Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.

Ülésnapok - 1872-15

15. országos ülés september 23. 1872. 101 dolgot újra tárgyalják és akkor kénytelen a két ministerium együttesen hasonló törvényjavaslatot készíteni, mely ott a Keichsráth, itt pedig a tör­vényhozás elé terjesztetik és tárgyaltatik, 1-ször 9 osztályban, azután a központi osztályban s a képvi­selőházban, s innen megy át a felső házhoz, s midőn mindezen hosszú soron keresztül megy, szentesitte­tik ő felsége által. És mi az eredménye minden­nek ? Az, hogy egy fajtája a lapos szegeknek ezen­túl a hajóépítéshez vámmentesen hozatik be. (De­rültség jobb felől.) Kérdem a tisztelt házat, vajon annyi factor­nak igénybevétele és azon tömérdek idő, mely alatt ezen tárgy annyi fórumon keresztül ment, arányban áll-e azon haszonnal, melyet az az államnak hoz? Ha valaki, én bizonyosan tisztelem az alkot­mányt, és magam is azok közé tartozom, kik óv­ják a képviselőház tekintélyét, befolyását, hatal­mát; de nem tartom azt megóva ilyforma rendel­kezés által. Du sublime au ridicule ií ny'a cra'un pas! (Tetszés.) Csakugyan nagyon közel áll a „ ridicule "­hez, ha ily dolgokkal fognánk a törvényhozást idő­ről időre igénybe venni. (Helyeslés jobb felöl.) Én azt hiszem, hogy visszaéléstől, vagy hata­lomtulkapástól itt tartani bizony nincs semmi ok; mert mondom, ha ilyen kérelem beadatik: az tár­gyaltatik a kereskedelmi ministerium, a pénzügyi ministerium, a lajtántuli ministerium által és ennyi hatalmat bátran rájuk lehet ruházni. Fenmarad még mindig a törvényhozás azon hatalma, hogy ha a kép­viselő urak valamelyikének nem tetszik az ily intéz­kedés és ugy találja, hogy hibásan járt el a mini­sterium : jogában áll megkérdezni, hogy miért engedte meg ezt. Mindezeknél fogva bátor vagyok kérni a tisztelt házat, méltóztassék elfogadni a törvényja­vaslatot ugy, a mint beterjesztetett. (Helyeslés jobb felől.) GhyCzy Kálmán: Tisztelt ház! Ugy látszik énnekem, hogy itt talán még sem olyan cse­kélységről van szó, mint azt a tisztelt minister ur jelezni méltóztatott; mert ha csakugyan ily csekély­ségről lenne szó: nem gondolom, hogy ő álláspont­ját ily szenvedélyesen védené. Nem tehetem, hogy egynémelyekre azok közül, a melyiket a minister ur mondott, észrevételeket ne tegyek. (Halljuk \) Ő elő­ször is ama — bocsánatot kérek a szóért — sophis­mával él, hogy azt mondja: a törvényjavaslat áta­lánosságban elfogadtatván, azt megváltoztatni nem lehet. Ha ez áll: akkor az átalánosságban elfogadott törvényj avaslatokhoz módositványnyal sohasem lehetne járulni; az pedig, a mit Várady Gábor t, barátom in­dítványozott, íegyszerű módosítás, mely néhány szónak a szövegbe való beigtatása által megtörténhetik. Azt mondotta a tisztelt minister ur, hogy mi­nek beczikkelyezni a vámmentesitendő tárgyakat akkor, a mikor az egész vámtariffa nincs beczikkelyezve. Én bátor vagyok a t. minister urat megkérni, hogy méltóztassék visszaemlékezni azokra, a miket épen most Várady Gábor tisztelt barátom az 1868. évi XVI. t. czikkből felolvasott, a melyben az egész vám­tarifa ugy a mint van törvényesíttetik, ugy, hogy annak egyik czikkesem változtathatik meg a nélkül, hogy mind a két országgyűlés megegyezésével hozzá ne járuljon; az egész vámtarifa tehát, és annak minden részletei be vannak czikkelyezve, s a minister ur téves véle­ményben volt, midőn azt állitá, hogy a vámtarifa nincs beczikkelyezve ; mert ha nincs is szórói-szóra a törvénykönyvhöz hozzákötve az egész vámtarifa, mégis épen ugy beczikkelyezve van, mintha szóról­szdra a törvénykönyvhöz hozzá volna kötve. Igen nagy csekélységnek monda továbbá a tisz­telt minister ur ezen tárgyat; de maga bevallotta, hogy a törvény nemcsak a mi tengervidékünkre, hanem Dalmátiára is, és igy egy igen hosszú part­vonalra terjed ki, a hol azt sem tudjuk, minemű hajógyárak vannak, s igy az ily átalános engedély könnyen eszközölhetné azt, hogy a lajthántuli pénz­ügyi minister a Dalmátiában levő hajógyáraknak, melyek meglehet, ott nagyobb számmal vannak : ez által előnyöket biztositand a mi tengervidékünkön levő gyárak fölött. Mondja a tisztelt minister ur, hogy a Eeichs­ráth már elfogadta a szóban levő törvényjavaslatot. Én megengedem, hogy a Eeichsráth elfogadta ezen törvényjavaslatot, s ha ezt tette, csak saját jogával élt: de abból nem következik, hogy nekünk is e miatt el kell fogadnunk ezen törvényjavaslatot; mert hisz ha ez igy volna: akkor a törvényhozás, még ezen tárgyra nézve is, nem itt e teremben székelne, ha­nem Bécsben a Reichsráthban. (Tetszés.) Azt mondja a tisztelt minister ur és épen ezért szólalt föl leginkább, hogy a minister annyi bizal­mat talán mégis érdemel a háztól, hogy ily csekély­ségben ne köttessenek meg kezei, és hogy az or­szággyűlés nem azért van, hogy akadályozza a kormányt működésében; sőt még oly értelemben is szólott, miutha a ház ez oldaláról történt felszóla­lás a nevetségességnek némi színét viselné magán. Bocsásson meg a tisztelt minister ur, de miután az országgyűlésnek joga van a vámtarifát részleten­ként megállapítani vagy megváltoztatni, akkor, midőn ezen jogával élni akar, midőn ezen jogával él, azzal az ellenőrzéssel, melyet jogosan gyakorol: a ministe­rium irányában sem bizalmatlanságot nem fejez ki, sem nem akadályozza a ministerium törvényes mű­ködését; hanem csak saját, őt törvény szerint meg­illető jogát gyakorolja, és midőn a törvényhozás ezt teszi, ezt nevetségesnek mondani egyátalában nem helyes.

Next

/
Thumbnails
Contents