Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-27
310 27. országos ülés october 9. 1B72. hogy valamint a fegyver-, ugy a nyelv-harczban is az, a ki magát folytonosan csak védelmezi: utóvégre is sebet kap. Előhoztam ezt tehát azért, hogy alkalmam legyen kimondani, hogy idején volna már egyszer e modorral felhagyni, mert ennek többek közt, két igen rósz következménye van. Az egyik az, hogy a parlamenti működést igen sterilis térre vezeti; a másik, hogy az az örökös vádaskodás magát a vádat megszokottá, mindennapivá teszi; és én félek tőle, hogy majd egy netán a kellő időben a kellő okok miatt emelt vád is nyom és hatás nélkül fog talán az országnak, az ország alkotmányának nagy kárára elhangzani. {Helyeslés jobb felől.) Visszaemlékezve egyébiránt Tisza Kálmán képviselő ur september 28-kán tartott beszédének zárszavaira, én ezen nézetemet, vagy ha ugy tetszik, indítványomat nemcsak megfontolás, hanem elfogadás végett is ajánlom a t. ellenzéknek. Bármi legyen is azonban sorsa ezen nézetemnek : az a jövő dolga ; én ma a helyzetet kénytelek vagyok elfogadni ugy, miként az nekem nyujtatik, nem hagyhatván czáfolat nélkül azon vádakat, melyeket ellenem, mint belügyminister ellen a t. ellenzék felhozott, az utolsó választások alkalmával tanúsított eljárásom miatt. Kötelességem ezen czáfólatokba annál is inkább bebocsátkozni, mert a t. ellenzék két árnyalata által beadott felirati javaslatok gravaminalis részének ezen vádak képezik mintegy sarkkövét. Tisza Kálmán t. képviselőtársam, illetőleg a balközép által beadott felirati javaslatban elmondatik ő felségének, miszerint az utolsó választások tapasztalataiból a t. ellenzék meggyőződött, hogy a kormány-hatalommal való visszaélés, hogy a kormánynak a választásokra gyakorolt illetéktelen befolyása, hogy a sokoldalú megvesztegetések a választások szabadságát s őszinteségét nagyban megrontották. (Ugy vanl bal felől.) Utal továbbá a felirat azon szerencsétlenségre, mely ennek következése lehet, s mindezen bajok orvoslását a hozandó törvényekben keresi. Simonyi Ernő tisztelt képviselő ur, illetőleg a tisztelt szélsőbal által beadott felirati javaslat még bővebb, hosszadalmasabb kiadása ezen vádaknak, s annyiban különbözik a t. balközép feliratától, hogy ez már nem nyugszik meg abban, hogy ezen állítólagos bajok a hozandó törvények által orvosoltassanak, hanem kéri ő felségét, hogy miután az országgyűlés ezek miatt törvénytelen: ezen országgyűlést oszlassa fel, és hívjon össze uj parlamentet. Mindkét képviselő ur a javaslat beterjesztése alkalmával mondott beszédében, ugy szintén az ezen javaslatokat támogatott képviselő urak illustrálták azután ezen vádakat, és mivel ez illustrátiók képezik a vádak alapját, legyen szabad nekem azokkal kissé foglalkoznom. (Halljuk!) Tisza Kálmán t. képviselő ur a többek között azt állítja, hogy már a múlt országgyűlés utolsó napjaiban megkapták előizét a bekövetkezendőknek, mert én egy akkor mondott beszédemben már fenyegettem az ellenzéket, hogy ő fogja megbánni, ha a 1848-ki V. t. ez. továbbra is életben marad. Engedje meg a t. képviselő ur mindenekelőtt megjegyeznem, hogy szavaimra nem egészen hiven emlékezett. Én a t. ellenzéket egyátalában nem fenyegettem. Én azt mondtam, hogy a választási törvényre vonatkozó javaslatom ellen theoreticus szempontból lehet kifogásokat tenni, de hogy én annak gyakorlati következményeiről annyira meg vagyok győződve, miszerint hiszem, hogy a törvényjavaslatom szerencsétlen sorsa fölött maholnap nyilvánítandó sajnálkozásokban épen azok részéről fogok elégtételt nyerni, kik azt leginkább ellenezték. Ez t. képviselő ur nem volt fenyegetés, ez egyszerű jelzése volt a kimaradhatlanul bekövetkezett körülményeknek és tényeknek, azon körülményeknek, hogy a sok tekintetben hézagos intézkedéseket tartalmazó 1848-ki V. t. ez. egy ujabb választás alkalmával pártkülönbség nélkül mindenki által czélszerütlennek fog elismertetni, és hogy én azon reményemet fejeztem ki, hogy a t. baloldal részéről fogok elégtételt nyerni: ez ismét természetes mondás volt, mert hisz a jobboldal részéről az elégtételt nem várhattam; ez megadta ezen elégtételt akkor, midőn törvényjavaslatomat 48 szótöbbséggel átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Kellett tehát ezen elégtételt azok részéről várnom, kik megakadályozták, hogy választási javaslatom törvényerőre emelkedjék. Nem is volt ez, t. képviselő ur, a vita hevében kiszalasztott szó, sőt nem is puszta vélemény; ez a tapasztalatok alapján merített meggyőződés volt. Nekem, ki már 1869-ben a belügyminister hunban szolgáltam, és épen a választási ügyekkel foglalkoztam : bő alkalmam volt tapasztalatokat szerezni arra nézve, hogy minél nagyobb és élesebb lesz a pártok közti difierentia Magyarországon, és minél élesebb lesz ennek következtében a pártharcz: annálinkább fognak az 1848-ki V-ik t. czikknek hiányai feltűnni és annál inkább fog ezen t. czikk megváltoztatásának szüksége bebizonyulni. A t. képviselő ur továbbá ezen állításának kiegészítéséül azt monda, hogy én rajtam nem is múlt, miszerint az ellenzék megbánja azt, hogy az 1848: V-ik t. ez. életben maradt, mintha csak azt akarná mondani a t. képviselő ur, hogy annak, miszerint az ellenzék ezen választások alkalmával kisebbségben maradt, talán nagy részben az én eljárásom volt az oka (Bal felől: Az is!) Illustrálja
