Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-25
25. országos ülés october 7. 1872. 277 léphetnek; nem ők tehát a vádlók, de hát kik? Megnevezik-e azokat a gyanusitókat. kik az auonymitás leple alatt visszaélnek a legszebb joggal, a sajtészabadsággal? Kell továbbá, hogy legyen határozott vád; de ez sincs. Több izben felszólítottam a gyanúterjesztőket, igy Tisza urat is, hogy ha utdnak valamely concret esetet: álljanak vele elő, hadd tudjam, mit kelljen megczáfolni; de ezen felszólításnak még senki sem tudott eleget tenni. Tehát van gyanúsítás, de nincs vád; minő jogon lehet ennélfogva követelni, hogy miután nincs vádló és nincs vád: valaki közülünk magát vádlottnak tekintse? (Helyeslés jobb felől.) De azt is mondják; a közvéleményt meg kell nyugtatni. Igen is meg kell nyugtatni, de nyugtassa meg az, aki felizgatta, és vajon ki izgatta fel a közvéleményt, talán a kormány? — bizonyára nem! A kormány minden tette nyilvánosan történik; nincs oly összeg a költségvetésben s az állam kiadásaiban a kormány kezelése alatt, mely kellőkép nem ellenőriztetnék. Minden tétel utalványozása, minden kiadás és bevétel az államszámszék által ellenőriztetik s a számadás minden tétele az országgyűlés elé terjesztetik; de más irányban sem történik intézkedés, nem adatik engedély, mely nyilvánosan és rendesen a szabad verseny felhívása mellett ne eszközöltetett volna; sőt e tekintetben a kormány gyakran tovább is megy, mint kellene, ép ily vádaskodások kikerülése miatt még akkor is a puszta formákhoz ragaszkodik s nem tekinti: vajon a személy, mely a formáknak inkább megfelelt, nyujt-e elegendő biztosítékot, midőn, legjobb meggyőződése szerint, máskép intézkedni az állam egyenes előnyére szolgálna. Ennélfogva a kormány nevében ezennel határozattan kijelentem, hogy a kormány nyilvános tettein kivül, melyek correctek és ellenőriztetnek, melyek iránt minden képviselőnek jogában áll, naponkint interpellatiókat hozzánk intézni, felvilágosítást kívánni: más incorrect cselekvények nem léteznek. {Helyeslés jobb felöl.) Egyébiránt nem a kormány nyugtalanította a közvéleményt; hanem igen is a sajtó egyrésze rendszeresen űzött gyanúsítása nemcsak a kormány, de a többség, tehát a képviselőház és a szentesitett. törvények ellen. A nagy közönség, különösen annak kevésbbé müveit része, melynek fogalma nincs a sajtószabadságról, s azt hiszi, hogy minden, a mi nyomtatva van, igaz: tévedhet és bizonyos tekintetben nyugtalanságot érezhet magában, s az oly felszólalások, melyeket itt halottunk, azt bizonyára nem eloszlatni, hanem még növelni képesek. Azon nyugtalanság, melyről szálának, s mit annyira kiemeltek, semmi más, mint azon rémlátás, melyet maguk teremtettek: a közvélemény azon része, melyre hivatkoznak, csak saját szavaik viszíiangja. Simonyi képviselő ur azt kérdezi, hogy miért nem indítunk esetről esetre sajtópert? Ismerek egy kis lapocskát, melynek majdnem minden száma arra érdemes. (Derültség jobb felől.) A jelen sajtó eljárás mellett vannak gyanúsítások, melyek a közönségre hatnak, de a biró nem férhet hozzájok. Jellemző egyébiránt sajtó-viszonyainkra azon, a legutóbbi időben előfordult körülmény, hogy midőn sajtóper indíttatott, s a jury épen az ily rágalmak miatt az illetőt elitélte: gyanusittatott a jury, (ügy van! jobb felől.) gyanusittatott a bíróság s gyanusittatott a kormány, hogy pressiót gyakorol. (Zaj bal felől.) Kívánnak tehát sajtópert; de nem bír hatálylyal és tekintélyivel a sajtó bíróság Ítélete, melyet csak akkor tartanak igazságosnak: ha a kormányra nézve kedvezőtlenid üt ki. De hasonlót tapasztaltunk előbb is: még emlékezhetünk arra, hogy midőn a jury egy Ítéletet hozott: a volt igazságügy ministert, t. barátom Horvát Boldizsárt ezért egyenesen gyilkossággal vádolták. Midőn alaptalan s rágalomra irányzott tény hozatott fel: a kormány azt hivatalos közlönyében mindannyiszor visszautasította; s igy nem áll az, a mit képviselő ur beszédében ez irányban is mondott. Téved képviselő ur abban is, midőn a kormány orgánumairól szól, mert a kormánynak a sajtóban különös orgánuma nincs, Pesten egyetlen egy lap sem jelen meg, mely a kormánytól subventiót nyerne s igy annak egyenes orgánuma lenne; kivévén a hivatalos Közlönyt. (Zaj bal felől.) Gondosan átolvasva Tisza Kálmán képviselő ur beszédét, abban egy positiv vádat mégis találok. Nem nevezi meg a ministert, de képzelem, hogy reám czélzott. Azt mondja : „ha meggondoljuk, hogy évekig voltunk oly helyzetben, hogy ugyanazon minister, a kinek ellenőriznie kellett volna a részvénytársulatokat a törvény szempontjából: a helyett egynémelyikének épen élén állott." Ez ismét alaptalan állítás. (Halljuk! balfelől.) Én az utolsó 6 év leforgása alatt semminemű vállalatban részt nem vettem, vállalkozásba nem bocsátkoztam s igy minden ezen irányban felhozott gyanúsítás alaptalan. De azon állítás is merőben alaptalan, hogy ugyanazon minister, kinek ellenőriznie kellett volna a részvény-társulatokat a törvény szempontjából: épen ily társulatok egynémelyikének élén állott volna, A pénzügyministernek nem feladata a részvénytársulatokra őrködni. Én, mint egykori pénzügyminister egyetlenegy osztalékot adó vállalat elnökségét tartottam meg egy ideig, s ez volt az első átaiános magyar biztositó-társaság, melyet az 50-es években megalapítottam. Ezen társulatnak semminemű összeköttetése a kormánynyal nem volt, attól semmi kedvezést nem
