Képviselőházi napló, 1872. II. kötet • 1872. november 4–december 23.
Ülésnapok - 1872-41
102 41. országos ülé panaszt nem hallottunk. Inkább a fontolva haladás vádját halljuk és olvassuk ellenök. De hát szabad-e nagyon sokat kívánni ezen testületektől, melyek az 1867-ik évben léptek életbe minden közigazgatási előélet s ebben szerzett gyakorlati ismeretek nélkül, és amely testületeknek előbb az absolut kormány idejéből s annak közegei által halomra gyűjtött annyi mindent kellett elseperniük, hogy e miatt jó ideig teendőik mezejét be sem láthatták ;s még igy is ám hasonlítsa össze bárki elfogulatlan szemmel a fővárosokat 1867. előtt és ma, s lehetetlen be nem ismernie, hogy ugy az anyagi, mint a szellemi élet terén dicséretes haladások történtek. Hátha még az 1870. évben megengedte volna a kormány, hogy uj választás és tisztújítás utján kiküszöbölhették volna fővárosaink a hatóság orgánumai közöl azokat, kik nem idevalók. — és fölfrisithették volna organismusaikat azon jeles férfiak beválasztása által, kik magukat a közügyek iránti hasznos érdeklődések által polgártársaik bizodalmára érdemesítették. Miért beszüntetni egy mindössze is öt évig élt oly organismust, mely a legnemesebb eszmén, a polgárok jogegyenlőségének eszméjén alapszik, a polgárok osztatlan tetszésével találkozik, és a melynek jó hatását eddig is nagymérvű eredményekben tapasztaljuk ? És ha mindjárt vannak is hibái, gyarlóságai e mostani szervezetnek: ez helyes indokul csupán arra szolgálhat, hogy ez alapjában egészséges szervezetet hibáiból orvosoljuk, egyes részeiben tökélyesitsük; nem pedig arra. hogy az egészet elvetvén, a fővárosok életét egy egészen uj s már csak az eddig jogegyenlő polgárok között megalkotandó aristokratismussal együtt járó irigykedések és gyűlölködések miatt is ezernyi veszélyeket méhében hordó kísérlet koczkáztatásának tegyük ki? Még van egy pont, melyet föntebb érintettem, t. i. hogy a virilisek intézményének fővárosunkban elmellőzését a magasabb politikának exigentiái követelik. Xem fogok eláradni, tisztelt képviselőház, csak épen azon megjegyzésre szorítkozom, hogy ha valahol, ugy nagy városokban annyi, minden rendű és rangú, miveltségü, vagyonú és foglalkozású embereknek, mondhatni, vásárterén: legkevésbbé tanácsos fölemelni a reactiónak gyászos zászlóját. Már pedig, ha nem reactio az eddig egyenlőjogu polgárok kebeléből kiszakasztani egy vagyonos osztályt, és annak azon természetes suj)rematiáján fölül, melyet neki a vagyoni tulbőség a szegényebb osztályok fölött nyújtott, törvény által még politikai fölényeket is biztosítani, — mondom, ha ez nem reactio : akkor a világon semmi sem reactio. Mindezek folytán kérve kérem a mélyen tisztelt képviselőházat, hogy abbeli következetességből, mert a többi városokra nézve behozatott a virilisek november 27. 1872. intézménye, ne hagyja magát e téves ösvényre ritetni. De fölemelkedvén a század s átalában az emberiség szellemének még ott is, hol osztálykülönbségek állanak fön, a jogok egyenlősítésére munkáló irányzatának magaslatára: hagyja meg a fővorosoknak azt, mit nekik az 1848-ik évi magasztos törvényhozás megadott, a mivel jelenben biniak, a mit magok kivannak, ami az állami administrationak és politikának semmi hátrányára nincs, sőt azok részére is nagybecsű előnyöket képes nyújtani, a fővárosok fölvirágoztatására nézve pedig életföltétel; és határozza el, hogy a megalkotandó egyesitett fővárosi bizottság, — a választőképes polgárok jogegyenlőségének teljes föntartása mellett, — átalános választás utján szerveztessék. Van szerencsém a külön-vélemény szövegét ezennel benyújtani. (Hosszas élénk helyeslés s tetszés a baloldalon.) Kiss Miklós jegyző (olvassa a második osztály külön-vélemény ét.) Szapáry Gyula gr. előadó i T. ház! Felfogásom szerint nehezen vezetne czélhoz az, hogy ha a vitát azon térre vinnők, ha vajon átalában akkor, midőn a törvényhozás a köztörvényhatóságok rendezésénél a virilis intézményt megállapította: helyesen járt-e el vagy sem. Talán én is hozhatnék fel példákat annak kimutatására, hogy a különvéleménynek előttem szóló t. védelmezője ellenmondásba jött önmagával, (Halljuk! bal felöl) midőn pl. azt monda, hogy az országgyűlés akkori többségét azon indok vezette ezen intézmény behozatalára, hogy a hatalmat biztosítsa azon osztálynak, mely azt addig is gyakorolta, s midőn ennek ellenében aztán később azt monda, hogy a törvényhatóságokba ezen intézmény behozatala által uj eleinek vétettek fel. Mondhatnám azt is, hogy nem kast, nem privilégium alkotásáról van itt szó, hanem olyan qualificatio megállapításáról, melyet idővel elérhet a hon minden polgára (Mozgás bal felöl) nemcsak a vagyonosodás által, hanem az értelmiség bizonyos fokának megszerzése által is. Mondhatnám azt is, hogy különösen hangsúlyozta az előttem szóló képviselő azt és nagy súlyt fektetett rá, hogy a törvényhatóságok ne annyira politikai jogokat gyakoroljanak, hanem inkább az administratio ellenőrzésével foglalkozzanak; és ha ez igy áll, — amint hogy ahhoz némi részben magam is hozzájárulok: — akkor mindenesetre inkább vannak az administratio ellenőrzésében érdekelve azok, kik a törvényhatóság költségeihez nagyobb mérvben járulnak, mint azok, kik ahhoz csekélyebb járulékot szolgáltatnak. De mindezekre áttérni nem fogok, mert a vitát ezen térre átvinni nem akarom; sőt annyira megyek, hogy nem szeretném s nem is fogom megkezdeni , hogy a vita azon térre vitessék át,
