Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475f

4id# Oi§Zfli^OS íJJMUB folytatása 1872. április 4-én délután Perczel Béla elnöklete alatt. Tárgyai: A következő két nap délutánjára ositályülésektartása határoztatok. A választási törvényjavaslat I, fejezete bevezetésének részletes tárgyalása tovább íoly. A kormány részéről jelen vannak: Lónyay Menyhért gr., Tóth Vilmos. (Az ülés kezdődik, d. u. o órakor.) Elnök: T. ház! Mielőtt a napirendre térnénk át, méltóztassanak megengedni, hogy egy rövid jelentést tegyek. (Halljuk .') Több bizottság különösen a pénzügyi, vasúti, bűnügyi és középponti bizottságok a folytonos országos ülések miatt nem haladhatnak a munkában. Ennélfogva bátor vagyok fölkérni a t. házat, méltóztassék beleegyezni, miszerint holnap és holnapután délután az ülések elmaradjanak, hogy a bizottságok folytathassák munkáikat. (Szívesen beleegyezünk!) Ha beleegyezik a t. ház, holnap és holnapután délután ülés nem fog tartatni. (Helyeslés.) Győrffy Gyula: T. ház! A politikai irodalomnak talán legszebb, leggazdagabb része az, mely az átalános szavazatjog kérdésével fog- í lakkozik. Nagy szellemek fejtették ki e téren | tevékenységüket, a társadalmi intézmények ja- [ vitása, az emberiség jólétének előmozdítására irányzott törekvésüket. Ily téren, t. ház, valamint én sem vártam a velem ellenvéleményben levőktől, ugy ők se várjanak tőlem semmi ujat. En kész vagyok előre is bevallani, hogy azon érvek, melyeket a t. ház becses figyelmébe ajánlani bátor leszek: nem annyira gondolataim alkotó tehetségének, mint inkább az olvasmányokból megmaradt visszaemlékezéseknek eredményei. Azon indokokat, melyeket a tudomány az átalános szavazatjog elméleti igazsága mellett fölállít, s melyeket t. barátaim ugy az ellenzék szélső, mint többen ezen árnyalata részéről is oly szépen, szellemdusan, lelkesitőleg terjesztettek elő: én megtámadni nem fogom. En nem hiszem, hogy legyen valaki e házban, ki jobban érezné, mint én, hogy mindig szomorú munka az, midőn a közérdek szempontjából, de a teljes jogegyenlőség rovására, különbséget kell tenni az ember és ember között. En sem találom tökéletesnek az oly társadalmat, melyben a polgárok egy része jogokat gyakorol, mig a többiek csak nézik, hogy miként rendelkeznek róla nélküle. Bennem is megvan azon aggodalom, hogy azok keblében, kiknek a közéletben alig van más dolguk, mint az engedelmeskedés: igen könnyen kifejlődhetik a közügyek iránti ösztönszerű elégedetlenség, vagy pedig, a mi talán annál is veszélyesebb, a közönyösség. Nem habozom azt se bevallani, hogy én is azoknak iskolájához tartozom, a kik azt tanítják, hogy mindazon államforma közül melyet eddig velünk a tudomány vagy a történet megismertetett , a legtökéletesebb és eszméjének leginkább megfelelő, a demokratiai köztársaság ; vagy pedig oly országokban, mint nálunk, hol az, meggyőződésem szerint, nem óhajtandó, hol a létező viszonyoknál fogva annak életbelépte-