Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-26

298 26. országos ü ben vihetni az ország közügyeit. (Helyeslés jobb felől.) Én részemről mindaddig, mig ilyen, egymással szemben álló két pártot nem fogok látni e házban: nem leszek megnyugtatva az iránt, hogy a parlamentáris konuányforma nálunk véglegesen gyökeret vert. (Helyeslés jobb felől.) Ha ugyan szabad hasonlítanom a csekélyebb dolgokat a nagyobbakhoz, véleményem szerint, amennyire viszonyaink engedték, fulirati javaslatunk ezen követelményeknek legalább némi részben megfelelt. De tekintve a multat, lehet-e elhallgatnom, hogy a lefolyt éveknek itt lefolyt parlamentalis harczai között nem egyszer, hanem igen gyakran szomorúság lepett meg. Az egyedüli vigasz, mely a kellő erőt fentartotía bennem : az volt, hogy habár az eszközök megválasztására nézve véleményeink eltérők voltak is, de mindnyájunk előtt csak egy czél lebegett, és e czél nem lehetett más, mint az, hogy tőlünk telhetőleg előmozdítsuk a haza javát. És mégis, ha megfigyeltük az itt keletkezett parlamentalis vitákat, és hallottuk, mint panaszkodtak a többség, s mint panaszkodtak az ellenzék részéről viszonyaink tökéletlen volta felett, és pedig joggal ugy a többség mint az ellenzék részéről, panaszkodtak afelett, hogy mily sok teendőnk van még, mondom: mindezeket hallva, mégis azt tapasztalom, hogy ugy jártunk el, mintha viszonyaink tökéletesen rendezettek volnának, mintha itt többé másról nem is volna szó, mint arról, hogy egy-egy kérdést mily elv szerint vihetünk keresztül, mintha itt nem is arról volna szó, hogy Magyarország állami szerkezete megállapittassék. Ezen mérges parlamenti viták szomorú benyomást tettek rám, mert ezek okozták azt, hogy mi nemcsak itt e házban, de a magánéletben is, mint ellenségek állottunk egymással szemben; ez okozta azt, hogy minden magán eszmecsere ki volt zárva, hogy a pártok soha meg nem beszélték a nagy kérdéseket, mielőtt azok ide a ház elé kerültek. Ez volt okozója annak, hogy fokról fokra el lett ölve a vélemények függetlensége. Ez volt okozója annak, hogy a pártprogrammok infallibilitása el lett fogadva. És, tisztelt ház! a múltról szólok, nem a jövőről, de gyakran a ház inkább hasonlított egy szavazó géphez, mint egy tanácskozó testülethez. És e szomorú befolyás természetesen a házból, mint az ország gyupontjából elszivárgóit mindenüvé ; és egy pár év lefolyása alatt ott voltunk, hogy nem arról volt szó, mint kelljen ez vagy amaz intézményt életbe léptetni, mint kelljen ez vagy amaz intézmény ügyes, jó életbeléptetése által a hazának használni; hanem arról, hogy vajon jobb vagy baloldali teszi-e azt, jobb vagy baloldali ember fog-e odajutni, hogy — ugy ahogy — ez intézményt életbe léptesse. Figyelmeztetem a tisztelt házat törvényhatóságaink jelen szervezetére. Hiszen és oetober 8. 1872. szomorúság volt látni és tapasztalni némely megyében, hogy egészen le az orvosokig a politikai pártprogramul határozott, és a közbiztonság személyesitőit a pártprogramm szerint választották. Lehetetlen, hogy ennek üdvös befolyása, legyen, lehetetlen, hogy ennek kártékony befolyását ne éreztük volna és ne érezzük. Megvallom, e tapasztalat birt arra, hogy azon némileg független állást tegyem magamévá, melyet jelenleg elfoglalok. Megengedem, hogy ez állás a parlamenti pártokkal szemben incorrect. Megengedem azt is, hogy ez állást nagyon könnyű nevetségessé tenni. De kérdem, t. ház, a legszentebb érzelmeket is nem lehet-e incorreeteknek odaállítani, s a legszentebb érzelmeket is nem lehet-e nevetségessé tenni? Mindaz mit eddig legalább hallottam, nem ingatta meg eddigi meggyőződésemet, annyival inkább, mert ha meggondolom mindazt, mi a lefolyt évek alatt történt: lehetetlen azon meggyőződésre nem jutnom, miszerint még igen hosszasan, igen meg kellend fontolnunk minden egyes lépést, melyet a törvényhozás terén teszünk; mert ha visszatekintünk eddigi tevékenységünkre, nem lehet tagadni, miszerint, először hiánya annak, hogy törvényeink hozatalakor egy bizonyos megállapított logikai egymásutánt nem követtünk, igen káros befolyással volt; nem lehet tagadni, hogy a codificalo bizottságok daczára nemcsak egyes törvényeinkben léteznek ellentmondások, hanem az egyik törvény a másikkal szemben is tartalmaz ellenmondásokat, és végre a tapasztalat odavitt bennünket, hogy a legjobban hozott törvénynyel szemben is igen sok akadálylyal kell megküzdeni; ez akadályok egyike az, hogy igen kevés törvény lett nálunk erélyesen és kellőleg végrehajtva; az akadályok másodika az, hogy részint viszonyainknál fogva, részint mindazoknál fogva, miket e részben emiitettem: nagyon meglazult a törvények iránti tisztelet, és épen ez akadályok egyike az, hogy ha a legjobb szándékkal akarunk is egy törvényt az életbe átültetni: igen sok esetben hiányzik a munkaerő, hiányzik a kellő műveltség. Ne higyje a t. ház, hogy én talán itt a bureaukratiáról szólok, — nem; de szólok azon átalános műveltségről, mely szükséges arra, hogy bizonyos törvények az életben jóknak bizonyuljanak be. E munkaerőt, mely nálunk nem létezik: teremteni kell. Az 1848. események politikailag tökéletes átalakulást idéztek elő, nem ugy a socialis téren. Az 1848-ki eseményeket tulaj donképen a maguk socialis nagy horderejében senki sem fogta fel, csak a i'öldmivelő nép; mert a földmivelő azon percztől kezdve, melyben a föld és e mellett az ember szabad lett: megfogta az ekeszarvát és dolgozott, és lett abból a híres és hírhedt, hogy ugy mondjam, tunya rósz magyar munkásból az országnak legedzettebb és