Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-19
19. országos ülés septemlier 30. 1872. 147 doni, hogy Észak-Amerikában is tudnak valamit a szabadelvüségről, és e szabadelvű és bizonyára nem reactionarius köztársaság alkotmánya szerint oly képviseleti szervezettel brr, mely szerint, mindamellett, hogy népessége megközelíti a 40 milliót: a congressus tagjainak száma nem 449-ben, mint nálunk, de 240 és néhány, tehát nem egészen háromszázban állapíttatott meg. A mi pedig a mandátumnak meghosszabbítását illeti: ugy tudom, hogy Anglia sem reactionarius ország, és ott 7 év az időtartam; igy látjuk egyéb szabadelvű országokban, például Olaszországban, hogy ott 5 év, Holland és Belgiumban 4 év a mandátum időtartama. Tehát azért, hogy valaki Magyarországon azt indítványozza, hogy kerüljük az izgalmakat, melyek annyira megmételyezik ugy a culturát, mint a közgazdászaiét, és ne adjunk annyi alkalmat a nemzetnek, hogy erkölcsei megromoljanak, és hogy rászokjék a dologtalanságra: már reactionarius ? (Élénk helyeslés jobb felől.) Egyéb-' ként azt gondolom, hogy az absolut szabadelvüség oly tana nem létezik, mely minden állam viszonyaira egyiránt lenne alkalmazható. Tisza Kálmán t. képviselőtársam, ugy látszik, hisz az absolut szabadelvűséiben. Én részemről ugy vagyok meggyőződve, hogy a szabadelvüség már saját magában foglalja azt. hogy mindenki a maga hazájának, saját maga véleménye szerint, lehető legjobban igyekezzék és igyekezhessek előmozdítani ugy értelmi és erkölcsi, mint anyagi kifejlődését. S ha a szabadelvüség azt teszi, hogy ne tiltsa meg semmi előítélet az embernek azt, hogy saját tanulmányozásai világánál lehető legjobban igyekezzék az emberiség s hazája, javát előmozdítani: akkor engedje meg tisztelt képviselőtársam Tisza Kálmán, de nem tehetek mást, mint azt kell kijelentenem, hogy az ő megrovását e két pontra vonatkozólag, ép oly kevéssé vehetem szabadelvüségnek, mint nem vehetem a statáriummal űzött szójátékát komoly államférfiuhoz máltó játéknak. (Helyeslés jobb felől.) Ezek a mi javaslatunknak pontjai, ezek azon védvek, melyeket én részemről felhozni szükségesnek tartottam. Uraim! Ajánlom a mélyen tisztelt többség figyelmébe e pontozatokat, a mennyire lehet. Tudom, hogy nem fog elfogadtatni az átalános tárgyalásnál, de reménylem, hogy figyelemmel fognak lenni azokra, az egyes concret eseteknél. És most, midőn bátor vagyok rövid felszólalásomat befejezni: szabadjon még egyszer a közjogi ellenzékhez fordulnom, szabadjon fölhívnom a közjogi ellenzéket arra, hogy lássa be, miszerint nemzetekre ugy, mint egyesekre nézve, az elet nem jog, hanem kötelesség. És mert az élet nemzetekre nézve ugy, mint egyesekre nem jog, hanem kötelesség: azért a hazának érdekében van a felvilágosult hazafiakat arra inteni, hogy azon csekély tért, melyet a sors elénk kiszabott, azon csekély részt, melyet á történelem osztályrészünkül juttatott: használjuk fel, s utógondolat nélkül használjuk fel e tért, s ne tanítsuk a népet akaratlanul is arra, hogy hiu várakozásban fecsérelje el idejét. (Helyeslés jobbról.) Uraim! A válság, mely előttünk áll, sokkal komolyabb, semhogy szavaimat nem igazolná. Nem értek én diplomatiai válságokat, melyekből a magyar ember hazájára nézve remél jobb jövőt. Én más válságot, én culturai válságot értek. Tekintsenek önök körül! Sajnos hátramaradásunk az értelmi polgáriasodás tekintetében, mely mig a szomszéd országokban Kémetországban oly iszonyú erőben eommassáltatott, nem fenyegeti-e eltemetéssel összes polgárzatunkat, hogy ha nem birjuk betölteni azon helyet, melyet nekünk a teremtés müvében a gondviselés kiszabott? (Élénk helyeslés jobbról.) Igen uraim, a felvilágosult hazaszeretet nézetem szerint már ma csak azon hazaszeretet, mely nem állhat, nem jöhet soha ellentétbe az emberiség szeretetével; s hogy ha mi ily felvilágosultan akarjuk szeretni e hazát: akkor nekünk lehetetlen tovább is hiu várakozással tölteni el az időt, nekünk meg kell ragadnunk azon tért, bármennyire ellenkezzék is multunk dicső emlékeihez kötött kegyeletünkkel; nekünk meg kell ragadnunk azon tért, s meg kell hajolnunk alázattal a gondviselés előtt, hogy az azon munkát ránk utalta, mert csak is igy szolgálhatjuk az emberiséget. (Helyeslés jobb felől.) A szomszéd civilisátiók terjednek, s maholnap elérjük azon időt, midőn Nyugot-Európa útja keresztül fog rajtunk menni Ázsia felé. Ha nem ragadjuk meg a tért kellő erélylyel: rövid idő múlva Magyarország városai valósággal levantini városokká fognak sülyedni. Minekünk meg kell ragadnunk azon tért, mert ha ezt nem teszszük: akkor azon lassú, emésztő, foszlató erő, mely nemzeti polgáriasodásunkra tör, hamar véget fog vetni hiu ábrándjainknak. Igen uraim, e lassú, foszlató és bomlasztó erő ellen, ha magyarok akarunk maradni, ezen erő ellenében — ez forró óhajtásom — nyújtsunk kezet egymásnak mindannyian. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ajánlom felirati javaslatomat a ház figyelmébe. (Helyeslés jobb felől.) liUkáes Béla, í Tisztelt képviselőház! Nem lehet a benső öröm s a megnyugvás érzelme nélkül nem constatálnom azt, hogy a fölirati vita ma' már elvesztette azon jelentőségét és nagy fontosságát, melylyel ez előtt hazánk viszonyainál fogva bírt. És ez örvendetes jelenség, mert bizonyítéka a nemzet és a korona közti jó viszonynak; bizonyítéka annak is, hogy alkotmányos életünk folyama rendes mederbe jutott. A magam részéről tehát fölöslegesnek tartom, hogy a királyi trónbeszédre adandó föliratunkban 19*