Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

350 28. országos ülés oetober 10. 1872. Mondottam a múltkor, én nem találom helyén, hogy az adressvitában ily dolgok egész részletességgel tárgy altatnának ; csakis azért említem fel ezen néhány esetet, mert minister ur kívánt speciális eseteket is; jó, én tehát egy pár speciális esetet mondottam. (Derültség bal felöl.) Átalában véve azt mondtam, ezekben a dolgokban a nyíltság, nyilvános ellenőrzés, a becsületességnek az egyetlen egy garantiája. Ha nyilvános ellenőrzés mellett kezeltetik az ország vagyona: minden tekintetben akkor nem lesz gyanúsító, mert nem lesz neki miből élni. Én tehát óhajtanám, hogy a kormány ezekre nézve olyan felvilágosításokat volna képes adni, melyek nem engem, hanem a közvéleményt megnyugtathatnák; mert azt, hogy nyugtassa meg az, ki felizgatta : se statusférfiui, se ministeri feleletül nem tekinthetem, ily felelet az ország érdekeivel meg nem egyeztethető. Ajánlom válaszfelirati javaslatomat a t. háznak (Hosszan tartó élénk helyeslés a szélső bal oldalon.) Lónyay Menyhért gr. ministereliiök: Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedelmet kérek, hogy a tisztelt háznak talán nagyon is kifáradt türelmével visszaélve, fölszólalok; de nem hagyhatok válasz nélkül némelyeket azok közül, miket az utóbb elmondott beszédekben hallottam. Simonyi Ernő képviselő ur beszédének második részében, melyben ugy látom, majdnem kizárólag velem foglalkozott, azt monda, hogy az én beszédem — az ő nézete szerint, és nem tudom, kiket idézett még — igen sötét háttért képezett egy igen jeles és kitűnő beszédhez. Engedje meg a tisztelt képviselő ur, hogy én meg azt mondjam, hogy a tisztelt képviselő ur most hallott beszéde egy igen széles háttért képez, még pedig oly modorban előadva, melyet az előadásában előfordult ismétlések és ellemnondások miatt correctnek tartani nem vagyok képes. A képviselő ur irányomban vádkép előhozza azt. hogy én az ő meggyőződését nem tartom őszintének. Őszintének tartom; nem mondottam beszédemben, hogy kételkedem meggyőződése őszinteségében; én csak egyszerűen kifejeztem azt, hogy véleményében e házban körülbelül csak 30 ember osztozik; valamint viszont azon elvekre és azon alapra nézve, melyen mi állunk: azt mondtam, hogy az a tisztelt ház 2

/

3-ának meggyőződése; ezt is, valamint amazt is mondani jogosítva voltam, mert mindkettő tény. (Helyeslés jobb felől.) A tisztelt képviselő ur tovább megy, és azt mondja, hogy gyanúsítottam őt a közvélemény előtt, midőn azt mondottam beszédemben, hogy a szélső baloldalról keletkezett Miletics válaszfelirati javaslata is. E nyilatkozatomból a tisztelt képviselő ur azt a következtetést vonta, hogy én őt ugyanazonositani akartam azon irányzattal, mely ama válaszfeliratban foglaltatik. Korántsem! Ezt csak annak jelzésére akartam mondani,, hogy ezen, a házban oly nagy kisebbségben levő pártnak is minő különböző színezetei vannak. Tehát nem áll az, mintha gyanúsítani akartam volna őt a közvélemény előtt, sőt örömmel constatálom, hogy nyilatkozata következtében okunk van arra számítani, hogy ha a fölirati javaslatban érintett fontosabb kérdések közül egyik vagy másik a vitának tárgyát fogja képezni: a képviselő ur ez állítását tényleg igazolni is fogja. (Helyeslés a jobb oldalon.) Hogy sorba menjek a tisztelt képviselő ur állításain, legelőször is érintem azt, melyet beszéde elején mondott. Gyanúsított azzal, hogy a kormány a pesti sajtót subventionálja; előadta, hogy ezen subventionáíásnak különböző módja van, nevezetesen az, hogy a hirdetéseket oda adják bizonyos lapoknak, a mi pedig nagy összegeket tesz. Egy bizonyos tévedésben van a tisztelt képviselő ur és erre saját tapasztalata vezette. Kevés, nehány száz előfizetővel biró lapnál a kormány-hirdetések közlésének semmi czélja; de mihelyt valamely lap annyira fölemelkedett, hogy előfizetőinek száma jelentékeny : a kormány hirdetéseinek közlésénél pártszinezetre tekintettel nincs. Például, — nem tudom jelen van-e az érdemes szerkesztő ur, ő tanúságot tehetne állitásom mellett, — a „Hon" jövedelmének nevezetes tételét épen a kormány hirdetései teszik. Ne hozzon fel tehát a képviselő ur oly állításokat, melyek az ő modorában előadva a gyanúsítás színét viselik magukon, és melyeknek semmi alapjok. (Tetszés jobb Ezzel kapcsolatban azt is mondotta a tisztelt képviselő ur, hogy a mit Ígértem, azt nem tartottam meg. Engedelmet kérek, nem tehetek róla, hogy a képviselő úrétól különböző pártállást foglalok el; de azt monhatom, hogy eddigelé legalább nem szoktam elmondani a képviselő urnák, ha valakinek valamit ígértem. Legyen a tisztelt képviselő ur arról meggyőződve, hogy ha valakinek valamit ígértem: jó lélekkel ígértem, azt meg is tartottam. (Fölkiáltások bal felől: Csak ha jó lélekkél 'Ígérte?) Azt mondom, hogy én jó lélekkel szoktam ígérni. Nem szeretek e tekintetben a részletekbe menni, de mivel a tisztelt képviselő ur a „Magyar Politika u-ra, mint a leggorombább lapra, hivatkozott; engedje meg kimondanom, hogy én sokkal gorombábbat is ismerek. Nem akarok lapokból idézeteket felolvasni, de ha valaki elolvassa az úgynevezett „Szombati Lapok "-nak Julius 8-iki és Julius 13-iki számát: az ezekben foglalt gorombaságokhoz hason-