Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-20

20. országos iilcs A nünisteriumnak különösen a föklmivelés-, iparés kereskedelmi ministernek egyetértésével azon ujabb szerződés köttetett a Lloyd-társulattal, melynek beczikkelyezéséről a jelen törvényjavaslat szól. Azon kérdések, melyek ezen szerződés megbirálásánál a főbb szempontokat képezik, nézetem szerint, a következők: helyesen cselekedett-e a kormány akkor, midőn egyetértésével, belegyezésével ezen szerződést elfogadta és annak elfogadását a háznak ajánlja? helyesen cselekedett-e átalában a tengeren-tuli postaszolgálat érdekében, hogy a társulattal kötött szerződésben egy évi tetemes subventiónak kilátásba tehetését a maga részéről accepíálta? helyesen cselekedett-e akkor, midőn ezen szerződést épen a Lloyddal kötötte meg, és végre, vajon a megkötött szerződésben a magyar tengerpart speefficus érdekei kellőleg figyelembe vannak-e véve? Ugy hiszem, e három szempont a szerződés helyes vagy helytelen voltának megítélésére nézve döntő sulylyal bír. Én nem gondolom tisztelt ház, hogy egy tengerparttal biró, a kereskedelemre súlyt helyező országban arról lehessen szó, hogy a tengerentúli postaszolgálat ellátása iránt semmiféle intézkedés ne történjék. Mindenki meg van győződve, hogy Magyarország, melynek tengerentúli kereskedelme is van, bármily parányi diniensiókban, melynek fejlesztését azonban mindenki szivén hordozza, — Magyarország, melynek tengerpartja van. melynek érdekeiről gondoskodni kell: kénytelen a tengerentúli postaszolgálat ellátása iránt intézkedéseket tenni. A kérdés tehát csak az, hogy az intézkedés, mely történt, helyes-e? S e kérdésnél bátor vagyok azon exposéra mutatni, melyet a kereskedelmi minister, e törvényjavaslat előterjesztésénél a képviselőháznak bemutatott. A pénzügyi bizottság és központi bizottság teljesen egyet ért a ministerrel abban, hogy egy subventionált társulattal való szerződéskötés, s a postaszolgálatnak arra való bizása okvetlenül szükséges. A legélénkebben bizonyítja ezen szükséget azon történet, a mely a Lloyd viszontagságos és sok phasison keresztül ment alakulására nézve, az exposéban elő van adva. Azon sok előlegezés, azon sok subventio da~ ezára, melyet a Lloyd kapott: oly terhessé vált különösen az 50-es években ránézve a tengeri postaszolgálat ellátása, hogy folytonosan küzdött a legnagyobb materialis és pénzügyi nehézségekkel. Végtére a társulat megerősödött, és azon előlegek és subventiók folytán képessé lett téve arra, hogy magát a végbukástól megóvja. Azon előlegek, melyeket más államok is minden ily társulatnak adnak, talán leginkább bizonyítják azt, hogy állami subventio nélkül aligha fog któbn- í. 1-872. 165 akadni társulat, mely a tengeren túli postaszolgálat ellátására vállalkoznék. Egészen más, amint a núnister ur exposéjából kitetszik, egy rakodásra, szállításra s különösen teherszállításra számított vállalatnak az üzlete, mint egy postaszolgálatra szánt üzlet. Sokkal nagyobb értelmi tőkét, sokkal nagyobb materiális forrásokat, a hajók költségesebb előállítását és berendezését sokkal több és luxuriosusabb investitiókat igényel ily vállalat; mint olyan, a mely tisztán teherszállításra van alapítva. Azonkívül nehezíti az üzletet foglalkozásának természete, a meneteknek megszabott ideje, megszabott iránya, s azok pontos megtartásának szüksége, sokszor oly helyeknek, kikötőknek is felkeresése, melyek teherszállítási szempontból épen nem érdemesek és fontossággal nem bírnak, mindez a vállalat jövedelmezőségét csökkenti és így kétségtelen, hogy nem akadna vállalat, mely subventio nélkül azon szolgálatot ellátná. Példát mutatnak erre a többi államok is. A monarchia ezen szerződés szerint fizetne subventióképen a Lloydnak a teljesített mértföldeken utazásért mértföldenként körülbelül 2 frt. és néhány krajczárt, míg Francziaország, Olaszország, Oroszország, Angolország ezen tariffánál mind nagyobb és nagyobb tarifákat fizetnek azon kedvezményeken kívül, melyeket még azon illető vállalatoknak nyújtanak. A legolcsóbb Olaszország tariffája 2 frt. 60 kr., de csak bizonyos menetekre nézve, mert sok menetre nézve a mértföldpénz, a melylyel segélyezi az illető vállalatot 3, sőt 4 ftra rug fel, és épen ugy Angol- és Francziaország, melynek a ministeri kimutatás szerint átlagos subventiói mértíöldpénze 2 frt. 70 — 2 frt. 80 krra rug. Tehát az első kérdés előttem tisztán áll, hogy subventio nélkül ily szolgálatra semmiféle vállalat nem ajánlkoznék. A második kérdés: előnyös volt-e e szerződést a Lloyddal és nem más társulattal megkötni? in specie Magyarországra nézve képez-e valami előnyt az, hogy a szerződés a régi Lloyddal, ámbár az előbbihez képest megváltoztatott alapokon lett megkötve. E kérdésnél ugy hiszem, nemcsak financiális, de nemzetgazdászati szempontok is döntenek, s épen e két szempontnak figyelembevétele győzte meg a bizottságokat arról, hogy csakugyan a mostani körülmények szerint, a mai viszonyok közt, a Lloyddal kötött szerződés talán több előnyt nyújt, mint bármely más társasággal kötendő esetleges egyezmény. A Lloyd, mely 36 év óta fenáll, tagadhatlanul oly összeköttetéseket szerzett magának a keleten, oly nagy tőkével rendelkezik, oly nagy erő fölött disponál: hogy ma már e vállalat 24—25 millió tőkével, 9 —10 millió évi nyers forgalommal