Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-474

28 474. országos filét* április 3. 1872. Ezen érv nézetem szerint nem az átalános szavazati jog mellett, hanem ellene szól, mert ha azoknak nagy része, a kik már most is sza­vazati joggal birnak, hasonló szokásra, életmódra tehát érdekre nézve is, azokhoz, kik Madarász képviselő ur indítványa folytán szavazati jogot nyernének: akkor ezek amazok által már kép­viselve vannak; de nem olyan tulsulylyal, hogy a többi ép oly jogosult társadalmi osztályok érdekeinek érvényesítését szavazataiknak arány­talanul nagy száma által, mintegy physikai erőszakkal lehetetlenné ne tegyék, pedig hogy semmi jogosult érdek elnyomását nem szabad az államban megengedi)i: azt ismét Madarász képviselő ur igen szépen indokolta mondván: „Miért állottunk az államba? Azért, hogy mind­nyájunknak egyéni szabadsága, egyéni joga és vagyon biztossága eléressék, hogy az erőszak ne hatalmaskodjék a gyengék, a szilajok ne hatal­maskodjanak a szelídek fölött." Sokan hivatkoztak t. ház! Amerika, Hel­vetia és a német birodalom példájára. Nézetem szerint ezen hivatkozás nem helyes. Nem aka­rom azt felemlíteni, hogy Schweiz kis cauto­naíban történhető népmozgalmak hasonlítanak a szélvészhez, egy pohár vízhez, és semmiképen sem hasonlíthatók azon nagy népmozgalmakhoz, a melyek hibás törvényhozási intézkedések foly­tán sok millió enber által lakott nagy terje­delmű államban jönnek létre. A fő ok azonban (Halljuk l) mely miatt az emiitett hivatkozásokat helyeseknek nem tartom: az, hogy, nézetem szerint, egészen más hatása van az átalános szavazatjognak több államok szövetségéből álló szövetséges államban, és más hatása van centrálisait államban. Szövetséges államokban a központi törvény­hozásnak hatalma korlátolt, részint azon jogok által, a melyek az egyes államoknak vannak főntartva, részint azon egyes államoknak lé­tüktől elválhatlan külön érdekei által, melyek­nek megvédésében azon államoknak minden tag­ja, szegények és gazdagok egyaránt részt vesz­nek. A szövetséges államokban tehát valamint a központi törvényhozásnak, ugy az átalános szavazati jognak hatása is korlátolt. A centrá­lisait államokban ellenben a parlament a valódi parlament korlátlan, hatalma kiterjed az állami és társadalmi viszonyoknak minden ágaira, né­hány napi, néhány órai tanácskozás után meg­szüntethet százados szokásokat, megváltoztathatja az alkotmányt, módosíthatja a birtok viszonyo­kat, az örökösödési rendszert, az adórendszert, egy társadalmi osztály a másik fölé emelhet, vagy egyet más alá rendelhet; a centralisált államokban tehát valamint a törvényhozás, ugy az átalános szavazatjog is potencirozott hatással bir, és azért abból, hogy valamely szövetséges államban az átalános szavazatjog kár nélkül behozathatott, és az emiitett államok mind szö­vetséges államok: abból nem következik, hogy az átalános szavazatjog ugyanazon üdvös siker­rel hozathatik be centralisált államba is. Ezen körülmény fejti meg azon tényt is, mely szerint köztudomásúlag elismerve van, hogy a centralisált Francziaországban az átalános sza­vazatjognak oly üdvös eredménye nem volt, mint az általam említett szövetséges államokban. * Ehhez hozzá adhatok még egy példát a régi korból is. Róma centralisált állam volt ós mind­addig mig törvényei cent áriak szerint és igy census szerint szavazó népgyűlések által hozat­tak : Róma folyton folyvást nőtt, erőben, hata­lomban, dicsőségben és erényben. Polgárháborúi azon időtájban kezdődtek, midőn a törvények tribusok szerint, vagy is az átalános szavazat szerint hozattak, és az átalános szavazatjognak Rómában ugyanazon eredménye lett, mint Fran­cziaországban : a caesarismus és időközben felme­rülő anarchia ós pedig nem csupán esetlegesen és történetesen, hanem mint hasonló okoknak hasonló természetszerű következménye. Mondatott tovább, hogy a választási qua­lificatió, a census: kiváltság a qualificaltak ré­szére a nem qualifieáltakkal szemben. Én azt hiszem, hogy azon t. képviselő urak, kik ezen véleményt nyilvánították: összetévesztették a ki­váltság eszméjét a minősítés eszméjével. A ki­váltság előjog, mely bizonyos zártkörű osztály vagy testületnek adatik, oly módon, hogy azon előjogban csak ezen testületnek vagy osztálynak tagjai részesülhessenek; a minősítést az állam­nak minden polgára megszerezheti, a ki az arra szükséges időt és fáradságot reá fordítja. Hogy valaki államhivatalnok lehessen, habár csak kisebb fokú hivatalt akar is elérni : bizo­nyos qualifieatiót kell kimutatnia, — s ezt épen a háznak ezen oldalán szokták és méltán leg­inkább sürgetni; de ezért nem lehet mondani, hogy azok, a kik államhivatalt viselnek: kivált­sággal birnak az állam hivatalok viselésére; ügyvéd csak az lehet, ki bizonyos szigorlatot és gyakorlatot mutat ki; de azért azt mondani nem lehet, hogy azok, kik ügyvédek : kiváltság­gal birnak az ügyvédség gyakorlására. Bármely, akár magán, akár közszolgálat elnyerésére, teljesítésére bizonyos qualificatió kí­vántatik meg; ha önök egy szolgát fogadnak fel, akkor is előbb bizonyosságot fognak sze­rezni maguknak arról, hogy bir-e az illető ké­pességgel azon teendőkre, a melyeknek teljesí­tésére felfogadják; és csak a választói jog, ezen nagy fontosságú állami functió, a mely, azok szerint, miket mondottam, befolyást enged az

Next

/
Thumbnails
Contents