Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.

Ülésnapok - 1872-42

42. országos ülés november 28. 1872. 117 hogy a minister ur a virilis intézmény érdekében lándzsát törjön. Hogy pedig a virilis intézmény az előttünk fekvő törvényjavaslatban a minister ur által nincs javasolva, legyen szabad pár szóval indokolnom. {Halljuk!) Virilis szavazat alatt értünk oly polgári jogot, melyet az illető saját egyéni jogánál fogva vesz igénybe. A tisztelt belügyminister ur által beterjesztett törvényjavaslat szerint azonban Pest városának 1200 legnagyobb adófizetője fogna választani 200-at saját köréből. Ezen 200 tehát nem lenne többé virilis szavazat, mert az illető virilis nem maga magát képviseli csak, mint a megyei virilis szavazó, ki egyedül adókönyvecskéje akmján képviseli magát és nem képvisel senkit magánkívül, hanem igy azon 1200 legnagyobb adófizető fogná megválasztani 200 képviselőjét; igaz, hogy ezen képviselő nem képviselője valamennyi választónak, de legalább képviselője 1200-nak. Én tehát részemről nem vagyok azon véleményben, hogy akár a belügyminister ur, akár a központi bizottság által beterjesztett szövegezés szerint a virilis intézmény czéloztatott volna behozatni. Ennélfogva, mondom, nem tartom helyén lévőnek, hogy ily pillanatban, midőn maga a tisztelt belügyminister ur elejtette a fővárosra nézve a virilis intézményt : ez alkalommal mégis annak védelmére keljen. A másik, mit akarok, és kénytelen vagyok megjegyezni a minister ur nyilatkozatára, az: az, miszerint egyhuzomban méltóztatott mondani, hogy ez intézmény üdvösnek bizonyult és ugyanazon lélekzettel méltóztatott mondani, hogy hosszabb idő kell arra, hogy ily intézményekről ítélhessünk. Ezen két nyilatkozat közötti ellentétet olyannak találom, mely felment attól hogy azokra vonatkozólag bővebben nyilatkozzam, s azért csupán az utóbbi nyilatkozatra nézve, hogy az ily intézmények megítélésére hosszabb idő kell, szabadjon egy igen rövid adomával felelnem (Halljak.) Egy bizonyos egyén egyszer igen hihetetlen dolgokat jósolt, melyeket senkisem akart elhinni. Mikor a hihetlenség czáfolatához folyamodott, azon nyilatkozatot tévé, hogy egy pár század múlva jóslatai okvetlenül teljesülni fognak. Erre egy igen együgyű ember azt válaszolta : könnyű ezt mondani, mert akkor, mikor ezen jóslatoknak teljesülniük kell, egyikünk sem fog már élni. (Igaz! a baloldalon.) Én erősebb érveket vártam volna a belügyminister úrtól, mint pusztán a jövőre való utalást, melynek épen annyi jogosultsága van, mint az ellenkező irányban tett állitásnak. A jelen tényálladék nem bizonyít mellette: közigazgatásunk nem javult, legalább nem látszanak a javulás jelei, minél fogva ezen jóslat legalább a lefolyt rövid időre nézve nem bizonyult be. (Igaz l Ugy van! bal felől.) A tisztelt belügyminister ur azt mondotta, hogy ezen intézmény nem gerjesztett kastgyülöletet. Elismerem és igen örülök annak, hogy nem gerjesztett; de ugy hiszem, annak, hogy a hazában a virilis szavazatok behozatala által nem keletkezett ily gyűlölet: nem az intézmény az oka, hanem, istennek hála, a magyar polgárok hazafisága és a törvények iránti tisztelet, (Helyeslés.) mert az intézmény önmaga alkalmas lenne arra, hogy gyűlöletet gerjeszszen. (Balfelől mjos helyeslés.) Nem szerettem soha intézmények igazolására felhozni érvül azon türelmet, melyet a hazafiság és törvények iránti tisztelet gerjeszt. (Bal felöl helyeslés) Ezek voltak azok, tisztelt ház, miket a tisztelt belügyminister ur tegnapi nyilatkozata után, nem hagyhattam érintetlenül. Áttérek már most azokra, amiket a szőnyegen levő tárgyra nézve amúgy is elmondani kívántam. Tisztelt ház! nem szégyenlem ez idő szerint is bevallani, bár nehéz időket élünk, bevallani őszintén, hogy a liberális intézményeknek barátja vagyok. (Zaj.) Tartok attól, hogy idővei ezen érzelem nem bir majd azon népszerűséggel, melylyel e tekintetben a politikai nézetek birtak még rövid idővel is ez előtt. Azt hiszem tehát, hogy ezen nyilatkozatom által nem igen hozom magamat épen kedvező állásba, (Halljuk! Halljuk!) és ezen érzelemnél fogva kijelentem, tisztelt ház! mindenek előtt, hogy az 1848-iki törvéuyben lerakott elvek és az azt megelőzött dicső közjogi fejlődés iránt tántoríthatatlan bizalommal és tántoríthatatlan ragaszkodással viseltetem, (Helyeslés bal felől) és hogy részemről ép oly fájdalmasan veszem, ha ez elvek és fejlődés ellenére történik valami, mint ha saját testembe valami idegen anyag üttetnék be. (Bal felől helyeslés és mozgás.) Én, tisztelt ház ! nem nézhetem hidegvérrel, ha a magyar közéletnek egységes rendszerével idegenszerű elemek vitetnek abba be, mert ennek csak egy következménye lehet: vagy egy erisis következtében mellőztethetik ez idegen anyag, ami minden esetre feltartóztatja a természetes egészséges fejlődést, tehát időpazarlás; vagy pedig következménye, hogy ez idegenszerű elem rokon-fejlődést indít meg, tehát kezdete oly fejlődésnek, mely homlokegyenest ellenkezik az előbbeni fejlődéssel. Én, tisztelt ház! nem nézhetem hidegvérrel, nem birom hidegvérrel nézni, ha oly intézmények életbeléptetése szándékoltatik, melyek ellenkeznek az 1848-iki törvényhozással és az azt megelőzött életfejleményeivel. Egyike ezeknek a jogegyenlőség. Hogy mind a virilis szavazatok intézménye, mind azon módozat, mely akár a kormány által beterjesztett javaslatban, akár azon javaslatban, melyet a központi bizottság beterjesztett, előfordul, ellenkezik a jogegyenlő-