Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-27

328 27. országos ülés october 9. 1872. gedem, hogy még az is gyanúsítás vagy rágalom lenne, ha mondanám, hogy ezen hirek el vannak terjedve, a mikor nincsenek elterjedve. De engedelmet kérek, méltóztassék bármely utón s bárhol végére járni, — nem tudom, a minister urnák saját elvrokonai akarják-e ezt egyenesen megmondani, — de higyjék el, hogy egy vonással sem nagyítottam, midőn ezen híreknek országszerte pártkülönbség nélkül való" eltérjedettségét állítottam. (Élénk helyeslés hal felöl.) Ha ez áll, azzal, hogy e körülményt felhoztam, nemcsak nem gyanúsítottam, nemcsak nem rágalmaztam, de ellentétbe sem jöttem önmagammal; mert legyenek meggyőződve róla. ha én magam is hinném azon vádakat, nem arra figyelmeztetnék, hogy ily vádak el vannak terjedve, hanem lenne elégférfias bátorságom kimondani, hogy vádolom ezt vagy azt a ministert azzal, hogy az államot megkárosította. De azt tartom — és ezt ismételnem kell, — hogy nem oly csekélység, midőn ily vádak elterjedve vannak az országban; és azért ki ilyenekre figyelmezteti a parlamentet, és ha tehetné, figyelmeztetné a koronás fejedelmet: nem rágalmazó, nem gyanúsító, de teljesiti azon az ország és király iránti kötelességét, hogy figyelmeztetvén a bajra, annak orvoslását eszközölhesse. (Helyeslés bal felől.) Én legalább részemről tisztán és határozottan e szempontból tettem és ezen szempontból tartom főn akkor tett állításomat. Azt is mondja a ministerelnök ur, hogy egy concret vádat mégis hoztam fel ellene, és bár nem neveztem meg, de bizonyosan őt értettem; és erre azt feleli, hogy igen is ő mint pénzügyminister, elnöke maradt az első magyar átalános biztosító intézetnek, elnöke maradt és elnöke ma is a földhitelintézetnek. Én legnagyobb készséggel ismerem el a ministerelnök ur érdemeit mindkét intézet létesítése körül. Hogy a földhitelintézet létesítésében korom miatt nem segédkezhettem csekély erőm szerint, ennek okát a ministerelnök ur megmondotta, és köszönöm, hogy a világot — mely ősz hajam és kopasz fejem mellett elszokott felejtkezni fiatalságomról — erre figyelmeztette; de megengedjen, ha elismerem is érdemeit és elismerem azt is, hogy nem egy színvonal alá tartozik, osztalékot, haszonvételt nyújtó, vagy ilyet nem nyújtó intézetnek élén állni egy ministerelnöknek : megengedjen, ha kifejezem mégis azon nézetemet, hogy egész ide vágó előadása által nemhogy lerontotta volna állításomat; de állításomnak igazságát •— ha reducált mérvben is, — mert én intézetekről szólottam, ő pedig csak két intézetről szólott, — még megerősítette ; és engedje meg kimondanom, hogy minden intézettel, megázzál is, melyről elismerem, hogy más színvonalon áll, és melynek jótéteményeiben, hogy én is részesültem — miután a minister elnök ur ezt felhozni méltóztatott — tagadni nincs okom, még ezen intézettel szemben is jöhetnek idők, midőn a kormány ellenőrködésére lesz szükség. De ha még ezen intézetnél sem teljesen correct, hogy minister álljon az élén: sokkal kevésbbé correct, sőt határozottan incorrectnek is kell mondani, ha csak egyetlen osztalékot adó intézetnek is áll az élén. (Helyeslés hal felől.) De nem is áll, hogy ily intézetek nincsenek a kormánynyal semmi összeköttetésben. Hiszen ha biztosító intézetről szólunk, vannak nagy állam-vagyonok, melyeket biztosítani kell, vagy vannak pénzek, melyeket néha rövidebb, hosszabb időre olcsón elhelyezni szokás, és igy annyi kedvezményben lehet ily intézetem részesíteni, hogy a minister állásával nem fér meg, hogy az ily intézet élén álljon. Tisztán áll tehát, hogy a minister nemcsak elnöke, de az igazgató tanácsnak tagja sem lehet ily intézetnél. Azzal, hogy a ministerelnök ur kimondja, hogy elnöke csak ezen intézeteknek volt, nincs kimondva, hogy más intézeteknek nem volt-e igazgatója vagy igazgató tanácsosa; mert erről nem méltóztatott szólani. Lónyay Menyhért ministerelnök i (Közbe szól.) Mert nem is voltam ! Tisza Kálmán t Még csak igen rövid egy pár megjegyzésem van. (Halljuk!) Az igen tisztelt ministerelnök ur azt méltóztatott mondani, hogy én sem nem tanultam, sem nem felejtettem. Valóban, ennek megítélése nem én rám tartozik s csak is azért hozom föl, mert a nemtanulás mellett azt is elmondta a ministerelnök ur, hogy nem tanultam, mert sem ő felségének ünnepélyes koronázása, sem az utóbbi két választás nem volt rám hatással. Az utóbbira nincs mit szóllanom; de az, hogy ő felsége ünnepélyes koronázása nem volt rám hatással — vagy semmitsem jelent, vagy ha jelent, akkor az én öt évig követett eljárásom és szavaim loyalitása kétség kivül kifejezte, mert hatással volt ő felsége ünnepélyes koronáztatása rám és mindnyáunkra annyiban, hogy bármily téren kerestük is addig és pedig kerestük együtt a ministerelnök úrral (Derültség) a haza jólétet: azon p£rcztől kezdve egy lépésünk, egy szavunk, egy gondolatunk nem volt szabad hogy legyen, mely a fejedelem iránti hűség és az alkotmányhoz! ragaszkodással ellenkeznék. (Élénk tetszés bal felől.) Én ismétlem, ha ezzel a ministerelnök ur mondani akart valamit: ezt vonta kétségbe, ezen kétségbevonást pedig olyannak tartom, mely visszautasításra sem érdemes. (Tetszés bal felöl) Ghyczy Kálmán tisztelt képviselő ur beszédéből kiemelte a ministerelnök ur, hogy ő valahára mondett egy elismerő szót. Elmondotta t. L, hogy a pénzügyek szétválasztása mily jótékony hatású. — Ha ez a tisztelt ministerelnök urnák legkevésb p