen egyik leghatalmasabbnak látszó érv gyanánt azt hozzák föl, hogy nincs ily közvetítőre szükség: mert a kormány helyben van. Ezen érv, a mely szájról szájra jár, s ennek szinte szembeszökő — bár engem, megvallom, meg nem győző plausibilitása volt, amint hiszem, leginkább befolyással arra, hogy a főpolgármesterről szóló szakasz azon szerkezetben állapíttatott meg, a mint itt van. Ez valóban a kormányi képviseltetésnek minimumát foglalja magában. Nem tagadom, hogy a kormánynak helyben léte, a fővárossal való hivatalos érintkezést igen megkönnyíti; de ugyanezen tényleges könnyebbség fönáll a többi törvényhatóságokra nézve is, a- melyek a ministerrel távirati utón közlekedhetnek: ugyanez okon a Pest megyei főispáni állomást azonnal meg lehetne szüntetni, mert hiszen Pestmegye törvényhatóságának székhelye szintén Pesten van. Ez az eszme nem is uj, nemcsak hogy nem uj, hanem már 380 évvel ezelőtt keletkezett és törvénybe is igtattatott, mert van egy régi törvényünk, mely azt mondja: mivel Budán lakik a király: Pest megyének nem kell főispán. (Madarász József közbeszól: Jobb is volt!) Azonban a régi kornak, bármily tiszteletre méltó, ily hagyományai a modern állam keretébe nem illenek. (Helyeslés a jobb oldalon, nyugtalanság a bal oldalon.) Az egyik módositvány szerzője Steiger Gyula képviselő ur erre nézve is egy expedienst ajánlott; azt mondotta t. i., hogy a belügyminister személyesen foglalkozzék a főváros főbb ügyeivel. Én nem hihetem, hogy ez alatt azt értette volna, hogy a főpolgármester teendőit a belügyminister vállalja magára. 24