Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-22

22. országos ülés october 3. 1872. 223 rekvés monopóliumát a t. többség részéről sem fogom elismerni soha. Nincs és nem is lehet szándékom, hogy a béke utáni vágyat s a nyugalom iránti törekvés őszinteségét kétségbe vonjam; de akkor a viszonosság elvénél fogva méltán elvárhatjuk mi is, hogy törekvéseinket a hazafiság egyenlő mértékével mérje mindenki. További megjegyzésem vonatkozik Pauler tisztelt igazságügy minister urnák zárszavaira, melyekben kifejtette azt, hogy miért óhajtja ő kiválolag culturai viszonyainknak fejlődését. Teljes szivemből, teljes lelkemből óhajtom én is culturai viszonyaink fejlődését, és emelkedését, sőt többet mondok, óhajtom azon okból is, melyet a tisztelt igazságügyminister ur előadni méltóztatott, igenis óhajtom az extremitások következményeinek elmellőzésével; de nem óhajtom pusztán ezért, hanem óhajtom azért is szivein mélyéből a népnevelés és a nép műveltségének előhaladását; mert egy nép műveltségének előhaladása, és fölvilágosodottsága meg fogja tudni különböztetni a kishitűséget a politikai eszélyességtől; megfogja tudni különböztetni a kormány hatalom megtartása utáni törekvést a kormányzati erélyességtől és egy felvilágosodott választó közönség aligha fog támogatni oly pártot és oly kormányt, mely a kormányzattal a szabadelvüség követelményeit összeegyeztetni nem tudja, vagy nem akarja. Pártolóin Tisza Kálmán felirati javaslatát. (Élénk helyeslés hal felől.) TOszt Gyula: T. ház! Az előttünk fekvő öt válaszfelirati javaslathoz érdemileg alig lehet már valamit mondani anélkül, hogy az ember unalmas ismétlésekbe ne bocsátkozzék. Mindamellett, ha én ez alkalommal mégis felszólalok, teszem ezt részben azért, hogy a szóban forgó tárgy fölött nézeteimet igen röviden én is előadjam; de teszem főleg, és ezt hangsúlyozom, főleg azért, mert némely előttem szólott képviselő urak beszédeit minden megjegyzés nélkül agyonhallgatni nem akarom. A felirati javaslatokat illetőleg, a Simonyi képviselő ur és elvtársai, valamint Trifunácz és Miletics képviselő urak által beadott javaslatokat illetőleg abban a nézetben vagyok, hogy ezeket Tisza Kálmán képviselő ur röviden ugyan, de velősen annyira tönkre tette, hogy ezek felett a „circmndederunt-ot" bátran elénekelhetjük. A hátralevő 3 javaslatot illetőleg a Tisza Kálmán és elvtársai nevében, valamint Schvarcz Gyula és elvtársai nevében beadott javaslatokról, ugy az ellenzék, mint az úgynevezett reformerek részéről azt halljuk említetni, hogy ők azokat leginkább azért fogadják el, mivel azok bizonyos irányelveket tartalmaznak, és részleteket foglalnak magokban. Ugyanezen theoriát fejtegette a tisztelt előttem szóló képviselő ur is. Én épen azért, mert a két javaslat már a priori bizonyos elveket állapit meg, s épen azért, mert részleteket tartalmaz: nem fogadom el, hanem pártolom a bizottság által beadott javaslatot és pedig következő okoknál fogva. A bizottság által bemutatott javaslat ugyanis átalánoságban ugyan és röviden, de igen világosan jelzi azon szabadelvű irányt, melyet a törvényhozó testület működésében követni szándékozik. Teszi azt pedig a nélkül, hogy a parlamentalis tárgyalások természetét legkevésbbé is megváltoztatni akarná. Tudjuk, — s tudom azt, hogy ujjat nem mondok: — mondom, tudjuk, hogy a parlamentalis tárgyalások egyik íotermészete az, hogy a kezdeményezési jogot, bizonyos kérdések megoldásánál az irány kijelölési jogát és magát a kormányzatot kizárólag sem a képviselőház, sem a felelős kormány kezébe nem adja: hanem ezen fontos jogok gyakorlatát, úgy a felelős kormány, mint a képviselőház között egyaránt megosztja. Ha tehát ez áll, — pedig ez áll, — és ha a felirati javaslat, melyet a bizottság beterjesztett, ezen fontos elveken legkevésbbé sem változtat: nem látom át, hogy mikor minden képviselőnek jogában áll az általa legfontosabb és legsürgősebbnek tartott tárgyat napirendre hozni, mondom, nem látom át, hogy miért legyen szükség most már az irányelveket megállapítani és részletekbe bocsátkozni? De nem is tartom tisztelt ház! czélszerünek a részletekbe való bocsátkozást; nem pedig azért, mert én azt akarom, hogy a felirat az egész képviselő ház kívánalmainak adjon kifejezést; ezt pedig legjobban akkor érjük el, ha a felirat minden részletezés nélkül szabadelvűén és átalánosságban szól. Nagyon természetes, ha részletekbe bocsátkozunk, ezt csak akkép tehetjük, a mint azt a többség akarja. Ekkor pedig csak egy párt lenne kielégítve, önök bizonyára nem. (Helyeslés jobb felől.) De a jelenlegi viszonyok közt lehetőnek sem tartom a részletezést; mert ha mi most a részletekbe bocsátkozunk: nem tehetjük ezt a> nélkül, hogy bizonyos irányelveket is meg ne állapítsunk. Ha pedig ezt teszszük: akkor könnyen következetlenségbe juthatunk, mert könnyen megeshetik az, hogy az idő, körülmények és viszonyok változtával valamely tárgyat okszerüleg és czélszerüleg egészen más irányban oldanánk meg, mint a mely irányt mi annak megoldására nézve a feliratban kijelöltünk. Legkevésbbé sem tartom pedig czélszerünek, mert a felirat "ezen passusát: „ Kétségtelen azonban, hogy, a mint felséged is kegyesen érintem méltóztatott, e tárgyakon kivül több nem kevésbbé fontos és szintén halaszthatatlan kérdés van, melynek korszerű és az ország viszonyainak gondos tekintetbevétele mellett eszközlendő megoldása a nemzetnek forró óhajtása." Mondom, a felirat ezen passusát oly szabadelvűnek, és a felfogások különbözőségénél fogva oly