Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-482

244 182. országos ülés április 13, 1878. gok birói s kezelő személyezetének elégtelensége az igazságszolgáltatás menetét már eddigelé is annyira meglassította, hogy gyors s kellő segély nélkül az igazságszolgáltatás teljes fönakadásától kell tartani; kérdem a tisztelt igazságügyminíszter urat: Szándékozik-e addig is, mig a jövő törvényhozás a bajon gyökeresen segíteni képes leend: saját felelősségére — a törvényhozás jóváhagyásának reményében — az első folyamodása bíróságok személyzetének kellő mérvbeni szaporítását haladéktalanul eszközölni ? Zsedényi Ede: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót, miután előttem szóló csendes mosolygásom fölött hozzám fenszóval intézett észrevételeket. Nem akarom azt tagadni, hogy a pesti törvényszék ügyeiről neki kimerítőbb és jobb tudomása lehet mint nekem; hiszen ugy beszélt itt, mint ezen törvényszéknek valóságos ügyvéde. Még arról is értesíteni tudott minket, hogy ezen tőrvényszéknek egyik ülnöke hathatós szorgalma folytán himlőbeteg lett. (Átalános derültség.) 0 csodálkozott, hogy ón ezen orvosi tudományán elmosolyodtam. (Zaj. Egyes felkiáltások a hal oldalon: Ez nem személyes Jcérdés!) Én azt hiszem, hogy épen igen is személyes, mert az elnökön kivül a fel nem szollaló taghoz más tag névszerint nem intézhet észrevételeket; tehát jogom van azokat visszautasítani. Több törvényszékek személyzetének elégtelensége sok panaszra adott alkalmat. Az igazságügyminiszter ur vizsgáló szakértő biztosokat is küldött ki több törvényszék, nevezetesen a pesti, nagyváradi, debreczeni stb. törvényszékekhez. (Zaj. Felkiáltások a hal oldalon: Ez nem személyes kérdés!) Engedelmet kérek, Máttyus tagtársam egyenesen megszólított, hogy én mosolyogtam; tartozom tehát neki fölvilágositással e tekintetben. Azt kérdezem tehát, hogy ha a többi törvényszékek kénytelenek a vizsgálat eredményét bevárni: miért nem akarja az előttem szóló is e példát követve, bevárni a vizsgálatok eredményét a pesti törvényszékre nézve is, mely iránt a törvényhozás csak nem fog kivételt tenni. Csodálkoztam, hogy ily hoszszas interpellatiófc méltóztatott e tárgy fölött tenni; holott jobban, tudja, mint én, hogy a vizsgálat elrendeltetett. Ha a többi törvényszékek tudnak várni : nem tudom, miért ne tudna várakozni a pesti törvényszék is? Babes Vincze: T. ház! Egy interpellatióm van az igen tisztelt belügyi és illetőleg igazságügyi miniszterekhez. Csak kényszerítve lépek fel ezen interpellatióval, és szándékom, a mint az igen tisztelt miniszter urak is meggyőződhetnek előadásomból: az, hogy hivatali viszszaélések által ne koczkáztassék hazánknak jó hírneve; ne veszítsük el egy müveit, egy polgárosult, egy jogállamnak hírnevét. Ezelőtt, körülbelül egy évvel alkalmam volt egyszer az előbbeni miniszterelnök úrral szólni, és panaszkodtam a megyék és községek által a nép ellen elkövetni szokott roppant visszaélések miatt, akkor a t. miniszterelnök ur e választ adta nekem, kérem a t. házat, méltóztassanak kihallgatni ; minél nagyobb figyelemre mélt itnak, annál rövidebb leszek, és meg fognak győződhetni arról, hogy okom van ezen interpellatióra. (Zaj.) Elnök: Kérek csendet, különben kénytelen leszek az illetőket név szerint megszólítani. Babes Vincze : Akkor azt a választ kaptam a t. miniszterelnök úrtól, hogy nem lehet addig segíteni, mig a régi megyék vannak, hanem várjam csak be az uj megyék berendezését : akkor azon borzasztó visszaélések minden esetre meg fognak szüntettetni. Most már az ujabb megyék vannak működésben, és ugyanazért most már nem tudok másként segíteni ugyanazon bajon, azért azt itt előhozni kénytelen vagyok. Számtalan panaszok érkeznek, t. ház, a román journalistikához, a melyekben főleg népünk, a román nép borzasztóan panaszkodik, és eseteket is elbeszél a megyei közigazgatási közegek viszszaólései, zsarnokoskodásai, kínzásai és mindenféle sanyargatásai íelől. Mint szabály van behozva, hogy a hol csak egy falusi biró vagy jegyző van, a ki népünk irányában kegyetlen s hatáskörében visszaélő: azt a hatóságok minden esetre föntartani igyekeznek és fön is tartják a törvény ellenére is. Itt nem használ semmi panasz, akármi kísérletek tétettek panaszok által: a baj orvosolatlanul maradt. Az utóbbi időben ily panaszok érkeznek főleg Krassó és Temes megyékből. Bátor leszek egy ily esetet előadni. Előre bocsátom, hogy ezen eset először a helységből, a hely színéről jelentetett nekem ; én azonban azt először nem hittem, mert lehetetlennek tartottam, hogy egy constitutionalis államban ilyesmi történhessék. A második föl jelentés Temesvárról történt, honnét azt nekem egy szemtanú beküldötte. A harmadik jelentés magától azon egyéntől érkezett, ki áldozata a kérdéses visszaélésnek, s erre az eredeti jelentésre leírtam jelen interpellatiómat, melyet bátor leszek előterjeszteni. Az eset a következő: Beregszó községében, Temes megyében több fiatal ember a múlt télen tanult irni ós olvasni, és azok közül néhányan, hogy megmutassák a román községnek, hogy minő könnyű irni és olvasni tanulni, irtak némi rövid czikkeket, illetőleg referádákat az „Albiná*-ba. Nevezetesen egy bizonyos Vajantz György fiatal ember irt