Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-15

15. országos ülés september 23. 1872. 101 dolgot újra tárgyalják és akkor kénytelen a két ministerium együttesen hasonló törvényjavaslatot készíteni, mely ott a Keichsráth, itt pedig a törvényhozás elé terjesztetik és tárgyaltatik, 1-ször 9 osztályban, azután a központi osztályban s a képviselőházban, s innen megy át a felső házhoz, s midőn mindezen hosszú soron keresztül megy, szentesittetik ő felsége által. És mi az eredménye mindennek ? Az, hogy egy fajtája a lapos szegeknek ezentúl a hajóépítéshez vámmentesen hozatik be. (Derültség jobb felől.) Kérdem a tisztelt házat, vajon annyi factornak igénybevétele és azon tömérdek idő, mely alatt ezen tárgy annyi fórumon keresztül ment, arányban áll-e azon haszonnal, melyet az az államnak hoz? Ha valaki, én bizonyosan tisztelem az alkotmányt, és magam is azok közé tartozom, kik óvják a képviselőház tekintélyét, befolyását, hatalmát; de nem tartom azt megóva ilyforma rendelkezés által. Du sublime au ridicule ií ny'a cra'un pas! (Tetszés.) Csakugyan nagyon közel áll a „ ridicule "hez, ha ily dolgokkal fognánk a törvényhozást időről időre igénybe venni. (Helyeslés jobb felöl.) Én azt hiszem, hogy visszaéléstől, vagy hatalomtulkapástól itt tartani bizony nincs semmi ok; mert mondom, ha ilyen kérelem beadatik: az tárgyaltatik a kereskedelmi ministerium, a pénzügyi ministerium, a lajtántuli ministerium által és ennyi hatalmat bátran rájuk lehet ruházni. Fenmarad még mindig a törvényhozás azon hatalma, hogy ha a képviselő urak valamelyikének nem tetszik az ily intézkedés és ugy találja, hogy hibásan járt el a ministerium : jogában áll megkérdezni, hogy miért engedte meg ezt. Mindezeknél fogva bátor vagyok kérni a tisztelt házat, méltóztassék elfogadni a törvényjavaslatot ugy, a mint beterjesztetett. (Helyeslés jobb felől.) GhyCzy Kálmán: Tisztelt ház! Ugy látszik énnekem, hogy itt talán még sem olyan csekélységről van szó, mint azt a tisztelt minister ur jelezni méltóztatott; mert ha csakugyan ily csekélységről lenne szó: nem gondolom, hogy ő álláspontját ily szenvedélyesen védené. Nem tehetem, hogy egynémelyekre azok közül, a melyiket a minister ur mondott, észrevételeket ne tegyek. (Halljuk \) Ő először is ama — bocsánatot kérek a szóért — sophismával él, hogy azt mondja: a törvényjavaslat átalánosságban elfogadtatván, azt megváltoztatni nem lehet. Ha ez áll: akkor az átalánosságban elfogadott törvényj avaslatokhoz módositványnyal sohasem lehetne járulni; az pedig, a mit Várady Gábor t, barátom indítványozott, íegyszerű módosítás, mely néhány szónak a szövegbe való beigtatása által megtörténhetik. Azt mondotta a tisztelt minister ur, hogy minek beczikkelyezni a vámmentesitendő tárgyakat akkor, a mikor az egész vámtariffa nincs beczikkelyezve. Én bátor vagyok a t. minister urat megkérni, hogy méltóztassék visszaemlékezni azokra, a miket épen most Várady Gábor tisztelt barátom az 1868. évi XVI. t. czikkből felolvasott, a melyben az egész vámtarifa ugy a mint van törvényesíttetik, ugy, hogy annak egyik czikkesem változtathatik meg a nélkül, hogy mind a két országgyűlés megegyezésével hozzá ne járuljon; az egész vámtarifa tehát, és annak minden részletei be vannak czikkelyezve, s a minister ur téves véleményben volt, midőn azt állitá, hogy a vámtarifa nincs beczikkelyezve ; mert ha nincs is szórói-szóra a törvénykönyvhöz hozzákötve az egész vámtarifa, mégis épen ugy beczikkelyezve van, mintha szórólszdra a törvénykönyvhöz hozzá volna kötve. Igen nagy csekélységnek monda továbbá a tisztelt minister ur ezen tárgyat; de maga bevallotta, hogy a törvény nemcsak a mi tengervidékünkre, hanem Dalmátiára is, és igy egy igen hosszú partvonalra terjed ki, a hol azt sem tudjuk, minemű hajógyárak vannak, s igy az ily átalános engedély könnyen eszközölhetné azt, hogy a lajthántuli pénzügyi minister a Dalmátiában levő hajógyáraknak, melyek meglehet, ott nagyobb számmal vannak : ez által előnyöket biztositand a mi tengervidékünkön levő gyárak fölött. Mondja a tisztelt minister ur, hogy a Eeichsráth már elfogadta a szóban levő törvényjavaslatot. Én megengedem, hogy a Eeichsráth elfogadta ezen törvényjavaslatot, s ha ezt tette, csak saját jogával élt: de abból nem következik, hogy nekünk is e miatt el kell fogadnunk ezen törvényjavaslatot; mert hisz ha ez igy volna: akkor a törvényhozás, még ezen tárgyra nézve is, nem itt e teremben székelne, hanem Bécsben a Reichsráthban. (Tetszés.) Azt mondja a tisztelt minister ur és épen ezért szólalt föl leginkább, hogy a minister annyi bizalmat talán mégis érdemel a háztól, hogy ily csekélységben ne köttessenek meg kezei, és hogy az országgyűlés nem azért van, hogy akadályozza a kormányt működésében; sőt még oly értelemben is szólott, miutha a ház ez oldaláról történt felszólalás a nevetségességnek némi színét viselné magán. Bocsásson meg a tisztelt minister ur, de miután az országgyűlésnek joga van a vámtarifát részletenként megállapítani vagy megváltoztatni, akkor, midőn ezen jogával élni akar, midőn ezen jogával él, azzal az ellenőrzéssel, melyet jogosan gyakorol: a ministerium irányában sem bizalmatlanságot nem fejez ki, sem nem akadályozza a ministerium törvényes működését; hanem csak saját, őt törvény szerint megillető jogát gyakorolja, és midőn a törvényhozás ezt teszi, ezt nevetségesnek mondani egyátalában nem helyes.