Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-22

22. országos ül« ; s oktiibír ^. Í8Í2. 215 túl az ország érdekében e tekintetben szükséges, mindig erélyesen fogják követelni. A mi pedig a reform kérdéseket illeti, ezekre nézve nézeteim eddigelé azon párt nézeteivel, mely­hez tartozom, mindig egyezők voltak. í)e sokban gyakran és lényegesen eltértek a kormány és az országgyűlés többsége nézetétől, s hogy ez jövőben máskép lesz, erre nézve semmi biztosíték nincs. Igaz, hogy a közjogi kérdések némely részle­teire nézve egyéni nézeteim az országgyűlés azon pártjának véleményével, a mely közt helyet fogla­lok: nem mindenben egyezők. Házi dolga ez azon pártnak, és én ezt csupán azért említem föl. mert itt is már több oldalról fölemlítve volt. Igaz továbbá az is, a mi az átalános tárgya­lásnak kezdetén mindjárt e helyen érintve volt, hogy t. i. eltérő nézeteimről egy más helyen tett nyilat­kozatom nem vált hasznomra: e részben azonban bátran merek nyilvános életem egész eddigi folya­mára hivatkozni, arra nézve, hogy a közügyek tár­gyalásánál saját hasznomra soha tekintettel nem vol­tam. (Éljenzés.) A miket én az emiitett alkalommal a párt nézetétől eltérőleg mondottam: azok saját egyéni nézeteim, nem a párté. Ha valakit, azokra nézve megrovás illethetne: engem illethet csak; de nem a pártot, a mely eddigi programmjánál felszól­lalásom után is megmaradt. Kis hitüség volt-e, mit azon alkalommal tet­tem, vagy a tényállás helyes ismeretének követke­zése : arról én ítéletet mondani nem akarok; ítélje­nek azok, a kik erre hivatva vannak. — Irányi tisztelt képviselő urnák minapi beszédére mindazon­által lehetetlen azon megjegyzést nem tennem, hogy erőnknek a tények által nem igazolt túlbecsülése, s a valódi tényállás helyes ismerete, a képzelődés és valóság közt a határvonalat meghúzni csaknem le­hetetlen azokkal szemben, a kik elismert kissebbség­ben lévén a házban, és hazában, azon tévedésben élnek, és azon tévedésüket hirdetik fenhangon minden alkalommal, hogy csak egyedül ők azok, a kik az egész nemzetnek, vagy legalább a nemzet tálnyomó nagy részének, és mint ők mondani sze­retik, színének és javának, mondom: színének és javának — rokonszenvét kizárólag birják. Elismerem, hogy kinek-kinek joga van bírálni mindazt, a mi tetteimből, vagy nézeteimből a köz­ügyekre vonatkozik ; de nekem is megvan a jogom meggyőződésem erejére támaszkodva nem vonakodni annak kijelentésétől, hogy valamint egyrészről nem teszek le azon reményről, |hogy a nézetek tisztázása, mely említett nyilatkozatomnak czélja volt, sem az egyik, sem a másik országgyűlési pártnak és azon pártnak sem volt ártalmára, melyhez magamat szá­mítom : ugy más részről erős meggyőződésem, hogy az nem volt ártalmára a hazának sem, melynek ér­dekét én is, ugy mint e háznak bármely más tagja, a pártok érdeke fölé helyezem. (Élénk helyeslés bal felöl) Akármint legyenek azonban ezek: az eddig mondottak szerint kétségtelen, hogy én az 1867. esztendei törvényeknek azon módosításait, melyeket magam is szükségeseknek tartok, — s a reform kérdé­sekben nézeteimnek érvényesítését csak azon or­szággyűlési pártnak kebelében, melynek sorai között ülök, csak jelen pártállásomban szorgalmazhatom, és azért abban, mindamellett, hogy egyéni nézeteim né­mely részletekre nézve barátaim nézetétől eltérnek, annyival is inkább megmaradni óhajtok ; mert ezen nézet-eltéréseknek gyakorlati jelentőségök és értel­mük különben is csak akkor lenne: ha az ellenzék többségre, vagy nagyobb befolyásra jutván a köz­jogi téren formálandó követelések nagyobb vagy kisebb mérvének megszabásáról lehetne szó ; ez jelenleg napirenden egyá/ialában nincsen, és alig fog egyha­mar napirendre kerülni. Mindezek után. tisztelt ház , azon válaszfel­irati javaslathoz, melyet a ház bizottsága nyújtott be, a melyben a közjogi kérdésnek tökéletes elhallga­tása a jelen helyzetben való feltétlen megnyugvást jelenti ki. s a mely eszerint nevezeteimmel nem egyező: nem járulhatok. Nem járulhatok továbbá az itt már elmondott némely okoknál fogva azon válaszfelirati javasla­tokhoz sem, melyeket Simonyi Ernő, Trifunácz Sán­dor és Schvarcz Gyula képviselő urak adtak be; azon válaszfelirati javaslatot azonban, melyet tisz­telt barátom Tisza Kálmán nyújtott be. s a mely, — miután az 1867. esztendői kiegyezésnek némely főbb pontjait én is megváltoztatni akarom, — saját nézeteimet nem zárja ki. s egyéb tartalmára nézve is nézeteimmel megegyez : aláírhattam és még in­kább elfogadhatom, mint Irányi Dániel képviselő ur elfogadhatta, Simonyi Ernő képviselő urnák válasz felirati javaslatát, a melyet, mint beszédének zársza­vaiban kijelenté, csak a dolog érdemére nézve pártol. Ezeknél fogva kérem Tisza Kálmán tisztelt barátom válaszfelirati javaslatát a részletes tár­gyalás alapjául elfogadtatni. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés bal felöl.) TarnóCzy Gusztáv s Mélyen tisztelt képviselőház! Érzem helyzetem súlyát, midőn oly kitűnő parlamenti tag után vagyok kénytelen felszó­lalni, ujoncz létemre, mint a ki előttem szólott. Ne is kívánják tőlem, hogy rögtönözve vála­szoljak előadására, bár nézeteinek némelyikével nem értek egyet. Annálinkább érzem helyzetem súlyát, minthogy a tisztelt ház az utolsó szónok által más hangulatba jött, mint a melyben én még ma sajno­sán vagyok. És azért kérem a tisztelt házat, ke­gyeskedjék szintén visszaemlékezni azon hangulatra,

Next

/
Thumbnails
Contents