Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-29

376 29. országos ülés oetober 11. 1872. a törvényhatóságok alkossanak egy végzést, melynélfogva azon összegekre nézve, melyeket nekik az állam nyújtani fog : a biztosítást magukra vállalják az iránt, hogy ezen összegek az államnak megfognak téríttetni. A törvényhatóságoknak föladata és kötelessége lesz egyszersmind oly határozatokat hozni, hogy a segélyezetteknek nyújtandó összegek veszendőbe ne menjenek, hanem annak idejében beszedessenek és az államnak megtéríttessenek. Másodszor elfogadhatónak találom a megoldás ezen nemét, mert a segély gyorsan nyujtatik, azonnal, ha a törvényhatóságok közgyűléseket tartanak, meghozhatják ezen végzést, és meg vagyok győződve, hogy a tisztelt pénzügyminister ur nem fog késni ezen segély megadásával. De az előttünk fekvő tárgynak egy másik része is van, és ez az adó behajtást illeti. Azt hiszem, nem kell hosszasan fejtegetnem azt, hogy a pénzügyministert a törvénynek végrehajtásától csak törvény mentheti fel; ellenben azon nyilatkozatában, mely általa tétetett, s mely szerint ő hajlandónak mutatkozik elmenni a lehetőség végletéig a törvény korlátai között: én részemről, mint képviselő, és azt hiszem, hogy képviselőtársaim is, megnyugszunk abban, hogy a pénzügyminister e tekintetben a végletekig el fog menni az adóbehajtást illetőleg. Ha nem lennénk szerencsések ezt elérhetni : nem sokára ismét várhatja a tisztelt ház, hogy újra kopogtatni fogunk e házban, hogy elnyerjük azt, a mit most óhajtunk. Azt hiszem azonban, hogy ez nem lesz szükséges. Én annálfogva oly végzéshez, mely e két eszmét magában foglalná, szívesen hozzájárulnék, s kérem a tisztelt házat, hogy ezt részéről is elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Széll Kálmán jegyző: Pénzügyminister ur formulázta is azt, a mit akkor szóval előterjesztett. (Halljuk! Olvassa.) A pénzügyminister fölhatalmaztatik, hogy azon esetre, ha Torontál és Temesmegye közönsége — víz által károsult lakosainak vetőmag segélyezése czéljából a maga terhére kölcsönt akarna fölvenni, ezt azoknak —• megfelelő föltételek mellett — a szükséges mérvben megadhassa. Huszár Imre: Tisztelt képviselő ház! (Halljalű) A dolog, a melyről szó van, a discussio folytán két részre oszlott: az egyik rész magában foglalja Nikolics Sándor tisztelt barátom határozati javaslatát, a melynek czélja a vizkárosultak részére nem adóelengedést, hanem az adóhátralékok lefizetésére nézve halasztást nyerni; a másik rész pedig magában foglalja a határozathozatalt azon kérvényre nézve, melyet a pénzügyi bizottság jelentése alapján a minap tárgyaltunk, és melyre nézve a pénzügyminister ur a szíves volt megadni felvilágosítást. Ezen határozati javaslattal, melyet most hallottunk, és melyet a pénzügyminister volt szíves formulázni: megvan felelve a másik részre, melyben már nyilatkozott is; de mellőzve látom Nikolics Sándor tisztelt barátomnak azon kívánságát, mely a kérvény tárgyát képezi. Itt két különböző tárgy van. A kérvénynek egyik része azt akarja elérni, hogy az árvízkárosultak és a valóban nyomorral küzdők részére az állami adó befizetésére halasztás adassék, a másik rész pedig vetőmag kölcsönnek mimódon leendő adására vonatkozik. Ezen utóbbi rész különbözik a másiktól, s ezen utóbbi kérelem ugy támadt, hogy Torontál vármegyében váratlanul éskedvezőleg, a víznek részint elpárolgása, részint lefolyása következtében annyi föld maradt őszre, a mennyi, hogy maradni fog, ez előtt pár hónappal reménylni sem lehetett; azonban az idén rósz termés lévén, másrészt pedig a múlt évi árviz következtében sok föld vetetlen maradván, a nép nagy részének valósággal nincs annyi vetőmagja, mennyi szükséges arra, hogy azon földek, melyek a vizek szerencsés lefolyása által művelhető állapotba jutottak, bevettethessenek. Ezek tehát egyenesen kölcsönt kértek; ezek nem ínségesek, ezek csak értékesíteni akarják földjeiket, részint hogy megélhessenek, részint hogy az állam iránt tartozó kötelességeiket teljesíthessék. Én tehát tisztelt ház a tisztelt pénzügyminister ur határozati javaslatát elfogadom, de a második kérdésre nézve, nem látom vele megoldottnak azt, melyet Nikolics képviselőtársam határozati javaslatában -sürget. A pénzügyminister ur minapában, midőn ezen vetőmag kölcsön iránti kérvény a kérvényi bizottság jelentése alapján tárgyaltatott, talán épen az én felszólalásom alapján, azt volt szíves mondani, hogy ezen ügy nem kölcsönös recriminatiokkal, hanem kölcsönös jó akarattal dönthető el. Én, részemről szívesen követem a tisztelt pénzügyminister urat e térre, s hajlandó vagyok, hogy az ő hajlandóságát is megnyerjem, Nikolics határozati javaslatát, ha nem egészben is, de oly módon elfogadni, hogy a dolgon mégis segítve legyen; hajlandó vagyok beleegyezni abba, hogy a határozat módosíttassák olyformán, hogy a vizkárosult vidékekeR az adóbehajtás szüntettessék meg, legalább azoknál, kiknek birtoka fele részben, vagy bizonyos részben az árviz által mivelhetetlenné, haszonvehetlenná tétetett. Készemről kész vagyok ily értelmű módositványba megnyugodni; azonban megvallom más részt, hogy bár megbízom tökéletesen a tisztelt pénzügyminister ur szavában, mégis szeretném, ha ezt a ház határozat által kimondaná. Mert méltóztassék el hinni, hogy bizonyosan a tisztelt • pénzügyminister ur, tudtán s beleegyezésén kívül, az alsóbbrendű hivatalnokok ez ügyben túlságos nagy buzgalmat fejtenek ki; és én szeretném, ha a ház egy félre-