Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-4

4. országos ülés september 5. 1872. 11 mennyit fizetett, és ez tekintetett azután a választási képesség bizonyítékául: Ámde az 1848. V. törv. czikk nem az adót jelöli ki mint a választási képesség próbáját; az 1848. V. törv. czikk megmondja ugyan azt, hogy az összeíró bizottság adassa ki magának az adólajtstromot, de azt, hogy az összeírandó, hogy a választási képességre jelentkező adókönyvecskével igazolja és mutassa ki választási képességét: arról az 1848-iki törvény egy szóval sem rendelkezik. Az, hogy valaki megfizette-e adóját, vagy hogy valaki igazságosan mondotta-e be adóját: ez nem az összeíró bizottság dolga. Az ellen talán nem lehet szó, hogy a pénzügyi ministerium valamelyik közege által képviseltesse magát az összeírásoknál, és ha azt találja, hogy az összeíró bizottság előtt az illető több vagyont vall be. mint a mennyit bevallott az adóhivatalnál: akkor bosszulja meg magát, fogja perbe az illetőt és exequáltassa rajta az adóhivatalnál be nem vallott összeg után járó adót; de az összeíró bizottságnak ahhoz, hogy az illető fizet-e vagy nem fizet adót, semmi köze. Az összeíró bizottságnak eskü alatti kötelessége a törvényhez Iviven, pontosan ragaszkodva beírni azt, a "ki választási kellékekkel bir és kötelessége kihagyni azt, a ki ezen kellékekkel nem bir. Országszerte követelték a birtok bebizonyítására a telekkönyvi kivonatokat; ámde az 1848-iki törvény telekkönyvet nem ismer; tehát ezen követelés törvényes nem lehetett. Nem vitatom azt, vajon ezen igazolási mód jó-e vagy rósz, és vajon jobb-e az adó alapján ezközölt összeírás, vajon jobb bizonyiték-e a telekkönyvi kivonat, mint a helységi elöljáróság bizonyítványa? Mindez vitatás tárgya lehet; jelenleg azonban csak az a kérdés, vajon a törvény rendelte-e vagy nem ezen eljárást? Ha a törvény rendelte, akkor helyes volt, ha a törvény nem rendelte, törvénytelen volt az eljárás. Azt bebizonyítani, hogy valaki háza megér-e háromszáz forintot, a fennálló törvény szerint az adókönyvből nem kell; mindenesetre bizonyos, hogy ezt a törvény egy szóval sem rendelte. Ott vannak a helység elöljárói, hallgattassanak ki, ha tetszik, hit alatt, az iránt: vajon becsülik-e annyira ezt vagy azt a házat? vagy bizonyithatják-e lelkiismeretesen, vajon valaki dolgozik-e vagy sem folyton egy segéddel; de az, vajon valaki ezen egy segédet bemondta-e, vagy sem az adóhivatalban, az összeíró bizottság köréhez nem tartozik, és ettől az összeíró bizottság a szavazati jogot függővé nem teheti. Daczára mindannak, mi e tekintetben mondatott, világos az 1848-iki V. törv. czikk azon rendelete, mely a 100 frtra szabott jövedelmet egyenesen a tőkétől vagy ingatlan vagyonból eredőnek mondja. Ezen meghatározás, hogy „tőke vagy ingatlan vagyonból eredett állandó biztos jövedelem legyen eme 100 forint", magától értetődve kizárja azt, hogy a 100 forintnyi jövedelem bármely más forrásból is eredhet. Midőn az 1848. V. t. ez. az értelmiségi qualificatiót meghatározza, oly részletekbe megy, hogy valóban méltán lehet következtetni, hogy ha az oly nagy, oly. nevezetes, sőt megvallom oly fontos osztályt, mint a milyen a kormányhivatalnokok osztálya, ezen elősorolásból kihagyta: azt szándékosan tette azért, mert igen bölcsen és igen logikailag azt következtette, hogy ha ezen kormányhivatalnokoknak másféle vagyonuk nincs és más qualificatióval nem birnak: hiányzik nálok azon függetlenség, mely szükséges arra, hogy a képviselő választási jogot szabadon, lelkiismeretük sugallata szerint gyakorolhassák. Midőn tehát azt látjuk, hogy az összeíró bizottságok országszerte beírták a hivatalnokokat azon czimen, hogy kormányhivatalnokok, midőn az összeíró bizottságok és központi választmányok elhatározták azt, hogy beírnak oly egyéneket, kik egyik helyen 840, másik helyen 400 forint évi fizetést húznak, azok nem a törvény szerint, hanem annak ellenére jártak el és túl mentek azon határokon, melyeket nekik a törvény enged, túl tették magukat magán azon eskün, melyet arra nézve, hogy a törvényt lelkiismeretesen, híven és pontosan megtartandják, mielőtt tisztüket elfoglalták volna, letettek. Mindezen esetek nem egyes helyeken, hanem országszerte gyakoroltattak; sőt annyira, mentek az összeíró bizottságok, hogy volt eset, midőn más czim nem levén, hogy saját pártjukat szaporítsák, elhatározták azt, hogy a kormány vashámorában dolgozó munkásokat a szellemi tőke után qualificáltaknak veszik. Igen szép íictió ez és igen helyén volna, ha például egy színdarabban fordulna elő mint élez; de ezt komolyan, mint alkotmányos jogot, az alkotmányosság legfőbb cselekményénél gyakorlatba hozni, s gyakorlatilag csakugyan végre is hajtani, megvallom, nemcsak hogy nem mulatság, hanem oly visszaélés, melyet megtorlatlanul hagyni, ha a törvényeket tiszteletben akarjuk tartani, nem lehet, Az ily módon megejtett választások, uraim, nézetem szerint, miután nem egyes esetekben, hanem országszerte igy történtek : törvényes választásoknak nem tekinthetők. De ha a választások átalában véve törvényes választásoknak nem tekinthetők: akkor igen természetes következmény az, hogy törvénytelen választások alapján, törvényes képviselőház létre nem jöhet. Nékem és elvtársaimnak tehát (Zaj: Halljuk!) azon inditványnyal kellene most fellépnünk, hogy ezen gyülekezet nem képezvén a nemzet szabad akaratának kifolyásából választott képviseletet: (Derültség jobb felöl. Zaj!) a magyar nemzetet törvényesen képviselő házzá nem alakulhat; azt kellene határoznunk, {Zaj! Derültség,) hogy