Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-28
346 28. országos ülés october 10. 1872. Elmondtam már előbb, hogy nem szavakban, hanem tettekben mutassák meg nekünk az utat arra, hogy méltányosak tudnak lenni az ellenzékkel, és higyje el a ministerelnök ur, hogy mi követni fogjuk példáját, mert mi méltatlanságot soha sem fogunk elkövetni: de addig ez nem történhetik meg, a mig önök oly hangulatban folytatják a vitát, mint a minister ur tévé, a mig azon alaptalan, elkoptatott vádat nem szűnnek meg az ország előtt felmelegíteni, hogy ime az ellenzék itt az ország idejét vesztegeti, a mi — a parlamentnek azt hányván szemére, hogy jól meg akarja fontolni és vitatni a tárgyakat — a legüresebb vádnak mondható, ámbár én nem vonom kétségbe, hogy találkozhatnak, különösen ha ugyanezen üres vád a hivatalnokok ezrei által országszerte ismételtetik, találkozhatnak mondom oly együgyű emberek is, kik azt elhiszik. Ázt mondja a ministerelnök ur, hogy annyira fontosnak találja ezen békés fejlődésnek és jó egyetértésnek biztosítását végre Magyarországban, hogy saját állását e czél végett felajánlani mindenkor kész; azt mondja, hogy ők nem személyes politikát követnek, hanem mindenek fölé helyezik a haza javát, mert erős meggyőződése szerint ezt csak azon alap biztosiíja, melyen ők, a többség állanak. Én csak azt kérem a ministerelnök úrtól, hogy ha azt kívánja, hogy mi az ő meggyőződését őszintének tartsuk: higyje el nekünk is azt, hogy a mi meggyőződésünk szintén őszinte, kik ezen alapot nem tartjuk a hazára nézve üdvösnek; hanem engedje meg, hogy én nyíltan és minden szenvedélyesség nélkül megmondjam a ministerelnök urnák, hogy a jelen körülmények közt a hazának valóban nem tehetne nagyobb szolgálatot, mint hogy ha visszalépne. (Helyeslés és derültség a baloldalon.) Jöhet idő megint, mikor a nemzet örömmel fogja a miniszterelnök urat a ministerElnök: székben látni, (Felkiáltások a szélső baloldalon: JSejöjjönl) mikor ismét jó szolgálatokat tehet mint minister ugy a házának mint a koronának; de a jelen körülmények közt nem olyan az állapot, a jelen körülmények közt minden pártszenvedély nélkül, minden ira et ódium nélkül mondhatom, hogy a ministerelnök ur jelenleg a hazának nagyobb szolgálatot nem tehet, mint hogy ha visszalép. (Igaz, igás! bal felől. Felkiáltások a jobboldalon : A kisebbség kívánatára csak nem teheti!) És miután a ministerelnök ur oly kicsinylőleg rámutatott, hogy mi csak 30-an vagyunk, én azt mondom a ministerelnök urnák: hogy ha módjában volna belsejébe nézni azoknak a képviselőknek, kik most a kormányt támogatják, higyje el, hogy bizony nehezen fog találni harminczat, a kik hozzá őszintén s önzetlenül ragaszkodnak. (Hosszas derültség a bal oldalon.) Aztán a ministerelnök ur, miután beszélt volna arról, a mit Ghyczy Kálmán képviselő ur előadott, — a mire válaszolni nem az én feladatom — áttért a bankkérdésre; és ez már oly kérdés levén, mely mindenkor nagy fontosságú, de mely a jelenlegi pénzkrizis pillanatában mindnyájunkat különösen érdekel, kell reá egy-két megjegyzést tennem. Átalánosságban beszélt a ministerelnök ur a bankkérdés megoldásának nehézségéről; ő nem „ kettévágni *, de „megoldani" kívánja e kérdést, és igen helyesen. Hanem mondott a ministerelnök ur olyasmit is, a mi — megvallom — bennem nagy aggodalmat szült, mit most először hallok, és ami ellentétben áll majdnem minden eddigi nyilatkozataival. A ministerelnök ur ezeket monda: „Mivel az erőszakos megoldás vagy pusztán a jogra való támaszkodás, tekintet nélkül az akkor fönállott viszonyokra, ismét elszórhatná magvait ama viszálynak, a birodalom két fele közt, melyet a józanon előrelátó politika meg nem enged 4 . .. Hiszen kérem, a ministerelnök ur volt az, ki nekünk pénzügyministeri buesu-beszédében elmondotta, hogy kezeink tökéletesen szabadok a bankkérdésben, hogy a törvényhozás semmi által megkötve nincs, és hogy jogilag mi szabadon intézkedhetünk. így ment el tőlünk, mint pénzügyminister Bécsbe. (Derültség a bal oldalon.) Most pedig azzal jön vissza, hogy bennünket csaknem háborúval fenyeget, azon esetre, ha csupán jogunkra támaszkodva ugy akarjuk megoldani a kérdést, mint azt hazánk érdekei követelik, — és azt mondja, hogy 67-ben lett volna a kérdés megoldásának időpontja, hogy ő akkor meg is akarta oldani, ő előre látta a nehézségeket, melyek később támadni és a megoldás elé fognak gördülni, de — a mint ő azt kifejezi — ő nem tehet róla, hogy az akkori körülmények közt nem történt meg. „Én akkor — úgymond —• tisztában voltam magammal, mit kellett volna tenni, igyekeztem nézeteimet jelezni, de nem tehetek róla, hogy a gyökeres orvoslásra vezető mód merésznek, és így az akkori körülmények közt kivihetetlennek mutatkozott. Éreztem azt akkor, és érzem jelenben is, hogy a mostani körülmények közt ezen kérdésnek" megoldása, hangsúlyozom: megoldása — mert nem kettévágásról lehet most szó — nehézségekkel jár." Kérem, ha a minister ur akkor érezte, hogy nehézségek fognak bekövetkezni később, ha ezen kérdés megoldatlanul marad, akkor kötelessége lett volna, nézetem szerint, azt ministertársaival vagy elhitetni, vagy azon ministerium köréből kilépni, mely ily nagyfontosságú kérdésre nézve politikáját elfogadni nem akarta, (Helyeslés a szélső bal oldalon), mert különben a felelősséget ő vállalta el: ő volt a pénzügyminister; ha látta, hogy csak ez az alkalmas pillanat a kérdés megoldására, és hogy ezentúl minden pillanat nehézségekkel fog járni : akkor a felelősség egész súlyát magára vállalta mindazon következményekért, melyeket a bankkér<•
