Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-42
124 42. országos ülés nak-e kellőleg ottan? Ezen indokoknál fogva hiszem jobb lesz a közigazgatás; absoiute ugyan előre nem jövendölhet biztosan az ember, semmi intézmény kétségtelen sikerét nem állapithatja meg; de valószínűséget teremthetünk, midőn azon elemek fölvételét biztosítjuk, melyek önérdekeiknek a közérdekkel összeegyeztetésénéi fogva a közigazgatás javítására és előnyére legalább lélektanilag indíttatva vannak. S valamint alkotmányunkban nagyban és egészben a hatalmak, az ellenőrző s végrehajtó hatalom megosztására és mindegyiknek más kézben öszpontositására törekszünk, ugy itt is ezen elvet szem előtt kell tartanunk, bár ezen megosztást, annyira mint az államban, keresztülvinni nem lehet, mert itt a két kamarai rendszert behozni nem lehet, hanem egy gyűlésben egyesítjük a különféle irányt, biztosítunk minden elemnek kellő befolyást. Ezen okoknál fogva szavazatomat a központi bizottság szövegezésére adom. (Jobb felől élénk helyeslés.) Hoffmann Pál: Tisztelt ház! (Zaj. Halljuk!) A házszabályok értelmében egy nyilatkozatomnak félreértése és hiszem, hogy annak következtében félremagyarázásának tekintetéből vagyok kénytelen megjegyezni, hogy én nem azt mondtam, amit előttem szólott czáfolt, hogy a történelem nem mutat fel arra példákat, hogy a vagyonosabb osztályokat támogatják a törvényhozások ; — nem ezt mondtam. Igenis a történelem telve van ilyen példákkal. Én csak azt mondtam: a mai időben, a 19-ik században inkább keresnek biztosítékokat arra. (Helyeslés bal felől.) Ezt voltam kénytelen helyre igazítani. Tisza Kálmán: Tisztelt képviselő ház! Én, mindamellett, hogy többen nagyon is belementek a virilismus theoriájának fejtegetésébe, s ezen fejtegetés folytán még az ezredévek történelmén is végig nyargaltak: megmaradok eredeti föltevésem mellett, — alig pár szót szólva más mellékesen felhozott dologra, — egyszerűen reflectálni fogok arra, ami miatt magamat tegnap felírattam, t. i. a belügyminister ur beszédének némely tételére. Mint mondám, igen keveset szándékozom szólani, és anélkül, hogy ezen kevésben is elvi fejtegetésekbe bocsátkozzam, mert nem oly régen volt, midőn mindkét oldalról e kérdés elvi szempontból megvitattatott. Én tehát részemről a t. ház idejét elvi fejtegetésekkel ez alkalommal nem akarom igénybe venni. Megjegyzésem azon egy-két megjegyzésem közöl, melyet tenni akarok, az egyik az: hogy igenis a történelemből lehet és kell tanúságot meríteni; de hogy a tanúság nehezen lesz helyes, ha érvelésünkben Solontól egyenesen Socrates méregpoharáig ugrunk, elfeledve a közbeeső eseményeket, melyek előidézték azon helyzetet, amely miatt Socratesnek a méregpoharat ki kellett ürítenie, (Helyeslés bal november 28. 1872. felől) és vádolva az utóbbi helyzetben szereplőket, de megfeledkezve azokról, akik azon helyzetet előidézték, (Helyeslés bal felöl) akik pedig épen ezen, most annyira védett s azon korból fönmaradt, — nevezzük, ha ugy tetszik — virilis osztály tagjai voltak, mert azok hibái idézték elő azon tulságokat, melyek miatt Socratesnek a méregpoharat ki kellé üritnie. Ez igy van minden példával, melyet a történelemből hozunk fel, hogyha átugorván századokat, nem fontoljuk meg azt, kik és mik idézték elő a helyzetet; hanem csak a századok által elválasztott két korszakot hasonlítjuk össze s abból akarunk ítéletet mondani valamely intézmény felett. Ily módon nem lehet a történelemből igazságos Ítéletet meríteni. Engedje meg az előttem szólott képviselő ur, ki általam is nagy érdekkel hallgatott beszédében a franczia harmadik rend példáját hozza föl, azt monda: hogy most azon rendet akarják megteremteni a virilismus által, mely ott a szabadságot kivívta. (Derültség bal felől.) Engedelmet kérek : én azt hiszem, hogy ezen 3-ik rend ott a szabadságot az aristokratia ellenében vívta ki és némi részben, — mert a főbb harcz az aristokratián kivül, a fejedelemmel szemben volt, — ennek ellenében vivta ki. Kérdem tehát önöktől: mit akarnak önök itt az aristokratiával és a fejedelemmel szemben kivívni? Hiszen amennyiben létezik még, nem jogilag, de társadalmilag aristokratia: épen annak jogát örökítik meg önök a virilismus által más czimen ugyan, de ugyanazon jogát, nem a születés, hanem a vagyonnál fogva megörökítik azon személyes jogot, melylyel az aristokratia születésnél fogva birt. (Élénk helyeslés bal felől.) így tehát az ily összehasonlítások, azt hiszem, a virilismus mellett nem hozhatók fel; hanem ha helyes volt az a tiers etat, és ha kívánatos annak létrejötte : legfölebb arra adhatna ez okot, hogy a virilismus semmi esetre el ne fogadtassák. Az előttem szóló egy igen szép mondatot mondott s előtte többen is hangsúlyozták azt, hogy a vagyon nem egyéb, mint a munka tőkésítése, s igy a munkának akarnak jutalmat, illetőleg jogot adni. Ha önök a munkát akarják jutalmazni és több jogban részesíteni, ez nagyon szép, nagyon helyes; de kérdem: midőn önök nekem virilis szavazatot adnak, a nagyapámat vagy az ősapámat akarják-e jutalmazni ? (Derültség bal felől 1) mert a vagyont nem én szereztem, hanem ők, s ha igy veszszük a dolgot: akkor az aristokratia joga is a munkát jutalmazta; mert tudjuk, hogy hajdan, akkor még, midőn nem pénzért adták a nemesi privilégiumot, nagy munkával és érdemmel kellett azt megszerezni. (Helyeslés bal felől.) De ami itt igazságtalanság volt, hogy t. i. az ősök érdemeit jutalmaztuk az unokákban az: épen
