Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-475
475. országos ülés április 4. 1872. 81 jogot adna; qualificatiót ad, de jogot nem. Mindamellett azt jövőre egy bizonyos határidő kitűzése mellett a népnevelés ösztönzésére alkalmazhatónak tartom; most azonban azt a legigazságtalanabb jogmegesorbitásának nyilvánítom. Nyilvánítom pedig azért, mert azok, a kik irni s olvasni nem tudnak az országban: nem mind a maguk hibája miatt ily tudatlanok, hanem mert hibás ebben a kormány, mely a népnevelést elhanyagolta. Táncsics t. képviselőtársam az átalános vita alkalmával tartott beszédében azt monda: „hogy az apák bűneit ne büntessük a gyermekekben." En azt jobban eképen kívánom alkalmazni: „bogy a kormány bűnéért ne büntessük az irni s olvasni nem tudókat", mert csakugyan midőn a kormány a népnevelést elhanyagolta: akkor a törvényhozás a kormány ezen hibájáért az irni ós olvasni nem tudókat nem büntetheti. Szilágyi Dezső t. képviselő ur az átalános vitánál mondott beszédében azt is felhozta: „hogy a teherviselésnek a szavazatjog alapjául fölvétele sem lehet igazságos, mert hogy igazságos lehessen, azt a mindenki által viselt terhek arányában kellene megállapítani.* Én Szilágyi Dezső urnák ezen mondatát nem fogadhatom el; mert habár az adóösszegnek különbsége nagy a vagyonos és vagyontalan osztály között, de mindenesetre az adótehernek aránylagos viselése közt nincs oly nagy különbség, mint azt tán Szüágyi képviselő ur hiszi, s annak bizonyságául egy példát kívánok felhozni. Példaképen felhozom Veszprém megyét, a hol 36,000 és néhány száz forintnyi adóösszeggel áll a virilisek ólén a legtöbb adófizető. Midőn valaki 36.000 és néhány 100 frtnyi adót fizet: akkor bizonyosan jövedelmének meg kell haladni a 100,000 frtot s így szükségei fedezésére, kényelmére, paloták építésére, versenyfuttató lovak tartására stb. marad neki elég; holott annak, a ki adóiát mindennapi keresetebői kénytelen fizetni, azt is magatol es csa ádjatól kell elfogni, illetőleg megkoplalni Következőleg az adóterhek viselését ekkép összeállítván, az adó terhét nehezebben viseli a szegényebb osztály, mint a vagyonosabb osztály. Mióta pedig a honvédelmi törvény a honvédelmi kötelezettséget életbe léptette ; azóta ezen teherviselési különbség is nagy részben kiegyenlítve lón. Mert akkor, midőn a szegény embernek elviszik a gyermeket katonának, elviszik tőle 3 ISTI + elV ^ Zlk keD ^ ke ^ő munkatársát, a család fóntartóját, és ő is kénytelen sokai túrni; a vagyonos osztály ellenben némileg segíthet magán minden utón, módon, sőt törvényes utón is az egyévi önkéntesség által • a KÉPT. H. B-APIÓ I8«f XXIV. szegény ember pedig nem segíthetvén gyermekén, eképen a véradót is a szegényebb osztály a legnagyobb részben viseli. (Igás ! a szélső bal oldalon.) Mi igazságosabb tehát, mi méltányosb és jogosabb, mint az, hogy egyszersmind ezek szavazatjoggal is felruháztassanak ? Azért ón az átalános szavazatjogot és vele Madarász képviselő ur indítványát, melyet én is aláirtam, pártolom. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Gáál Péter : T. ház! Én a szőnyegen forgó törvényjavaslatnak bevezetését a központi bizottság szövegezése szerint el nem fogadhatom. Ez ugyanis azt mondja, hogy az 1848. V. és az erdélyi 1848. II. t. czikknek a választói jogosultságra vonatkozó határozatai kételyre és eltérő magyarázatra adván alkalmat, e törvényjavaslat felvilágosítás akar lenni. Ha való volna az, hogy ez csak felvilágosításul akar szolgálni: akkor az egész tartalomnak ehhez híven csak azokra kellene irányulni; de mivel az egész szerkezet további tartalma kimutatja, hogy mig bevallott czéljául csak a magyarázatot mondja ; addig bizonyos jogcsorbitásra irányul. Hogy ezt megállapíthassuk elég lesz egy kis körültekintés, és elég lesz e törvényjavaslat I-ső fejezete 3. §-ának b) pontjára hivni föl a t. ház figyelmét, és ha való az, a mit az 1870. népszámlálás eredményei mutatnak, és ha abból combmative lehet következtetni, — s ez irányban magam is tettem alapos számítást; — ugy pusztán ezen egyetlenegy alineája e törvény 3. §-nak b) pontja körülbelül 60 ezer polgárt foszt meg választói jogától; {Mozgás a jobb oldalon.) még pedig olyakat, kik az 1848-ki törvények szerint ennek tökéletes jogos birtokában, élvezetében vannak. Azt mondják önök, — hangsúlyozta a miniszterelnök ur is, — hogy átlátják ezt és hajlandók ennek megváltoztatására; de kérdem : most a dolog ezen stádiumában halljuk hangoztatni ezt, holott ezelőtt — hogy jól mondjam — 4 hónappal volt e törvényjavaslat beadva. 4 hónap közül 2 — 3 hónap előleges tanácskozásban telt el. Keresztül ment e törvényjavaslat az osztályokon és vitattuk ezt mint nevezetes sérelmi pontot, sőt voltak osztályok, melyek ezen ház osztályadóra nézve körülbelől az 1848-ki álláspontot foglalták el és azt magukévá tették. És mégis a központi bizottság ily szövegezéssel áll elő, mely — hogy ne mondjam jog fosztás, — minden esetre jogcsorbitás ! Kérdem: ily körülmények közt megfelel-e a tartalomnak a bevezetés? és való-e az? megfér-e képviselői állásunkkal mást irni mottóul, mint a mi a törvényben foglaltatik? megfér-e képvi11
