Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-21

21. országos ülés október 2. 1872. 197 kozott a török zászlóra, mely a budai palotán len­gett, hivatkozott a feketesárgára, mely jelenleg is ott leng. Ha a képviselő ur ily mértékben tudja mél­tányolni azon kegyeletet, melylyei épen a felséges ur családjának fényes múltja emlékéhez ragaszkodik, hogy ő azt a török zászló idejével egy helyen és időben említi: ez azt gyanittatja velem, hogy azon tanács, melyet ő felségének adni kivan, miszerint elfordulva a többségtől, a kisebbség óhaja követ­tessék. hogy ezen törekvés talán közel állhat azoké­hoz, kik másszor is a fejedelmeket arra kívánták bírni, hogy a többség ellen működjenek. Hivatkoz­hatom Angolország történelmére : a Károlyokra, Jakabokra, hivatkozom III. Györgyre. Tudják azok tetteinek következményét: az egyik vérpadra hur­ezoltatott, másik száműzetett, harmadik megőrült. Ez azon pietas, melylyel viseltetnek önök ő fel­sége irányában? (Zaj, ellenmondás balról. Csernátony: Ez -felsőházi styliis!) De az igen tisztelt képviselő ur egyszersmind tovább ment, és annyira nagjdelkü, hogy még ellen­feleinek is tanácsokkal szolgál az iránt, hogy miként kellett volna inkább hangsúlyozniuk érdekeiket, miként kellett volna eljárniuk, hogy czéljaikat elér­jék, mert ime •—• és ez ritka példája a parlamen­talis életnek — ha ellenfeleiket ily nagylelkűen figyel­meztetik, hogy mit kellett volna a fölirati javaslatba fölvenni, mert csak így lettek volna egyrészt követ­kezetesek, s mert csak így érhették volna el czéljaikat. Es e bölcs tanácsokat intézte Debreczen város igen tisztelt képviselőjéhez, nem tudom, azon hitben és reménjdien-e, miszerint azok elfogadtatnak, vagy pedig csak azon hitben és reményben, hogy ez által a múlt eljárásaira nézve árny vettessék ? Azt nem vagyok hivatva megítélni, (Sálijuk!) hogy ezen tanács jó-e vagy rósz; de azt hiszem, hogy nem létező dologért politikai ellenfelet megtámadni, azért meg­támadni, hogy valamit nem vett föl a maga javas­latába : olyan eljárás, melyet én nem vagyok képes megérteni. (Derültség a baloldalon. Haltjuli!) De azért t. báz, ne méltóztassanak gondolni, hogy Debreczen város t, képviselőjének és elvtársainak, különben igen érdekes érveléseiben azokra nézve, a mi­ket felirati javaslatának támogatására felhozott, osztom. Ő átalánosságban azt említette, hogy talán nem is lett volna a bizottság felirati javaslata ellen kifogása, ha a trónbeszédben nem volnának oly tételek, melyeket mellőznie lehetetlen, és melyek ellen fölszólalnia köte­lessége. Hivatkozott a sajtó és a választási törvé­nyeket tárgyazó és a hadseregre vonatkozó pon­tokra, melyekre nézve kiemelte, hogy ő kívánta volna, hogy kijelöltessék az irány, melyben annak reformját ő felsége s annak kormánya kívánja. Én azt hiszem, hogy alkotmányos felfogás szerint minden esetre helyeselhetőbb, hogy nincs ki­jelölve a trónbeszédben azon irány, melyet ő fel­sége és kormánya bizonyos reformok keresztülvite­lénél követni kivan; banem elég, ha a postulatumok csak átalánosságban hangsulyoztatnak. Ugyanezen nézetben vagyok a képviselő urnák a pénzügyi kér­désre tett észrevételeire, melyekben, ugy látszik, szintén roszalja, hogy ő felsége és kormánya nem emliti meg a trónbeszédben, hogy önálló bank fog létesíttetni. Azt hiszem azonban, hogy e tekintetben ő felsége alkotmányosabb volt, mint maga a tisz­telt képviselő úr. Mert ő felsége nem feledhette el azt, hogy a múlt országgyűlés e kérdésre vonatkozólag határo­zatokat hozott, melyeket mindaddig nem lehet szem elől téveszteni, és épen ennek következtében azt hiszem, hogy ha kimondatott volna a trónbeszéd­ben, amit a tisztelt képviselő úr e tekintetben óhajt: ez határozottan alkotmánysértő nyilatkozat" lett volna, mert nem vette volna figyelembe a ház határozatát. Egyébiránt azon átalános kifejezés, mely ál­tal a kereskedelmi és ipar-érdekek kellő tekintetbe vétele ajánltatik: sokkal czélszerűbb és czélra veze­tőbb, mintha mindezek részletezve volnának és ennek következtében a tisztelt képviselő úr ebbeli néze­teiben nem osztozhatom. De nem osztozhatom különösen azon nézetben sem, — mely szerint az általa javasolt fölirat utolsó pontozatában ő a szomszéd viszonyokat .meg­emlitvén, Németországot kiválóan kívánta hang­súlyozni. Távol legyen tőlem azon felfogás, .mi­szerint ezen kiválólag történt megnevezés által azt akarta volna elérni és azt akarta volna hangsúlyozni, miszerint szomszédaink közül egyikkel, vagy másik ­kat talán barátságos viszonyban maradását in­kább óhajtja: mint inkább talán csak azon nézetnek kívánt kifejezést adni, hogy miután azon viszonyok, a melyek ott fejlődnek, már is barátságosabbak, mint a korábbiak, — ennek következtében talán nagyobb elismerést érdemelnek. Én részemről ezen fölfogást nem tudnám helye­selni, nem tudnám helyeselni pedig azért, mert könnyen félreértésekre adhat alkalmat. Én azt hiszem, hogy oly államnak mint a miénk, jól fölfogott érdeke az. hogy a szomszédokkal jó viszonyban maradjon, — nem volna helyes és nem volna po­litikailag ildomos, hogy az egyik vagy másik iránt több rokonszenvet tüntetnénk. De nem lenne ez ildomos és nem lenne ez helyes még azért sem, mert tekintetbe kell vennünk, hogy nem ismerünk a szomszéd nagy hatalmak közt oly államot, a mely­nek érdekében nem volna, monarchiánk mostani csoportosulását fentartani. A múlt jobban bizonyít, és talán nagyon is sötét képet fognék felidézni, ha hivatkoznám az egyik ismert hatalomra, s mert azon tévedésre nyújthatna alkalmat, hogy talán azért kívánjuk Németország különös megemlítését, hogy Oroszország elmaradjon. (Zaj bal felől.)

Next

/
Thumbnails
Contents