Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-21

202 21. arsaágns ülrs október 2. 1872. mult eseményei által okozott mulasztásokat; szakítani a múltnak azon hagyományaival, melyek a korszerű haladásnak útjában állanak; átalakítani az ország intézményeit a kor szelleme- és szükségeihez képest; ezeket hallottuk a régi trónbeszédekben, ezeket halljuk kevés változtatással a mostani trónbeszédben. Azonban: videó meliora proboque, deteriora sequor. Mélyen tisztelt kormányunk nem igen hozta helyre a mult eseményei által okozott mulasztásokat; nem mert szakítani a múltnak azon hagyományaival, melyek a korszerű haladásnak útjában állanak; nem volt bátorsága átalakítani az ország intézményeit a kor szelleme- és szükségeihez képest, kivévén azon eseteket, midőn ezen átalakítások a kormány hatalmának tágításával találkoztuk, midőn igen tisztelt kormányunk nemcsak bátorságot, hanem gyakran ennél is többet tanúsított. Tisztelt ház! Ha valaki csak egy uj épületet akar építeni egy régi helyére: annak okvetlenül demoliroznia kell valamit, hogy ujat építhessen; mélyen tisztelt kormányunk azonban a legkívánatosabb demolirozásokat sem inerté eszközölni, sőt az idő és viszonyok által eszközölt omladozásokat is nyíltan vagy alattomosan tatarozgatta, ha a romok tulajdonosai oly osztályokat képviseltek, melyek egy vagy más tekintetben a kormány hatalmának gyarapítására eszközül szolgálhatnak. A felsőháznak még a mult országgyűlés elején oly ünnepélyesen megígért reformját nem merték végrehajtani, mert azok hatalmas urak, a kikkel ezélszerü jó lábon állani, s a kikkel ez iránt hihetőleg més néhány évig alkudozni kell; a feudális maradványokat — ugyanily okokból — lassan, félszegen, vagy sehogysem oldották meg; s nem merték a házasság intézményét illetőleg az egyháztól — meghagyva ennek kezében a megáldás jogát, s a házassági intézmény erkölcsi oldalát, — nem merték az egyháztól visszakövetelni az állam részére még azt sem, amit Gneist a házasság jogi oldalának nevez, mert hát a főtisztelendő egyháziak is jelentékeny tényezők, kik — mint a választások alkalmával Esztergomban és több más helyen is láttuk — tudnak igen hálásak is lenni. Oh a mi í'elsőháziaink, feudálisaink, a mi egyháziaiuk igen sok szép reformfalatot nyeltek el, és különösen az egyház, melyről már Goethe megmondotta, hogy igen jó gyomra van. Kormányunk öszszes gyöngeségei, tapintatlanságai, mulasztásai, mind a hatalom mohó szeretetéből származnak; mindig egyes szabályokat, egyes érdekeket iparkodtak kielégíteni és megnyerni, nem gondolván arra, hogy ezzel majd mindig magát a közérdeket sértik meg. A hatalomszeretetből, mely egyesek lekötelezésében keresi támogatását, származott az utóbbi időben annyit emlegetett corruptio is. Megvallom, tisztelt náz, hogy én e szót életemben most először mondom ki nyilvánosan. Isem szeretem a gyanúsításokat; ismerem a nagy költőből, hogy a gyanú milyen furcsa gyermek, hogy óriás lesz, mihelyt megszületik; aztáa rögtön enni akar, s ha jóllakott: szörnyeteggé válik. Megmondottam választóim előtt is azt, hogy én a nép szivének gyanúval való megmérgezésében legkisebb gyönyörömet sem találom; de mit mondjanak a legm érsek eltebb ellenzéki elemek is akkor, mikor magának a kormánypártnak egyik kitűnő capacitása, a mult országgyűlés végén választóihoz intézett beszédében nyíltan elismerte azt, hogy voltak esetek, midőn az országos beruházások alkalmával a magánérdekeknek alárendelték az országos érdeket. Mit beszéljenek akkor a Cassiusok : ha a Brutusok is így beszélnek? A hatalom szeretetéből származik országunk azon gyenge administratiója is. melynél én magamnak valami lustábbat és egykedvűbbet képzelni sem tudok; praetores minima non curant; a mi mélyen tisztelt kormányzó urainknak minden ügy csekély, ha az a hatalom valami növesztésével nincsen kapcsolatban. Saját élményeimből tapasztalásból beszélek. Igaz ugyan, hogy nem régen egy igen jeles jobboldali publicista azt állította, hogy nagyon tévesen ítélik meg a kormány eljárását azok, a kik annak egyes tetteiből vonnak következtetéseket; de hát boldog Isten miből Ítéljünk?! Hisz a reflexiók a költészet és a jdiilosophia terén is jobbára az egyéni élmények kifolyásai s ugy gondolom, hogy a politika terén sem lehetnek egyebek. Van néha egy-egy ügy, mely egyes ministeriumoknál évekig elhever, s ha panaszkodunk, hogy már régen van az ott: jól sikerült élczekkel regaliroznak bennünket, hogy talán már el is évült; elismerem tisztelt ház, hogy gyakran, igen aprólékos, minutiosus dolgok ezek, néha csak egy kis malom-ügy; de igen nagy dolgok ezek, ha meggondoljuk, hogy ezek elintézésétől gyakran egész családok boldogsága, nyugalma, és munkaképessége függ; elvégre is a polgároknak, kiktől gyors adófizetést követelnek : joguk van, viszont gyors administratiót követelni. De a nagyobb ügyekkel sem járnak el másképen; minden állami garantia nélkül kért, s a legnagyobb biztosítékokkal fölszerelt vasútépítési ajánlatokra, melyek után két kézzel kellene a kormánynak kapni: 8, 10 hónap múlva sem nyerhetünk választ, vagy legfölebb annyit, hogy az ügyet már tanulmányozzák. Hanem tudni kell, mi ez a tanulmányozás. Nem egyéb, mint udvarias szólam-mód arra nézve, hogy várjunk ismét 8, 10 hónapig, amidőn ismét egy ujabb tanulmányozással fognak bennünket megnyugtatni. Én elkedvetlenedve az ilyen eljárásoktól, egyszer egy jobboldali barátomat, a kivel épen ily-