Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-483
483. országos Mos április 13* 1872. 27 5 jedelmi jogra hivatkozni és ez által a miniszteri felelősség alól kibújni egyátalában nem parlamenti miniszterhez illő. (Helyeslés a szélső bal felől.) Mi már az okot illeti, a miért a kormány ő felségének azon tanácsot adta, hogy a horvát országgyűlést feloszlassa, miután azt már több izben elnapolta volt : meg fog bocsátani a miniszterelnök ur, ha azt helyesnek, alaposnak teljességgel nem tartom. Azt mondja ugyanis, hogy ismerem azon september 22-diki manifestumot, melyet a horvát országgyűlés számos tagja aláirt, s annálfogva természetesnek fogom találni az eloszlatást. Először is, ha ezen septemberi manifestum elég volna arra, hogy a horvát országgyűlés eloszlattassék : akkor elegendőnek kellett volna lenni arra is, hogy az össze ne hivassák; de hogy egyes képviselők nyilatkozata bármily nagy számúak legyenek is, magának az országgyűlésnek eloszlatására szolgáljon alapul : egyátalában nem fogadom el. Az országgyűlés csak akkor országgyűlés, midőn megnyittatván, együtt van, midőn a maga törvényesen választott elnöke alatt együtt ül; ha nem ily alakban nyilatkozik: azt az országgyűlésnek beszámítani nem szabad. Különben is megbocsásson nekem a t. miniszterelnök ur, de a sept. 22-ki manifestumot magoknak a horvát országgyűlés bármily számú tagjainak is akkor számítani be, midőn a miniszterelnök a későbbi alkudozások alatt meggyőződött arról, hogy ői azon manifestumot elhagyták, hogy Magyarországgal az uniót fentartani akarják; ez, bocsánatot kérek, meggyőződésem szerint nem loyalis eljárás. {Helyeslés a szélső bal felől.) Mellőzöm azokat, miket a t. miniszterelnök ur többi kérdéseimre felelni méltóztatott; hanem nem tehetem, hogy ne nyilvánítsam azt, miként arra már számos izben kénytelennek éreztem magamat e házban, hogy a kormány igen szerencsétlen politikát követ ugy Horvátország, mint az erdélyi románok iránt. (Igazi Ugy van! hal felől.) Horvátország iránt a mennyiben nem engedi meg, hogy az a maga törvényes kivánatait törvényesen érvényesíthesse azon folytonos elnapolása, majd eloszlatása által az országgyűlésnek, melyet másfél év óta tapasztalunk; az erdélyi románok iránt pedig, mennyiben azon igazságtalan választási törvényt még jövőre is föntartani akarja. (Igaz! Ugy van! a szélső bal jelöl) A t. belügyminiszter ur tegnap az ethnographiai nehézségekre hivatkozva igazolni igyekezett a kormány által előterjesztett választási törvényjavaslatot. Én félek, hogy azon eljárás, melyet a kormány a nemzetiségek iránt követ, nem azt fogja eredményezni, mit önök várnak, t. i. azon nemzetiségi viszályok kiegyenlítését, {Igás! Ugy van! bal felől) hanem ellenkezőleg a létező viszályokat még inkább szítani fogja ugy az erdélyi románok közt, mint Horvátországban. S hiában fogják önök mondani, hogy azért a felelősséget elvállalják; azért a fblelőssget egyes emberek nem vállalhatják el.{Igaz! Ugy van! a szélsőhal felől.) Önök a magok tetteinek horderejét még csak belátni sem képesek. (Igaz! Ugy van! a szélső hal felől. Zajos ellenmondások johh felől,) Ha csak önök sújtatnának azon következmények által: hagyján! önök megérdemelnék a büntetést, {Mozgás johh felől) de attól félek, hogy önök hü bái, mulasztásai miatt az egész nemzet szenvedne fog. (Igaz! Ugy van! hal felől. Zaj johh felől.) Eni nélfogva természetesnek fogja találni a t. házhogy a t. miniszterelnök ur válaszával megelégedve nem lehetek. {Helyeslés hal felől.) Simonyi Lajos b. T. ház! (Fölkiáltások johh felől: Nincs már idő!) Figyelembe véve az időt, röviden fogok nyilatkozni. {Halljuk! hal felől.) Daczára annak, hogy az igen t. miniszterelnök ur a mostani országgyűlés utolsó perczeiben válaszolt azon mterpellatiómra, melyet én —- ha jól emlékszem — már márczius 4-én intéztem az igen t. miniszterelnök úrhoz, és csak az országgyűlés végén nyílik alkalmam nyilatkozni ; mindamellett időszerűnek tartom most is kimondani azt, hogy interpellatiómnak, melyet a t. kormányhoz intéztem: czélja az volt, hogy általa bebizonyítsam Horvátország lakosainak azt, hogy a magyar országgyűlés tekintettel az 1868. XXX. törvényczikkre, melyben Horvátországnak önkormányzati joga biztosítva van, kötelességének ismeri felelőssé tenni a kormányt az iránt, hogy miért vonatott el az alkotmányos jog egyik legfőbbike, t. i. az önkormányzati jog azon része, mely az országgyűlésről szól, a horvát országgyűléstől. Ez volt az egyik ok, a miért interpellatiómat intéztem; a másik ok az volt, hogy alkalmat nyújtsak a kormánynak, hogy megnyugtató nyilatkozatot tehessen s ez által a bizalmat ott helyreállítsa. Az igen t. miniszterelnök ur válaszával mai napig késett, s ennek következtében ma csak azt mondhatom, hogy azon jó szándék, melylyel interpellatióm beadása idejében viseltettem, némi tekintetben meghiúsult, mert ezen nyilatkozat ugy is elkésve jött. Arra nézve, mit a t. miniszterelnök ur mondott, hogy t. i. ő felsége által oszlatott el az országgyűlés, megjegyzem azt, hogy ő felségének ezen joga legkevésbé sem vonatott kétségbe, hanem a miniszterelnök ur nem mondta ki azon okokat, melyek a kormányt arra birták, hogy ezen országgyűlés feloszlatását ő felségének javaslatba hozza, N 35*
