Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-474
4.4. 474. országos ülés április g. IS72. lesz. Ha ezt mondta volna a belügyminiszter ur: akkor higgadt vérrel bementem volna részemről a részletes tárgyal ásba ; mert hiszen mi nem vagyunk épen a bevezetéshez kötve, elbeszélünk mi pl, az 1-ről 6 hétig, pedig csak 3 van hátra. Mondom, vártam ezen nyilatkoztatot a miniszser úrtól, mert velem együtt sokan óhajtanák, hogy csináljunk már valamit, és ne legyünk kénytelenek a még hátralévő 3 hetet azzal tölteni, hogy csak beszéljünk. Különben még nem múlt el reményem, hogy ez meg fog törtenni, noha délután 5 órakor ismét 24 óra el lesz veszve; de azért még nem késő, hogy akár parallel-ülések, akár az által hogy a napirend megváltoztatik; — méltóztassanak megengedni, hogy a mindnyájunk által üdvösöknek tartott tőrvényjavaslatok tárgyalása lehetővé tétessék. Méltóztassanak megengedni, hogy egy öreg táblabíró, nem tanácsot adjon, mert az a t. belügyminiszter ur már viszszautasitotta, midőn Lázár Ádám képviselő ur tenni akarta, hanem csak kérje a t. házat, hogy méltóztassanak ezen állapotnak véget vetni, mert valljuk be az igazat „intra muros peccatur intra et extra," — hibáztunk mi is, de a hiba onnan eredt, hogy a midőn be volt adva a jogcsorbitó választási törvényjavaslat.mely bennünket felingerelt, mintegy rádupláztak az 5 éves eyclusról szóló törvényjavaslattal.Ha ez nem történt volna: egészen máskép állna a dolog. (Derültség.) Ezután következtek a kölcsönös expectoratiok. Ugyan kérem : diplomatiai téren fejedelmek, a legnagyobb államférfiak engedni szoktak ; nem lett volna-e tehát, különösen a jobboldal részéről, melynél az opportunitás politikája oly nagy szerepet j'átszik, opportunus azt mondani: Fem bánom tehát, közeledjünk ! mert habár áll is az, mint XIV. Lajos mondott: „Az állam én vagyok" — hogy a túlsó; oldalon van a haza; de annak mégis mi is részei vagyunk és a többség csakugyan nem osztogathat parancsokat nekünk, hogy ne beszéljünk. Eszembe jut itt, a mit Deák Ferencz t. képviselőtársam 1861-ben mondott. Ugyanis midőn a felirati és határozati históriák folytak, Bécsben nem akartak engedni, épen ugy, mint most a t. kormánypárt nem akar, azt mondotta az öreg ur : (Derültség) — engedelmet kérek, hisz velem együtt, öreg ur biz ő : — én ugy képzelem Magyarországot, mint két ellenfelet illetőleg két parlamentairt. A Duna egyik partján van az egyik, a másik parton a másik. A túlsó parton levő folyton lármázj: „Jer ide, beküljünk ki! „Amásik belemegy a vizbe nyakig. (Derültség.) Ily helyzetben van — mondja Deák Ferencz— most Magyarország Ausztria irányában ; mi bele mentünk a vizbe nyakig: jöjjön ő is felénk. így járunk mi most. Közeledjünk tehát egymáshoz. Mi bele mentünk már nyakig, sőt tovább is: jöjjenek most önök felénk. (Élénk Derültség.) Egyébiránt pártalom Csernatony Lajos t. képviselőtársam indítványát. (Helyeslés bal felől.) Körmendy Sándor: Előttem szóló képviselőtársam ép ugy félreértette szavaimat, mint a hogy a múlt napokban félremagyaráztattak szavaim e padokról. (A baloldali padokra mutat.) Ha még egyszer figyelemmel elolvassa azon szavakat, melyeket beszédemből idézett : látni fogja, hogy azok hordereje és jelentősége egész más, mint minőt ő azoknak tulajdonit. Én nem azt mondottam, hogy mily megvesztegethető Magyarország lakossága; hanem felemiitettem azon elemeket, melyek szeretnek vesztegetni. Tehát a különbség igen nagy az én felfogásom, az én nyilatkozatom és az ő magyarázata közt. Elnök: Délután 5 órakor folytatjuk a tanácskozást. (Az ülés végződik d. u. í 3 /* órakor.)