Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-484
484. országos Slés április IS. 1872. 279 annak, hogy a gr. Teleky család álfcal ezen fekvőségek iránt támasztható perek minden terheit s következményeit a vevők magokra vállalták; ezek alapján mondja meg a miniszter ur: I. Mi okon nem erősítette meg, a tőrvények értelmében tőrtént eladást? II. Mondja meg, hogy ezen eladásból eredhető károkat, valamint az állammal, vagy egyes polgárokkal szemben : mi módon akarja biztosítani és kártalanítani? III. Magára vállalja-e a felelősséget arra nézve, hogy a keletkezhető károkat, az állam és magánosok hátrányait pótolni fogja, s minő vagyoni biztosítékot nyújt e tekintetben 1 ? Elnök: Közöltetni fog a miniszter úrral. Lázár Ádám: T. ház! Nem volt szándékom több interpellatióval fárasztani a tisztelt ház türelmét, azonban a tegnapi napon az államkincstárt érdeklő igen fontos tárgyról értesülvén, kénytelen vagyok a t. pénzügyi és közlekedésügyi miniszter urakhoz egy interpellatiót intézni. Hosszasan nem indokolom, csak annyit vagyok bátor fölemlíteni, hogy a nyáron lesz két éve, a pénzügyminiszter ur a görgényi állam-uradalom meglátogatása alkalmával Parajd és Régen közti sóut roszaságáról személyesen méltóztatott meggyőződni, mely ut a legnagyobb rendetlenségben lévén, ott a sószállitás, az államkincstár és az adózó és fogyasztó közönség legnagyobb kárával egészen el van hanyagolva. Minthogy pedig egyfelől az államkincstár érdeke, másfelől a fogyasztó közönség szükségletnek kielégítése, a fölmerült akadályok elhárítása végett, sürgős intézkedést igényel: bátor vagyok a következő rövid interpellatiót benyújtani. (Olvassa) : Kérem, hogy az illető miniszter urak egyetértve ezen tárgyban, mielőbb intézkedjenek. Interpellatio a pénz- és közlekedésügyi miniszterekhez. Az erdélyi részekben a parajd-régeni só útja mint a Székelyföld és mezőség között fő kereskedési vonal közelebbi években, jelesen idei mározius hóban annyira elsülyedett, hogy a közlekedés, illetőleg a sószállitás a legnagyobb veszedelemmel rendkívüli erő, idő és pénzpazarlás mellett eshetik meg, mely körülmény egyfelől az államkincstárra, másfelől a fogyasztó nagy közönségre nézve káros hatással van. Kérdem az illető miniszter urakat 1. Van-e ezen közlekedési akadályról tudomásuk ? ha igen 2. Szándékoznak-e ezen fontos ut helyreállítása iránt intézkedni? 3. A pénzügyér ur a görgényi államerdőkből nem hajlandó-e a hidakhoz szükséges fát az illető megyehatóságnak kiadatni? 4. A közlekedésügyér ur pedig nem tartja-e szükségesnek ezen utvonalt az országos úthálózatba fölvenni, addig is pedig az utak és hidak föntartására szolgáló 300,000 írtból az illető megyének segélyt nyújtani. Irányi Dániel: T. ház! Ha tegnapelőtt a bevett szokás szerint tárgyaltatnak vala a kérvények: akkor figyelmeztettem volna a t. házat arra, hogy a három ülésszak alatt számos kérvény oly kötelezéssel utasíttatott a miniszter urakhoz, hogy az ügy miként lett elintézéséről a háznak jelentést tegyenek. Tudtommal ez utasításnak a mai napig a három év lefolyta alatt egyetlenegy miniszter sem felelt meg. Az elnöki előterjesztés szerint pedig azon interpellatiök száma, melyekre a miniszter urak e pillanatig a válaszszal adósak maradtak: 197, három hián 200-ra megy. így értik a t. miniszter urak a kormány felelősségét, igy tisztelik azon parlameutalismust, melynek megtámadásával az ellenzéket vádolják. Én, uraim, nem igy értem: annálfogva nem tehetem, hogy az országgyűlésnek e végperczeiben a fölötti megütközésemet ki ne jelentsem, ós hogy ennek kijelentése mellett eay határozati javaslatot ne tegyek a ház asztalára; (Felkiáltások a jobb oldalon: Nem lehet! Halljuk! a szélső bal oldalon) nem azon szándékkal, hogy az tárgyaltassók, hanem azért, hogy valamint a kormány mulasztásainak, azonképen nyoma legyen annak is, hogy mi az ellenzék tisztünket, ellenőri kötelességünket mindvégig híven teljesítettük. A határozati javaslat eképen szól. (Olvassa): Határozati javaslat. Tekintve, hogy az 1046. sz. alatti elnöki előterjesztés szerint 197 interpellatiora nem feleltek a miniszterek a lefolyt országgyűlés alatt, valamint hogy a jelentéstétel kötelessége mellett hozzájok a ház által utasított kérvények miként lett elintézéséről nem tettek jelentést. A képviselőház ezen, a törvényes felelősséggel s a neki tartozó tisztelet és engedelmességgel egyaránt ellenkező mulasztásukat az illető egyes minisztereknek roszalja. Elnök: Miután a határozati javaslat már föl nem vétethetik . . . Irányi Dániel: Kérem, folytatni akarom. {Halljuk! a szélső bal felől.) T. ház ! Méltóztatik emlékezni, hogy midőn arra kértem a t. házat, hogy a vesztegetéseknél előforduló visszaélések megbüntetése iránt beadott törvényjavaslatomat az osztályokhoz utasítani méltóztassék, a t. belügyminiszter ur ezen szándékot azon oknál fogva ellenezte ; mert azt óhajtotta, hogy az én törvényjavaslatom az ő törvényjavaslatával együtt tárgyaltassék az osz-*
