Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-475

18 475. országos ülés április 4. 1872. gaménak, annálfogva akár a t. indítványozó képviselőtársam felfogása, akár az enyém álljon meg: az átalános szavazatjogot el nem fogadhatom, és mint hozzám legközelebb álló véleményre, Csernatony Lajos módosítására szavazok. (Élénk helyeslés.) Elnök: 5 perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. P. Szathmáry Károly: T. ház! Én nem tudom van-e még valaki azon lélekállapotban e házban, a melyben én. Hanem én megvallom még ma is a t. miniszterelnök ur ünnep előtti beszédének hatása alatt állok. 0 hivatkozott az ünnepi szent érzelmek hatására és én megvallom, miután magamat ezen hatásnak teljesen alávetettem és nem találtam semmi olyast, a mit mint hazafinak vagy mint kereszténynek megbánni kellene: várok valamit a túlsó oldalról, várom valami eredményét annak, hogy e szent hatás következtében tán onnan mondanak el megbánási érzelmeket. Én utána gondolkoztam mindannak, a mi a legközelebbi időben a házban történt, és megvallom, igazat adok egy jobboldali képviselőtársam szavainak, ki azt monda legközelebb: Majd meglássátok egy félév múlva mi is, ti is csodálkozni fogtok a parlament azon helyzetén, a melyben az jelenleg van. Meglehet : csakhogy én azt hiszem, a különbség köztünk az, hogy az egyik csodálkozó megbánja a történteket, a másik csodálkozó pedig nem fogja azokat megbánni. Mi történt itt t. ház? Nem történt itt egyéb — a mint ezt t. képviselőtársam Vukovics Sebő is megjegyezte — mint hogy a parlament szabályai által adott vétójogot egyszer, nagy ritkaságképen a kisebbség megragadta és alkalmazta azt a szabadság érdekében a kormány által előterjesztett jog megszorító javaslatok ellen. Vétójog ez kétségtelenül; de nem az a vétójog, melyet a t. miniszterelnök ur épen a legutóbbi beszedéoen Lengyelországra való hivatkozással emiitett, nem egyes képviselő vétójoga megakadályozására a nemzet felvirágozásának és a nemzet szabadságának : hanem igenis nagyon tekintélyes, az országnak csaknem felét képviselő kisebbségnek vető joga, alapítva a házszabályokra szemben az összes polgárzat választási jogának összesben és személyenkint való megszorításával. És ne higyje azt senki, mintha maga az a parlamentalis discussio, mely ennek nyomán kifejlett: valami rósz viszhangot keltett volna az országban. Már a múlt alkalommal jeleztem, hogy a törvényhozások nemcsak vasutak építésére vannak hivatva; hiszen Magyarország törvényhozása évtizedeken át ugy oszlott szét, hogy panaszát sérelmeit mondta el. Hát oly nagy fontosságú kérdés mint census, a választási törvény kérdése: nem érdemel-e több időt ? vajon elveszett-e azon idő, midőn oly jeles beszédeket hallottunk mint ma és tegnap? vajon nincs szüksége Magyarországnak arra, hogy a legfontosabb kérdések felett ez ország parlamentjében, ahhoz illő terjedelemben és méltósággal tartson a vita ? Én — hiába fenyegetett miniszterelnök ur — én a história feljegyzéseitől, ha igaz kézben lesz azon toll, nem félek. Azon históriai toll nem foghat egyebet feljegyezni, mint azt, hogy mi törvényszabta, törvényadta eszközökkel vívtunk legalább megmaradására azon választási szabadságnak, mely Magyarországon eddig volt; a másik fél pedig nem viva hallgatott ugyanez érdemben. Legyen szabad azt kérdeznem, hogy midőn ez a mi „vetőnk" oly nagy ellenszenvet keltett fel, annyira perhorrescált és annyira kimutattatott annak inparlamentalis, és —tudja isten minő — felforgatásokat előidéző szelleme : mi oka annak, hogy még nem hallottam szót e parlamentben, mely a felső háznak vető jogát olykép tüntette volna fel, mint a mely a magyar parlamentalismust tönkre teszi. Hiszen kérem csak ezen törvényszak alatt, — nem is említve a hajdani hosszú országgyűlések szakait, midőn 22-szer vetették vissza a főrendek a magyarnyelv behozatalát, — a cautióra, a telepitvényesekre s más úrbéri kérdésekre vonatkozó törvényjavaslatokat a főrendiház visszavetette. Mi volt az egyéb vétónál ? És ki vetette azokat vissza ? Nem egy parlamentalis kisebbség, mely az országnak nagy réj szét képviseli, hanem visszavetette a felsőháznak I 9—10 tagból álló csoportja. Miért nem tartatott I első teendőnek, a parlamentnek magának adni meg oly formát, hogy a nemzet jogai a többség, a valódi többség, nem mesterkélt többség akarata szerint mindig érvényre emeltethessenek % A census kérdése t. ház, oly terjedelmes 1 és oly nagy fontosságú kérdés az országra nézve, hogy ha valaki itt más czélt nem tűzne maga elé, mint azt, hogy óraszámra • beszéljen: egy egész könyvtár, egész irodalom állana rendelkezésére. Mindamellett én annyi igénynyel nem akarok föllépni, csekélységem nem is olyan, hogy a parlament figyelmét ily hosszasan foglalkoztassam, csupán egy pár megjegyzést teszek, inkább illustratiójául egy korábbi nyilatkozatomnak, melyben kiindulási pontomat ezen kérdésben jeleztem. Én akkor azt mondottom, hogy az én kiin-