Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-28

348 28. országos ülés október 10. 1872. alagút, — továbbá a „Pannónia biztosító társulat­nál." Ha ezeket a minister ur visszautasítja, öröm­mel fogom hallani, mert megvallom őszintén, hogy az ellene felhozott gyanúsítások nagy része ez által el fogna esni. A mi illeti a ministernek ilyetén összekötte­tését, méltóztassanak megengedni, hivatkozás törté­nik más alkotmányos országokra. Egy vagy két év előtt Anglia kormányánál szóba hozatott a tele­gramm-vonalok megvétele, mikor e kérdés a minis­tertanácsban elhatároztatott, egy-két ministernek voltak részvényei s ezek azonnal részvényeiket a folyó áron eladták, és csak mikor eladták, akkor hoztak törvényjavaslatot a törvényhozás elé. (Mozgás a jobb oldalon.) Pedig azon részvények mennyisége nem volt valami tekintélyes, senki sem gyanúsította volna lord Granvillet, hogy 2—3 ezer font sterlin­get nyert, miután különben is igen gazdag ember. De nem tartották összeférheiőnek azt, hogy midőn törvényjavaslatot terjesztenek elő, oly részvények megvételére, melyek ára annak következtében fel fog menni, ők részesei legyenek azon nyereménynek. (Mozgás a jobb oldalon.) Olaszországban Cadorna tábornoknak a „banqua nationalia'-nál néhány ezer forintja volt részvényekben, neki, mint hadügyminis­ternek a banqua nationaliaval semmi dolga nincs, de azon tekintetből, hogy mint minister hivatva le­het a ministertanácsban ítéletet mondani a bank ügyei felett, eladta részvényeit, midőn a ministersé­get elfogadta. (Helyeslés a szélső bal oldaon). így járnak el másutt, más országokban a mi­nisterek, — meg lehet, hogy kissé túlzott szigorral járnak el, de ugy járnak el, minek folytán ott azu­tán gyanúsításra nincsen ok. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) Mikor pedig van valami ok gyanúsításra, mint volt Olaszországban mikor például Susáni kép­viselő referált egy vasúti ügyben, és midőn kisült, hogy a consortiumuak ő is részese, akkor nemcsak a parlamentből kellett távoznia, hanem az országot is el kellett hagynia. (Bal felől helyeslés és tetszés nyilatkozat.) Pedig semmi más visszaélés nem volt, csakhogy részvényese volt azon consortiumuak, mely­nek javára a törvényjavaslat ott referál tátott, A ministerelnök ur azt mondja, hogy a kor­mánynak minden működése a nyilvánosságon alap­szik, és különösen hivatkozik a pályázatokra. Azt mondja (szóló keresi az illető idézeteket, felkiáltások: Halljuk!) Mindjárt felolvasom. Itt is azt látom; „ez be nem bizonyítható, tehát nem igaz." Pedig ez egyátalában nem következik, ez non sequitur. (Derültség bal felől). „A kormány min­den tette nyilvánosan történik, nincs az ország költ­ségvetésében és az állam kiadásaiban — közbevető­leg mondva ez tegnap kétségbe vonatott Tisza Kálmán ellenében •— nincs oly költségvetés és ál­lamkiadás a kormány kezelése allatt, mely kellőleg nem ellenőriztetnék." i, Minden tétel utalványozása, minden kiadás és bevétel az államszámszék által ellenőriztetik, s a számadás minden tétele az országgyűlés elé terjesz­tetik, de más irányban sem történik intézkedés, nem adatik engedély, mely nyilvánosan és rendesen a szabad verseny felhívása mellett ne eszközöltetett volna. Sőt e tekintetben a kormány tovább is megy, mint kellene, — épen a vádaskodások kikerülése nüatt még akkor is a puszta formákhoz ragaszko­dik s nem tekinti, vájjon a személy, ki a formák­nak inkább megfelelt, nyujt-e elegendő biztosítékot, midőn legjobb meggyőződése szerint máskép intéz­kedni az állam egyenes előnyére szolgálna." Engedelmet kérek, mióta nekem szerencséin van e ház tagjának lenni, számtalanszor felszólal­tam a végett, hogy a pályázatok nyilvánosak legye­nek, hogy szabad verseny utján adassanak ki a közmunkák. Egy ízben sikerült a mostani pénzügy­minister ellenzése daczára is ezt a ház nagy több­sége által elfogadtatnom, megszavazta a ház nagy többsége a slavoniai vasútnak szabad verseny utján kiadatását. Én azt hittem, hogy ha a szabad verseny egy törvénjjavaslatra nézve meg van szavazva, szólni fog aztán ez az elv valamennyire, de a kormány nem tartotta magát arra kötelezettnek s azon utat követi, melyet akkor a pénzügyminister kijelölt, azt mondván, hogy arra nem kötelezheti magát a kor­mány, ha pályázatot nyit, hogy a. legjutányosabb föltételeket ígérőnek fogja adni a vállalatot, hanem fentartja magának a szabadságot, hogy annak adja a vállalatot, kiben legtöbb garantiát lát. De akkor, uraim, ez nem pályázat, nem szabad verseny, ez nevetség, ez a szabad verseny kiját­szása. (Helyeslés bal felől.) Én magam is éveken át foglalkoztam üzlettel, és mint üzletember vettem részt sok versenyben és biztosítom minister urat, hogy Franczia-, Angol-, és Olaszországban, sőt Spa­nyolországban is szabad verseny utján adatnak ki az állam részéről a vállalatok. Az eljárás pedig az, hogy beadja az ember zárt levélben az ajánlatot, s ezen zárt levél az én jelenlétemben bontatik fel, s a vállalatot az nyeri el, a ki a legjutányosabb ajánlatot teszi, ott a ministernek semmi optivja nincs arra nézve, hogy kinek adassék a vállalat, és miu­tán itt csakis anyagi érdekről van szó, a verseny­zőnek anyagi garantiát kell nyújtani, melyet rész­ben előre, részben a vállalat elnyerése után egy bizonyos rövid időre le kell tennie. Ha pályázatok­nál nem így járnak el, akkor nincs szabad verseny, s az egész csak szemfényvesztés, mely a gyanúsítá­sok megszüntetésére épen nem alkalmas. (Helyeslés I bal felől.)

Next

/
Thumbnails
Contents