Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475f

92 475. országos ülés április 4. 1872. czélja a joguralom, az egyéni szabadság, a szellemi és anyagi jóllétre való törekvés és mindezen magasabb czélok elérhetésének biztosítása. Az államszervezetnek a nemzet jellemére, sajátlagos szükségleteire, műveltségére, nemzetgazdászati állapotára, és történeti kifejlődése fokozatára, s olykép kell, lehető szigorú öszhangzatban , berendeztetnie, hogy ez által mindazon, bárha egyelőre abstraetnak tekinthető alap lassanként és fokozatosan fejlesztve az államéletben valósitható és az által az állam czélja minélelőbb elérhető legyen. Ezen alapigazságokat ki sem tagadhatván, azon kérdés merül fel a törvéüyhozó előtt, hogy melyik a legtökéletesebb kormányforma ? Ez iránt a szaktudósok igen sokat vitatkoztak, de végmegállapodásra mindeddig nem jutottak ; vannak sokan, a kik a gyakorlati élet tapasztalatain okulva, és az államélet fejlődését nemcsak figyelemmel kísérve, de annak az elméleti és tapasztalati utón tett előhaladását szem előtt tartva: azt állítják, hogy jelenleg az európai államok számára jelen műveltségi fokukat tekintve, legczélszerübb az úgynevezett vegyes kormányforma, a monarehicus, aristokraticus és demokratikus elemekből összevegyitve ajánlkoznék, mint pédául Angolországban, hol az alkotmányos parlamentalis élet ily alakban lévén kifejlődve, az államélet czéljainak elérésére a legkitűnőbb előnyökkel van megáldva. Vannak ellenben, a kik határozottan a képviseleti demokratiát, illetőleg a köztársasági kormányformát tekintik olyannak, mely által a polgárzat minden egyes tagja befolyást gyakorolhat. Magyarországra nézve addig, mig a rendi alkotmány fenn állott: jól tudjuk, hogy a monarehicus kormányforma mellett más tényezői a törvényhozásnak nem voltak az aristokratián, nemeseken és kevés mértékben jogosult polgári osztályon kivül. De miután a rendi alkotmány helyébe a hűbéri viszonyok és kiváltságolt osztályok megszüntetésével 1848-ban a képviseleti — és pedig a népképviseleti — alapon szervezendő kormányforma lépett : ez által ki lőn mondva egyszersmind a polgári szabadságnak, a politikai jogegyenlőségnek azon mérve, a democratiának azon főelve, mely Magyarországot újjá teremteni, Magyarországnak azon sok millióját, kik az alkotmány sánczaiból ki voltak zárva, a szabadság és önkormányzat gyakorlatába helyezni hivatva volt. Ezen vita kezdetén Szakácsy Dániel képviselőtársam megemlékezett az 1848-ki törvényhozás alkalmából akkori dicsőén uralkodott V. Ferdinánd magyar királyról: én pedig nem tehetem, hogy ezen alkalommal, midőn az 1848-ki tőrvényhozás által lefektetett azon alapelvekről van szó, melyek nyomán a jelenlegi törvényhozás tovább ópiteni és ugy a nópjogokat tovább fejleszteni van hivatva : ne emlékezzem meg az akkori törvényhozás vezérszelleméről Kossuth Lajosról (Éljenzés a szélső bal felől.) ki lángoló honszeretete, mély belátása, államférfiúi bölcsesége által az addig leigázva tartott nép ezreit a szabadság és jogegyenlőség áldásaiban részeltette, ki bőven ismerte Magyarország minden rétegének gondolkozás módját, a nemzet erejét, a nép sajátságát, ki nem irtózott ezelőtt 24 évvel a törvényhozás által egyhangúlag kimondatni és törvénybe igtattatni azon alapelvet, melyekoélfogva Magyarország minden benszülött vagy honosított polgára a szabadság és jogegyenlőség tekintetében, minden válaszfal lerontásával, az ország kormányzatában ily közvetett részvételre egyenjogosultnak tekintendő. Ily alapelvek továbbfejlesztése lévén a tőrvényhozásnak feladata és miután ezen alapelveknek legfőbb eszméjét a demokratia, illetőleg azon elv képezi, melyet az akkori törvényhozás már az 1848-ik V. t. ez. kezdő tételébe igtatott: legyen szabad itt röviden fölemlíteni, hogy milyen tehát azon demokratia fogalma, melytől némelyek már az első tekintetre irtózni látszanak, mely mintegy Magyarország létét, a magyar nemzet előhaladását, a parlamentalismus kifejlődését gátolni képes lenne. Jól tudjuk, t. ház, hogy a demokratia kétféle lehet: a tiszta demokratia, hol t. i. az államnak minden polgára, minden közügy vezetésére, közvetlen befolyással bir. Ezen úgynevezett tiszta demokratia — legalább tudtomra — még sehol nem létezik, mert annak kivitele gyakorlati nehézségekre talál. Van azonban egy másik neme a demokratiának, ez a képviseleti demokratia, mely szerint a ki önálló és itélő tehetséggel bíró polgára a hazának: jogosítva van nemcsak saját ügyeinek kezelésére, hanem az állam ügyei rendezésére is befolyni, még pedig közvetve az általa szabadon választandó népképviselők által. Hogy ezen képviseleti demokratia leginkább megfelel a társadalom előhaladottabb fogalmának: ez józanul ítélő hazafi, államférfiú és törvényhozó előtt, kétséget nem szenvedhet. Mert ugyanis, ha tekintjük a képviseleti demokratia lényegének mibenállását: első tekintetre kitűnik, hogy kettős hivatása van az ily képviseleti demokratiának. Egyfelől, mint emlitém, hogy mindenki befolyjon az állam ügyeinek rendezésébe, közvetitőleg az általa választandó képviselők által; másfelől pedig, hogy az élénk nyilvános élet által az emberi szabadság és polgári egyenlőség érzete fejlődik, gyára-