Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-474f
62 474. országos ülés április 8, 1872. t. többség ellenében érvénynyel birjon, el kell ismernünk, hogy érvényes azon képviselő urak ellenében is, kik a respublikát hangoztatják; mert nagy kérdés az, vajon ha előre közölték volna választóikkal ezen nézetöket: ugyanazon választók által megválasztattak volna-e? De nagy hibának tartom másodszor azért, mert azt minden ember még a legnagyobb republikánus is, milyen a házban lehefc, kénytelen nézetem szerint beismerni, hogy itt Magyarországon, de átalában máshol is, hol monarchicus államforma van : nagy és erős küzdés és crizis nélkül respublika nem létesittethetik. Már most kérdem a t. képviselő urakat, mernék-e bárminő ok, bárminő körülmények miatt is ezen crisist oly könnyedén előidézni? egy egészen más választási eljárás, választási eensus, és választó kerületi beosztás lehetséges, mint a mint Magyarországon van. Ezt mondom, nagy hibának tartom ; de nem tartom igazságosnak azon felfogást, hogy ez tisztán a nemzetiségekre nézve lenne sértés. Erdélyben magában is vannak székely kerületek, a melyekre ép ugy sértő mint bármely más nemzetiségre, és pedig sértés azért, mert ugyan csak Erdélyben vannak - mint tudjuk a székelyek között, kik pedig magyarok,— oly kerületek, a melyekben 50000 választ egy képviselőt, holott ott, hol nem magyar ajkúak laknak Zalathna, Kolozs sat a nemzetiségek nagyobb előnyben részesülnek, mint a székely kerületek; tudniillik ott sokkal kevesebb n em magyar ajkú választó bir azon joggal, hogy e gy Méltóztassanak elhinni, hogy a mely szó'! képviselőt választhat: és mégsem hangoztatják itt a képviselőházban hangoztatott, ki megye j azt azon Székelyek, hogy a többi nemzetiségek házból, és sokszor nagy mérveket ölt künn. Én i előnynyel birnak. Én tehát ezen sérelmet nem tehát azon nézetben vagyok, hogy óvatosan kell tartom Erdélyre nézve nemzetiségi sérelemnek; e tekintetben a képviselőnek a maga kifejezését hanem tartom átalános jogsérelemnek, melyet alkalmazni, mert a felelősség mindig azé, ki az orvosolni kell. efféle kérdéseket felhozta. Magyarországon is vannak oly választókeEn tehát e tekintetből, mivel mint mondám, | rületek, a melyekben 30—40000 magyar lakos krisis nélkül a kormány formának ilynemű megváltoztatása nem lehetséges és mivel egy ily crisis előidézését bár minő elvek miatt is részemről könnyelműségnek tartanám jelen viszonyaink között, már e tekintetből is hibáztatom azok nézetét, kik a respublikát hangoztatták. Harmadszor hibának tartom pedig azért, mert mint méltóztatnak tudni, mi tulajdonkópen oly helyzetben vagyunk, hogy valósággal még hazánk sincs, mert még hazánk azon jogokkal, melyekkel egy önálló országnak birnia kell, felruházva nincs; és azt is tartom, hogy mindazoknak, kik a hazában ellenzéket képezünk, legelőször igyekeznünk, kell megnyerni azt, mi az ország sarkalatos jogainak önállóságának kivivására múlhat]anul szükséges. Ezt kell megszerezni egyesült akarattal, és csak, ha ez meg lesz: íog az ország annyi erővel birni, hogy ezen eltérő nézeteket öszhangzásba hozza. Addig nem helyeslem ha itt ily lényegükben eltérő nézetek összemüködését azon pártnak, a mely tulajdon kép hivatva van, hogy a haza önállását vissza szerezze. Mindezen okoknál fogva én hibának tartom azt is, hogy ha itten bár csak felületesen is, de mégis oly szavak ejtetnek ki, mely a köztársaság behozatalát lehetőleg hangoztatják, vagy legalább nem tartanák veszélyesnek. (Halljuk!) Felhozatott itten több izben Erdély kérdése is. Felhozatott ez ugy, mint, a mely a nemzetiség jogain ejtett sérelem. Én igaz, hogy nagy hibának tartom, hogy még most is Erdélyben választ egy képviselőt; és vannak városok melyekben nem magyar ajkúak mintegy 10 —15 ezerén vannak és szintén egy képviselőre választói joggal birnak : és még sem hozatik fel senki által, hogy a nemzetiségek valami előnyben részesittetnek. Ez átalános sérelem, a mely ép ugy sérti a magyar, mint sérti a nem magyar nemzetiségeket. Ezt kénytelen vagyok azért megjegyezni, merb azok a kik Erdélyről szólottak : határozottan mindnyájan, mint nemzetiség sérelmet hozták fel e tekintetben az erdélyi aránytalanságokat. Most, még t. ház egy pár észrevételt akarok tenni t. képviselőtársam Mednyánszky beszédére. Mednyánszky t. képviselőtársam azt mondotta, hogy itt Magyarországon már praeticusabb előzményeket birunk arra, hogy az átalános szavazatjog igen helyesen behozható. Birunk pedig azért, mert a bocskoros nemesek arányítva a mi véltebb osztályhoz, körülbelül nehezítik és szétforgácsolják egyesült állását és j azon arányban voltak, a melyben lesznek azok, a kik mostan az átalános szavazat alapján mint miveletlenek jőnek be a választás jogába, azokhoz képest, a kik mint miveltek lesznek abba részesítve. Én t. képviselőház nem egészen fogadom el azon nézetet, hogy az arány egy és ugyanaz lesz. De megengedve, hogy az arány egy legyen: kénytelen vagyok azon ellenészrevételt tenni, hogy azon bocskoros nemesek, kik a szavadat gyakorlatában 1847. előtt voltak: sok századokon át képeztettek ezen szavazatjog gyakorlatának oly czélszerü és észszerű használatára, a miben
