Képviselőházi napló, 1872. I. kötet • 1872. september 3–october 15.
Ülésnapok - 1872-15
96 15. országos ülés september 23. 1872. szer nagyon is igazam volt. Az egyiket még a múlt országgyűlés alatt folyó évi marczius 7-én intéztem a belügyministerhez, még pedig a borsod-miskolczi kiházasitó-egylet tárgyában. Bátor voltam a tisztelt minister urat figyelmeztetni azon botrányos üzelmekre, melyeket ezen egylet folytat; figyelmeztettem az egylet alapszabályaira, melyek szerint az illetők részletfizetéseikkel bizonyos határidőt megtartani tartoztak, különben az addig befizetett összeg elvész. — Az egylet hitele már akkor ingadozott; az illetők nem tudták, hogy mit csináljanak: vajon a befizetett összeget hagyják-e ott veszni, vagy további befizetéseket koczkáztassanak-e. Ha akkor a minister úr erélyesen intézkedik, a szegényebb osztályú polgároknak ezreit menthette volna meg a kiraboltatástol. (Bal felöl: igaz!) Mert kérem, azon naptól kezdve, a midőn interpellátiómat tettem egész a catastrofa bekövetkeztéig, vagyis addig, mig az országgyűlési képviselő választások megejtettek, körülbelől másfél millió esett zsákmányul azon egyletnek. Már, tisztelt ház! ha a minister úr nem adott semmit az én felszólalásomra: miért nem fektetett súlyt Hoffmann Pál tisztelt képviselőtársam interpellátiójára, ki már jóval az előtt a bajt igen élesen jelezte. Tudja-e a minister úr, hogy e kettős interpellátió óta sokkal bátrabban, sokkal vakmerőbben űzte ama egylet rablásait *? Hírlapi czikkeket, röpiratokat bocsátottak szerte, melyben tisztelt képviselőtársamat Hoffmann Pált és engem, méltatlan megtámadóknak neveztek, és az egyletnek biztos állását azzal bizonyították, hogy ministeri engedélyök van, sőt az egylet az országgyűlésen a megtámadások tűzpróbáját kiállotta és ezen szédelgés folyt mindaddig, mig az országgyűlési választások megejtettek és csak azután szűntek meg. Tisztelt ház! Én nem akarom rajzolni azt, hogy ez minő vért szült országszerte; nem akarom a közvélemény nyilatkozatait ismételni, nem azt, hogy minő színezetben járták be azok a hazai és külföldi lapokat; sőt fölfüggesztem a magam véleményét e tárgyban mindaddig: mig a minister úr ez iránt fölvilágosítást nem ad, és az ide vonatkozó okmányokat a ház asztalára le nem teszi, mire nézve bátor vagyok a tisztelt belügyminister úrhoz a következő interpellátiót intézni. Interpellátió a belügyminister úrhoz! A borsod-miskolczi kiházasitó-egylet tárgyában a múlt országgyűlés folyó évi marczius 7-én interpellátiót intéztem a tisztelt belügyér úrhoz, s felhívtam figyelmét a borsod-miskolczi kiházasitóegylet botrányos üzelmeire. Ha a tisztelt minister ur még csak akkor is gyorsan s erélyesen lép föl : a polgároknak ezreit menthette volna meg a legérzékenyebb megkárosulástól; de a tisztelt minister ur jónak látta ép ugy interpellátiómat hallgatással mellőzni, mint a fenyegető baj elhárítására a szükséges intézkedéseket és rendszabályokat elmulasztani, mig végre a megejtett országgyűlési képviselő választások után a botrányos bukás napfényre hozatott. Ez, valamint a ministeri felelősségnek, ugy szintén az engedélyezett vállalatok szilárdságának elég szomorú képét nyújtja. Kérdem a tisztelt belügyér urat: Mivel igazolhatja "a fentebb érintett égető kérdésben történt mulasztásait? Kilátásba helyzi-e, hogy hivatalos rendelkezése alatt levő s e tárgyra vonatkozó minden irományokat a ház elé terjesztendik? s végre ez ügyben minő eljárást szándékszik követni'? Elnök: Kiadatik a minister urnák. Buda Sándor: Tisztelt ház! Midőn Kővár vidéke Nagy-Somkút városában egy királyi törvényszék fölállításáról szóló törvényjavaslatot benyújtani szerencsés volnék: bátorságot veszek magamnak a tisztelt ház figyelmét pár perezre igénybe venni a végett, hogy ide vonatkozó indokaim egy részét kijelenthessem. Tisztelt ház! Kővár vidéke ős időktől fogva, századok óta külön politikai és törvénykezési autonómiával birt, és mint a partiumbeli egyik megye, ezen jogai élvezetében meg is hagyatott a reincorporatio után is. Azonban a múlt évben az uj szervezés alkalmával meghökkenve és sajnosán tapasztalta Kővár vidéke, hogy kebléből a törvényszék Szathmármegyébe Nagybányára tétetett át. Akkor, midőn más partiumbeli megyék, mint Zaránd és Kraszna, vagy Esztergom, Thurócz, Torna és nem tudom hány megye hasonló terület és népesség mellett, a törvényszéket kebelökben megtartották: akkor — mondom — a magyarországi 52 megye közül Kővár vidékét érte azon csapás, azon szerencsétlenség, hogy törvénykezési autonómiájától megfosztatott. Tisztelt ház! Piöviden elmondom, hogy az utolsó népszámlálás alkalmával Kővár vidéke 54.000 lelket számított 19 Q mértföld területtel, és lakossága nagyobbrészt, de mondhatnám kizárólag a földbirtokossághoz tartozik. Mint olyan a birtok-, vagyis illetőleg a társas bíróságot nem nélkülözheti, mert minden perezben ügye-baja van a törvényszékkel. Leszámítva az úrbéri és arányositási kereseteket, polgári és büntető perei a 6000 számot megközelítik: így tehát a tisztelt ház bölcsen át fogja látni, hogy Kővár vidékre nagy csapás a törvényszék áthelyezése. Továbbá, Kővárvidék az utolsó években egy igen szép és diszes megyeházat építtetett, melyről elmondhatom, hogy Magyarország bármely gazdag, fényes vármegyének díszére lehetne. El van tehát látva helyiségekkel, valamint politikai, ugy törvénykezési jogai élvezetére termekkel és modern kívánalmak szerint berendezett börtönökkel,
