Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-13

13. országos ülés septemlier 18. 1872. 65 országgyűlés kiegészítésének kérdését, lehetetlen volt nem látni a legeminensebb politikai jognak a-választási szabadság gyakorlatának kérdését; és valóban e ház a legnagyobb érdekeltséggel kisérte azon ismételt előterjesztéseket, melyeket e részben NagyVárad város érdemes képviselője az indítványozó Győrffy Gyula úr tett. Felszólalva pedig ez ügyben, lehetetlen mindjárt örömmel nem jeleznem azon egyértelműséget, melynél fogv ci a ház ez ügyet oly fontosnak tartotta. hogy az ez iránti indítvány tárgyalását a legnagyobb készséggel elhatározta. Azt hiszem t. képviselőház, hogy átalános mindnyájunkban az elhatározás, hogy ha valamiben, ugy ez ügyben részrehajlatlamd járjunk el; óhajtandó is, hogy a határozat, a mely e részben keletkezni fog, egyértelmüleg hozassék; vagy ha az egyértelműség el nem is éretnék, s ha a nézetek különbözni fognának is a módok és eszközök fölött, melyekkel mindnyájan, a czélt elérni óhajtjuk: legyen legalább átalános a meggyőződés, hogy a képviselőházban mindenki a legnagyobb készségét tanúsította arra nézve, miként a választási szabadság megóvassék, miként az országgyűlés kiegészítésének e kérdése helyes megoldást nyerjen, és megrovassanak a hibák, a hol mutatkoznak, és siessünk azokat egész készséggel helyrehozni. (Élénk helyeslés.) Ezekután, t. ház! engedjék meg, hogy a dolog érdemébe bocsátkozzam. Tény ezen választási ügyben, hogy az udvarhelyszéki képviselők azért nincsenek közöttünk, mert a választási jegyzőkönyvek, mint megbízólevelek senkinek ki nem adattak. Szemközt e ténynyel t. ház, a belügyministernek előadásai után, miként ítélendő meg a belügyministernek eljárása, mely mindenekelőtt szem előtt tartandó ? Az előadottakból tudjuk, miként a belügyminister ismételten rendeleteket küldött Udvarhelyszékhez , tulaj donkép annak központi bizottmányához, sürgetvén a középponti bizottságot kötelességének teljesítésére. Udvarhelyszék e rendeletek daczára, kötelességét nem teljesítette. A mulasztás tehát mindenesetre Udvarhelyszék központi bizottmányát illeti, a belügyministert nem. Hallomás-hírek után — és sietek megjegyezni, hogy ebből érveket meríteni szándékomban nincs — tudjuk azt, hogy Udvarhelyszéknek képviselői választási jegyzőkönyveiket meg nem kapták, a választási jegyzőkönyvük alá nem Íratott, s ők tulajdonképen képviselőknek proclamálva, kijelentve nincsenek. És miért? Mert a választási elnök úgy volt meggyőződve, hogy a választásnál az átalános többséget a jelöltek közül senki sem nyerte meg. Természetes, t. ház, hogy ily hirek alapján az ügyiratok nélkül azon kérdésnek eldöntésébe nem bocsátkozhatom: vajon áll-e az, hogy a jelöltek közül valamelyiknek, egyiknek-másiknek átalános többsége megKÍPV. H. NAPLft 18?-?. I- KÖTET. volt-e? nem bocsátkozhatom abba sem, hibázott-e a választási elnök abban, hogy úgy Ítélte meg a dolgot, hogy a képviselőjelöltek mint képviselők, ki nem jelenthetők; hogy a jegyzőkönyv alá nem irható, nem hitelesíthető és ki nem adható. De azt azután határozottan állítanom kell, hogy, ha a választási elnök úgy ítélte meg a választást, hogy a jelöltek közül átalános többséget egyik sem nyert: törvényes kötelessége lett volna, vagy a választás folytatását azonnal elhatározni, (Helyeslés.) vagy pedig új választási határnapot kitűzni. (Helyeslés.) Egyik sem történt, t. ház. A hiba illeti a választási elnököt, ki e hibát elkövette, és illeti a központi bizotságot, mely e hibát elnézte. Ezt véleményem szerint menteni nem lehet. (Átalános helyeslés.) A kérdés most már az, t. ház, miként lehet e hibát helyrehozni, sőt, miként kell helyrehozni. Teheti-e a képviselőház azt, hogy elrendelje, miszerint (olvas Győrffy indítványából.)* a megejtett kettős választásról fölvett jegyzőkönyv mint megbízólevél, haladéktalanul az illető megválasztott országgyűlési képviselők kezei közé jusson" Előrebocsátva, hogy ily fontos ügyben az ügyiratok nélkül — hogy egyébét ne mondjak, az „audiatnr et altéra pars" mellőzésével határozni, azt hiszem, a képviselőház magát hivatva nem érzi; meg kell jegyeznem azt, hogyha proclamálná Udvarhelyszék képviselőit és rendelné el, hogy kiknek adassék ki a megbizó-levél: olyasmit tenne, mi törvényeink és szabályaink szerint első vonalon a választási elnököt illeti, mit a törvény ennek faladatává, jogává és kötelességévé tesz; és, ha ezután ezen rendeletre azon felelet jönne, miszerint | tulajdonkép választási jegyzőkönyv nincs is, hogy proj clamált képviselők nincsenek, megbízó levelek nem | léteznek: miként és hol állanánk? Tehetné azt a t. ház, és megvallom ahhoz járul| nék én is legszívesebben, — hogy elrendelné, miszeI rint az ezen választásra vonatkozó ügyiratok a ház ! elé terjesztessenek. Azonban t. képviselőház ily esetekben a képI viselőháznak, hogy ugy mondjam, fóruma, orgánuma nem létezik. Létezik igen is a választási controvers kérdésekben az igazoló bizottmány, léteznek a biráló bizottságok; megvan a ház szabályaiban határozva az, hogy a kérvényekkel megtámadott választási i jegyzőkönyvek, hogy a hibásan kiállított megbízó I levelek, miiven orgánum által intéztessenek el. De ily controvers kérdésekben sem törvény, sem szabályszerű orgánum nem létezik. Ily esetben egy kivételes, egy speciális bíróságot kellene alakítani, melyet, azt hiszem, hogy az alkotmányosság szigorú barátja, milyennek én az igen tisztelt indítványozó urat szívesen elismerem, nem akarhat a t. háznak ajánlani. Mindezekből azt hiszem, senkisem fogja következtetni azt, hogy a ház ne tegyen semmit, s hogy I összetett kezekkel nézze azt, hogy meddig fog tet9