Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-15

15, országos ülés september 23. 1872. 103 Á mi az életbeléptetést illeti, aziránt nem lehet kétségem, ezt csak megemlitettem azért, mert azon esetben, ha az ily megkötött szerződés életbeléptetnék, mielőtt a jóváhagyás megadatnék: ebben nagy sérelmet látnék az országra nézve, mert ez által az országgyűlésnek nem volna egyéb feladata, mint azon szerződéseket, melyek már életbeléptettek, egyszerűen registrálni. Erre nézve tehát nem is óhajtok felvilágosítást, mert abban nem kételkedem; hanem a gabona és liszt bevitelére nézve kérnék felvilágosítást. Szlávy József fölclmivelés- ipars kereskedelmi minister; A t] ipvíselő ur ugyan azt mondja, hogy nem óhajt felvilágosítást, de miután előhozta ezen tárgyat, mégis megbocsát, ha nyilatkozom s kijelentem, hogy ezen szerződés még nem lépett életbe, s némileg rectificálom az ő nézetét, t. i. azt, hogy egy hónap múlva az országgyűlési tárgyalás után fog jóváhagyatni. Nem akkor: hanem a szerződés kicserélése vagy ratificálása után, akkor t. L, mikor az országgyűlés jóváhagyását nyilvánította, akkor írja alá ő felsége, és azután egy hónappal lép életbe. Hogy előbb nem terjesztetett be, vagyis miért nem tárgyaltatott, annak nem én vagyok az oka. A mi a gabona- és liszt-bevitelt illeti, arra nézve bátor vagyok tisztelt barátomnak következő felvilágosítással szolgálni: Az alkudozások Portugalliával már 1868-ban, sőt ha jól vagyok értesülve, 1867-ben a ministerium keletkezte előtt kezdettek meg és folytattattak folytonosan. Tartóztatták pedig ez alkudozásokat, először a portugalli kormányváltozások, később pedig egy pont, a mely illeti a gabona- és liszt-bevitelnek megtilthatását; és ez adott alkalmat arra, hogy a tárgyalások két esztendőnél továbbra húzódtak. Anylryira volt a dolog, hogy tisztelt elődöm alatt a ministeriumban már kölcsönös levelezések folytattattak. a mi követünkkel Lissabonban és az osztrák ministeriummal is; szó volt róla, hogy inkább ne kössünk semmi szerződést, minthogy ezen pont benne maradjon. De ugy látszik, hogy Portugálba nem ijedt ínég, mert nem egyezett bele. Akkor azután a tanácskozások tovább folytattattak, mert az ausztriai iparosoknak egy része íiagyon előnyösnek tartotta a szerződést magára nézve, s különösen az osztrák ministerium insistált arra, hogy valami módot találjon s így sikerült valahogy nagy nehezen kieszközölni azon clausulát, mely legalább azt tartalmazza, hogy ha valamikor Portugallia a liszt- és gabona-bevitelt el találná tiltani, legalább az ezen tilalom keletkeztekor útban lévő rakományt ne kelljen onnan visszahozni, hanem az ott eladható legyen. Azt hiszem, ez magában nagy vívmány ; de méltóztassék elhinni sok jegyzékváltásba került. De talán nem is oly nagy praktikai fontosságú dolog az, hogy Portugallia fentartja magának egyszer-másszor a gabona és lisztkivitelének eltiltását; mert hisz, mikor fogja ezt valószínűleg tenni? mikor Portugáliáéban bő termés van. Méltóztatnak tudni, hogy Portugalliában is vannak kamarák és hogy a kamarában ülnek nagyon sokan, a kik földmiveléssel foglalkoznak. A portugalliai kormány kinyilatkoztatta, hogy ezen clausulát a kamrákban nem bírja keresztülvinni, t. i. azt, a mit kíván t. barátom. Tehát — mondom — akkor fogják betiltani a liszt- és gabona-bevitelt : mikor nekik bő termésök van, hogy a mi lisztünk és búzánk ne nyomja az övékét; csakhogy akkor különben sem igen fognánk mi oda gabonát és lisztet bevinni ; de mikor ott szűk termés van, mikor ott drágaság uralkodik, akkor ezt minden esetre meg fogják engedni. Hogy ez mi nekünk nem sikerült, arra azt felelem t. barátomnak, nem sikerült Francziaországnak, nem sikerült Angolországnak, ezeknek pedig ott Portugalliára alkalmasint valamivel több befolyásuk van, mint nekünk; így tehát azzal vigasztalom magam, hogy a mi nem sikerült senkinek, nem sikerül nekünk sem. Most az a kérdés, hogy igy, a hogy van a szerződés : jobb-e az előbbi állapotnál? Van ebben a szerződésben egy passus, mely nagyon sokat ér, s e passust méltóztassék figyelembe venni. Ezen passus pedig azt mondja: „A magas szerződő felek mindenben, mi a bevitelt, kivitelt és átvitelt illeti, egymásnak a legnagyobb kedvezésben részesülő nemzet irányában követett bánásmódot biztosítják. Mindegyikök kötelezi magát, hogy a bevitelnél, vagy a kivitelnél, bármely más államnak nyújtandó minden kedvezményben, kiváltságban vagy vámdijleszállitásban, a másikat is részesíti." Ebből az következik, hogy bármely más államnak, mely szorosabb kapcsolatban, közelebbi érintkezésben van Portugalliával, sikerült bármi tekintetben valami kedvezőbb elbánást kivinni: abban mindannyiszor mi is részesülünk. Ez a pont az, a melyre én a legnagyobb súlyt fektetem, és ha nem is foglalna egyebet ezen szerződés magában, mint ezt: akkor én ezen egy pontnál fogva is érdemesnek tartanám az elfogadásra. (Helyeslés jobb felöl.) Csernátony Lajos: Tisztelt ház! Én azok ellen, miket a tisztelt minister ur a tisztelt barátom Simonyi által föltett kérdéseknek magyarázására felhozott, részemről semmi észrevételt nem teszek, és én tökéletesen hajlandó vagyok elfogadni ezen szerződést magam részéről is ; hanem az igen tisztelt minister ur nyilatkozatában volt valami, a