Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-21
204 21. országos ült kellene lennem; nem akarok a roppant választási visszaélésekre reflectálni s nem különösen arra, mit a napokban igen tisztelt barátom Tisza Kálmán említett, s a mit épen imént szólt Pauler Tivadar miaister urnák sem sikerült megczáfolni, hogy t. i., midőn a választások elején a bíróságok igen tiszteletreméltó objectivitást tanúsítottak: egy körirat ment szét a kormány részéről, hogy nem kell ám a bírói függetlenséget annyira vinni, mire aztán justitia a szeméről lehullván a szemkötő zsebkendő, sokan nagyon is meglátták, hogy merre van a jobb, merre a bal; nem akarom ezt és hasonlókat érinteni; csupán azt constatálom, hogy a kormánynak e roppant hatalmi terjeszkedése meg is termé gyümölcsét, még pedig oly nagy mértékben, hogy attól maguk a tisztelt kormánypártiak is megijedtek. Én legalább a múlt választások elején, midőn a teíegrammok halommal hozták a jobb oldal győzelmeit az úgynevezett hódított kerületekből: találkoztam egy igen jeles jobb oldali publicista barátommal és őt szomorúnak és levertnek találtam; hogyan — szólitám meg őt Shakespeare Coriolánjával — nevetni fognál tán bukástokon, hogy most diadal tokon könnyezel? Uram, felelt nekem vissza a megszólított — most látom, hogy a kormánynak akkora hatalma vau. bogy én félek, hogy nálunk majd soha semminemű kormányt sem lehet megbuktatni. És ez egy igen súlyos és hosszas elmélkedésre való mondás. És most be is fejezhetném egy rövid conclusióval beszédemet, ha egy előttem szólott képviselőtársam beszédére nem akarnék észrevételt tenni, a ki az ország anyagi lendületére reflectált; — meg vagyok győződve, hogy ezt az utána szóló jobboldali képviselő urak közül többen is tenni fogják; ugy vagyunk országunk örvendetes anyagi lendületével, tisztelt kormánypárti urak, mint az egyszeri ember, ki befestvén zöldszinűre kapuját, megállt előtte 10 lépésnyi távolságban, nézte egy darabig s azután fölkiáltott: de mái- ez sok egy embertől! Nem anyagi előhaladásunkat akarom kicsinyleni. csupán constatálni azt, hogy ez nem a kormánynak, sem a kormánypártnak, hanem magának a kiegyezés tényének műve, melyre nézve csak az eszközökben volt közöttünk eltérés; de a czélban bizonyára nem. — Haladtunk anyagilag, írja egy jobboldali nemzetgazdász, a külföld be jött vásárolni gabonánkat ; idegen tőkepénzesek vasutakat építettek, ennek következtében az árak és földbirtok ÍS október 2. 1S72. értéke emelkedett; de valljuk meg — folytatja ugyanazon jobboldali nemzetgazdász — hogy mindezt inkább a szerencsés constellatiónak és a külföld vállalkozó szellemének, sem mint akár kormányi akár privát fáradtságunknak köszönhetjük. S ha én a kis fényhez árnyékot akarnék rajzolni, ha rá akarnék mutatni közlekedésünk calamitásaira; ha festeni akarnám iparunk helyzetét; ha ' el akarnám sorolni, hogy egész kereskedelmünk jobbára Bécsből ered és egész kereskedelmünkre Bécs foly be ; ha elakarnám mondani, hogy összes hitelünk lélegző szervén még mindig a bécsi bank tartja kezét; mondom a kis fényhez igen sok árnyékot tudnék rajzolni; de a csüggesztést nem tehetem hivatásommá; s ennyit is csak a fölhozott dicsekvések megczáfolására, és illetőleg ellensúlyozására hoztam fel. De. ha mindez másképen volna is : megvallom, még sem tudnék lelkesülni a jelen kormány iránt, mert 6 éves létele alatt alig volt egyetlenegy eszméje, melylyel, — hogy ugy mondjam — a nemzet szivét megdobbantania sikerült volna. Elismerem, és igen méltánylom a kormánynak a főváros emelésére tett lépéseit és intézkedéseit; mert, ha fővárosunk csakugyan a keleti civilisatio kapuja akar lenni: azt minden áron gyarapítani és virágoztatni kell; de ezenkívül alig volt kormányunknak egyetlenegy kezdeményezése, melyről pártkülönbség nélkül az egész nemzet azt mondhatta volna: ez egy kifogástalan, nagy és nemzeti dolog ; pedig bár mosolyogva fogadják állításomat, méltóztassanak elhinni azt, hogy még a politikában is kell bizonyos költészetnek lenni, mely a sziveket koronként fölmelegítse s a napi kényszerűségek és áldozatokért kiengesztelje. (Helyeslés bal felöl.) Én, tisztelt ház, a jelenlegi kormányzást mostani alkotmányunk alapján nem látom a hazára nézve elég hasznosnak s amennyiben Tisza Kálmán képviselő társam föliratának elfogadása egy kis csendes kormányváltozásra vezetne, szavazatommal ahhoz járulok. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök: Az idő igen előrehaladván, az ülést bezárom. A holnapi ülés napirendje lesz a ma elfogadott törvényjavaslatok harmadszori felolvasása és a fölirati vita folytatása, {Áss ülés végződik délután 2 1 / i órakor.)