Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-474
474. országos ülés április g. 1872. 23 foganatosítása végett a magyar minisztérium a közös hongyülés elébe terjesztendő törvényjavaslatára utasította; miután továbbá a földtehermentesitési kérdések az alkotmány felfüggesztése korában nyiltparancsok által oldattak meg, az úgynevezett vegyes szolgáimányok, az úrbéri és haszonbéres tized kárpótlása iránt a bel- és pénzügyminiszter 1868. decz. 14-én 33225, ugy 1869. jul. 13-án 14350. sz. alatt kibocsátott rendeletével akként intézkedett: hogy a vegyes szolgálmányokra nézve az erdélyi udvari volt korlátnokságnak 1865. jul. 12-én kiadott rendeletét a térmérték mellőzésével föntartván, egyúttal az illetéktelenül kiadott összegek visszafizetése iránt ugyanazon korlátú 1862. aug. 14-én 3051. sz. alatt keltrendeletet fogadta el, — mig ellenben a tized kárpótlásra nézve az 1858-iki nyiltparanes rendelkezését erejében meghagyta; miután végre Magyarhonban minden úrbéri kárpótlási kérdések az 1861. VI. törvényczikk által országgyülésileg intéztettek el, mint ezt a későbbi 1868. XXIX. és XXXIII. törvényczikkek is bizonyítják, — úgyde az erdélyi hasonló viszonyok alkotmányos utón mindeddig rendezve nincsenek, és e részben sem az 1868. XLII1. törvényczikk 12., 13. §-a, sem pedig az 1868. XXXIII. törvényczikk 21. §-a irányadóul annál kevésbbé szolgálhat, mivel ezen törvényezikkek az erdélyi kárpótlási kérdések minden részleteire nem terjednek ki, sem pedig tüzetes miniszteri meghatalmazást nem foglalnak magukban, a miért is áz illető miniszterek nehezen igazolhatják magukat, miért, hogy ezen nagy fontosságú vitás kérdéseket az alkotmányos ut mellőzésével önállólag oldották meg? Szólott e részben nemcsak a már kezdetben idézett 1848-iki törvényczikkely, sőt a kárpótlási nyiltparancsoknak alkotmányos*hatálylyal ellátására a megfelelő törvényjavatlatok előterjesztését szigorúan követelték vala. Ezen az erdélyi birtokosokat igen érdeklő sürgős ügynek alkotmányos utón rendezhetése tekintetéből kérdezem a bel- és pénzügyminiszter urakat: 1-ör Szándékoznak-e az erdélyi vegyes szolgálmányokra, és úrbéri, ugy haszonbéres tizedre vonatkozó függő vitás kérdéseket alkotmányos utón előterjesztendő törvényjavaslat által mielőtt megoldani ? 2-or. Eddigi késedelmezésüket, és az alkotmányos ut mellőzésével tett eljárásukat az 1868. és 1869-ki kibocsátott rendeletekre nézve mivel tudják igazolni? Kérem ez interpellatiót az illető miniszter uraknak kiadni, és reménylem, hogy ezen az erdélyi birtokosságot legközelebbről érdeklő fontos ügyben nem fognak késni a törvényhozás előtt a törvényszabta javaslatokkal elöállani. (Helyeslés a szélső balról!) Elnök: Közöltetni fog az illető miniszter urakkal. Irányi Dániel: T. képviselőház! Ámbár előbb ugyan Miletics Szvetozár, később b. Simonyi Lajos t. képviselőtársaim már interpellálták a kormányt a horvát-szlavón országgyűlés feloszlatása tárgyában; miután azonban ezen interpellatiókra — noha az első még jan. 20-án történt — mai napig nem hallottunk feleletet: a? ügy fontossága és a helyzet komolysága által inditatva érzem magamat, hogy a tett kérdéseket részint megujitsam, részint ujakkal pótoljam. (Halljuk!) T. ház! a mily örömmel láttam, hogy a miniszterelnök ur alighogy uj hivatalába lépett, eltérve elődének politikájától, a Horvátországban többségre jutott nemzeti párttal egyezségre lépni hajlandó volt: ép oly sajnálkozással értesültem arról, hogy ezen törekvések és értekezések sikerrenem vezettek; de sajnálkozásom megbotránykozássá változott, midőn csakhamar azt láttam, hogy a horvát-szlavonország gyűlés — miután előbb már három ízben elnapoltatott volna — feloszlattatott, és pedig feloszlattatott egy, a megnyitás előtt kelt királyi leirat által. E feloszlatást csakhamar Bedekovich Kálmán bán leköszönése követte, a mire Vakanovich a horvát országgyűlés elnöke báni helyettesnek neveztetett ki. Ezen főhivatalnok, mint a lapok irták, oly önkényesen, oly alkotmány ellenesen lépett fel, hogy e miatt több megyei főispán, vagy főispáni helyettes hivatalától felmentését kérte; az izgatottság, az ingerültség pedig, mely addig is nagy volt Horvátországban: még sokkal magasabb fokra hágott. Én tudom, t. ház! hogy Horvátországban vannak, a kiknek vágyai az unió keretén túlcsapongnak; de másfelül azt is tudom, hogy az úgynevezett nemzeti párt, mely jelenleg Horvátországban többségben van, az uniót nem utasítja vissza, hanem mindössze az 1868-iki egyezmény revisióját kívánja csak. Arról is értesültem, — nem tudom, vajon helyes-e értesülésem, — hogy azon pontok, melyeknek megváltoztatását kérték a kormány által meghívott bizalmi férfiak: a közös minisztérium által nem utasíttattak vissza, csakhogy a horvát képviselők azon föltételt nem fogadhatták el, a mit a közös minisztérium a maga hozzájárulásához kötött, azt jelesül: hogy a többségre jutott nemzeti párt, a hatalmat a megbukott úgynevezett unió párttal megossza, nemcsak a kormányban hanem az országgyűlésen is oly kép, hogy a
