Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-24
24. országos ülés ocíobei- 5. 1872. 253 huzamot vonni pártunk múlt és jelen időbeni működése s törekvése között, nem is tettein volna ezt, ha a legközelebbi napokban tartott gyűlésen Lukács Béla képviselő ur e házban mondott beszédében oda ííem nyilatkozott volna, miszerint mi, a 48-as párt tagjai elvi következetlenség! bűnt követtünk el. Lukács képviselő ur ugyanis csodálkozását fejezte ki afölött, hogy mi, kik eleitől fogva elleneztük az állandó hadsereg tartását: jelenleg a magyar hadsereg szervezése mellett nyilatkozunk; továbbá csodálkozását fejezte ki a fölött, hogy mi, kik eleitől fogva elleneztük a közös védelmet: jelenleg a ház asztalára letett fölirati javaslatunkban annak elfogadása mellett nyilatkozunk. Én, tisztelt ház, nem mondhatok egyebet Lukács képviselő ur e nyilatkozatáról, minthogy az alaptalan ráfogás. Igenis, mert mi, a 48-as párt tagjai működésünk kezdetétől fogva nemcsak nem elleneztük a magyar hadsereg létrehozatalát: hanem igenis annak eszközlését sürgettük folyton, sürgettük a magyar hadseregnek még ágyukkal és műszaki csapatokkal ellátását is. A mi Lukács urnák azon nyilatkozatát illeti, mintha mi a közös védelem eszméjét elfogadtuk volna: utasítom őt az általunk beadott válaszfölirati javaslatra, abból okvetlenül meg fog győződni arról, miszerint mi nem kívántunk, követeltünk, nem pendítettünk meg föliratunkban más eszmét, mint a kölcsönös védelem eszméjét oly módon, hogy a magyar országgyűlés és az örökös tartományok gyűlése közbejöttével kötessék egy védelmi szerződés, mint köttethetik a világ bármely népével, bármely országával. Egyébiránt, tisztelt ház! én egyátalában nem csodálkozom azon, hogy Lukács képviselő ur ily sokat bíbelődik az elv-változtatással, mert hiszen ő, mint tudom, még csak ujoncza a jelen kormánypártnak ; nem bíbelődöm azért, mert el kell ismernem, miszerint igen nagy a száma mind a hazában mind e házban azoknak, kik megtagadva a múltban követett elveiket, a következetlenség bűnébe estek. (Joli felől mozgás.) Uraim! hogy Lukács Béla urnák alkalmat szolgáltassak arra nézve, miszerint megtudja, kik e házban azok, kik politikai elvöket megtagadták, rövideden elő fogom sorolni, mik a legközelebbi időben itt e házban történtek. Köztudomású dolog t. képviselőház, miszerint a legigazságosabb, a legjogosultabb önvédelmi harcz, a világosi árulás következtében 12 szenvedés teljes éveken át kellett a nemzetnek az önkény zsarnoki uralma alatt nyögni, — mígnem az 1861-diki országgyűlés a külföldi viszonyok nyomása alatt összehivatott. Tudjuk mindnyájan, tisztelt képviselőház, miszerint az 1861-diki országgyűlésen megjelent képviselők, áthatva a haza iránti magasztos szeretettől — kimondták, miszerint a nemzet ezredéves jogaiból, ősi alkotmányából, az 1848-ki törvényekből semmit föladni nem fognak ; s miután az uralkodó nem volt hajlandó a jogosságot és törvényességet foganatosítani: szétoszlatta az 1861-diki országgyűlést minden eredmény nélkül. De egy szent ereklyét hagyott hátra az országgyűlés, e szent ereklye a Deák Ferencz által készített második fölirat. Vajha a tisztelt képviselő ur a mai napon is kegyelettel ápolná saját teremtményét. Az 1861-diki országgyűlést az 1865-diki országgyűlés váltotta föl. Tudjuk, miszerint az 1865diki országgyűlésre választott képviselők átalánosságban az 1861. második föliratban kimondott elveket tűzték lobogójukra; tudjuk, miként az 1865diki országgyűlésre megválasztott képviselők kimondták, miszerint készebbek lesznek minden eredmény nélkül hagyni el a képviselőházat, mintsem valamit föladjanak a nemzet ezredéves alkotmányos jogából, önállóságából, függetlenségéből. így nyilatkoztak az 1865-diki országgyűlésre megválasztott képviselők a választások alatt átalánosságban; tudjuk, uraim azt is, mi történt az 1867-i országgyűlésen, az történt miszerint az 1867-diki országgyűlési többség Deák Ferenczczel és a jelenlegi minister urak nagyobb részével élén a nemzetnek adott szava ellenére föladta a nemzet ezredéves alkotmányát (mozgás jolb felől); föladta az 1848-diki törvényeket nemcsak szellemileg, hanem, uraim, anyagilag is megkárosította az 1867-ki országgyűlési többség, mert a nemzet nyakára az osztrák államadósságok oly nagy részét erőszakolta, a mely Magyarországot jogosan soha nem illethette volna, ugy, hogy ezen terhek alatt már is roskadoznak a nemzet vállai. Az 1867-diki országgyűlés behozta e hazába a dohány egyedáruságot, behozott a nemzet előtt gyűlöletes több adónemeket, a nemzet vére és vagyona fölötti intézkedési jogot idegen hatalomnak, a delegátiónak kezébe tette le; szóval hazánkat osztrák tartománynyá sülyesztette. Midőn, tisztelt ház, az 1865-diki országgyűlésen történtekről megemlékezem: az osztó igazság követeli tőlem, hogy egy pár szóval megjelöljem a balközép pártnak ottani működését, eljárását. (Halljuk! balfelöl.) A balközép párt ugyanis daczára annak, miszerint megígérte, hogy szorosan fog ragaszkodni az ősi alkotmányhoz, s kinyilatkoztatta hogy miszerint ragaszkodni fog a pragmatica-sanctióhoz : ugyanazon országgyűlésen elfogadta a védelmi közösség elvét nemcsak, hanem néhányan a balközép tagjai közül föl is mentek az általok is kárhoztatott delegátióba. E körülményt azért tartottam szükségesnek fölemlíteni, mert ezen körülmény szolgáltatott okot nekünk arra, hogy mi a jelenlegi balközép párttól,
