Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-474f
474. orsaiges ülés április 8. 1872. 49 kóla volt Rákóczy, Zápolya, Tököly ideje. De t. | ház az átalános szavazati jogot hazánkban igen sok commnnitás is gyakorolta, igy a Jászság és Kunság: és ez mintegy iskolája volt ama népnek, mindez eszét és gondolkozását kifejlesztette annyira, hogy bátran meg merem neki adni az átalános szavazati jogot. Sőt foglalkozási módja is hat politikai érettségének fejlesztésére. Hazánknak átalában földmivelő népe van; még az oly ember is, kinek egy talpalattnyi föld sincs birtokában, jogosan számitható földmivelőnek. Már pedig minden földmivelő ember önálló gazdaságot folytat, neki gondolkoznia, működnie kell; a gondolkozás pedig az elmét fejleszti. Innen van az, hogy nálunk, habár írni és olvasni nem tudó, de mégis több értelmes, gondolkozó, judiciummal biró embert találunk, mint a külföldön; mert külföldön 100,000-re megy azoknak száma, a kiknek nincs más dolguk, mint évről évre vagy szeget kalapácsolni stb., tehát ha még iskolázva voltak is, soha sem fogják a mi népünk eszejárását utóiérni; mert a folytonos ugyanegy munkában elméje eltompul. De hogy hazánk népe mennyire érett politikailag, legjobban megítélhetjük abból, hogy ha figyelemmel kisérjük őt a politikai működés terén, mely ugyan ritkán adatik meg egy nemzetnek, hogy nyilváníthassa abban való érettségét; de fájdalom hazánkban épen ezen 23 év alatt alkalma alig volt a nemzetnek, hogy nyilváníthassa érettségét. Ilyen volt 1848. Nagy próbáitatáson ment akkor a nemzet keresztül. Eltekintve attól, hogy minden magyar ember egytől egyig a szabadságügye mellett harczolt, hogy mily próbál tatáson ment keresztül a nép: tudhatják azok, kik vele közvetlenül érintkeztek. Tele volt az egész ország bujtogatókkal, ott, hol a hadi szerencse a magyar hadseregnek nem kedvezett, ígéretekkel, fenyegetésekkel próbálták meg a népet ; de mind hiába, mert mindig hiven szolgálta a szabadság ügyét. A nép már ekkor érettnek mutatta magát a politikai jogok gyakorlatára. Ha visszaemlékezünk, hogy 1861-ben mint lelkesedtek még azon polgárai is a hazának, kik nem birtak jogokkal, mint vártak egy jobb jövőt és midőn megszűnt az alkotmány és újból faluról falura jártak a bujtogatok, finanezok, nyomtatott kis könyvecskéket hordtak és osztottak ki a nép között, melyben a nemzet akkori vezetői legesufosabban rágalmaztattak : nem akadt egy ember sem, ki hitelt adott nekik. Ez a nép érettségét bizonyítja, nemkülönben azon áldozatkészség is, melylyel életét a haza ügyének szentelte. Hogy megmutassam, mennyire érett e nép: megemlítem, miként még életénél is többet volt KÉPV. H. SAPLÓ 18i| XXIV. képes áldozni. Hivatkozom a königgratzi esata idejére. Az országgyűlés együtt ült, féltünk mindnyájan, hogy az osztrák lobogó diadalmaskodni fog. De a házban nem volt bátorsága áztat nyilvánitani senkinek, pedig mindenki hitte, hogy azon esetben hazám sorsa még roszabbra fog fordulni, a magyar harczosok kitanulták és átérezték ezt: nem küzdöttek, meghagyta veretni magát; és ekkor hozta a legnagyobb áldozatot, mert hazai dicsőségét áldozta föl. Hogy nem félénkségből tette ezt, megmutatta az által, hogy fogságában Önként fegyvert fogott és indult a haza felmentésére. Ha visszatekintünk a nép azon magatartására, melyet 1848. óta követett, azt hiszem minden félelem nélkül megadhatjuk neki a politikai jogok gyakorlatát, sőt a hála érzeténél fogva kötelességünk is azt neki megadni. De t. ház, nem is oly nagy tömeg az, mely az 1848-iki tőrvények értelmében a választásra képesítettekhez képest, még a választók sorába újból bevonatnék. Ha tekintjük értelmiségüket, ha akadna is olyan, a ki nemtudna azon joggal élni: ez valóban csak annyi mint a tengerben egy csepp viz. He sértsük meg ezért azon magasztos elvet, hogy minden polgár jogosult arra, hogy jogait gyakorolhassa. Hiszen t. ház, ha a kormány nem félt a muszka vezetőket, a haza árulókat, kiket az 1861-ki országgyűlés azoknak nyilvánított: egyhangúlag t. i. kik a bekövetkezendő kormánynak segédkezet nyújtanak hivataloskodásuk által, a kormányzásba felvenni és nem riadt vissza ettől, pedig azok értelmes emberek, ha kárt akarnak tenni,' a mint tettek is, ezt könynyebben tehetik; ha nem riadtak vissza azon sáskasereget, mely 1861-ben a hivatalokat és bírói állásokat elíoglalta, újból visszahelyezni. akkor ne féljenek azon értelmes népet is bevenni az alkotmány sánczaiba.(ZM#es?é.s a szélsőbahldahn.) T. ház! Még Csernatony t. képviselőtársamnak leszek bátor egy pár észrevételt tenni. Ugyanis Csernatony t. képviselőtársam azt mondja, hogy a kiskorú gyermek is jogosult arra a vagyonra a melyet őrökőltt, de, hogy azért annak kezelése reá bizattassék, ugy hiszi, hogy senki sem fogná helyesnek tartani. T. ház! Azok után, a melyeket szerencsém volt elmondani s azok után, hogy inikópen viselte magát a nép a legközelebb múlt 23 év alatt, az hiszem senki nincs feljogosítva arra hogy ezen népetl gyermeknek mondja. Továbbá Csernatony t. képviselőtársam a köztársaságot hozzx fel, mint veszélyt. Ugyanis ezt mondja: „Azáltalános szavazatjogot én identificalom a respubiicával a hol átalános szavazatjog van, otb van respublica is; és a hol meg is szűnt a respublica: oit is, ez teremte azt meg és ennek igy kell lenni É n pedig 7
