Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.
Ülésnapok - 1869-481
81. országos ttlés április 11. 1872. 233 az államban föntartando jog az is, hogy kiki ingatlan birtokot szerezhessen. Én azt hiszem, hogy t. képviselő ur a személyes szabadságot, a választási jogot mindenesetre többre becsüli, mint a vagyon szerezhetés jogát; és ha megismerem is, hogy a vagyon szerezhetési jog azon államokban, melyeknek nincs annyi vagyonuk, hogy a polgároknak azt kioszthassák, csak is bizonyos pénzért eszközölhető ; — azt hiszem, hogy azon emberi joghoz mely a személyes szabadságon létesül: nem kívántatik pénz, és azt hiszem, hogy a t. képviselő ur azon állítása, hogy senkitől sem hallotta bebizonyíttatni azt, hogy a választási jog velünk született emberi jog, s hogy ez senki által meg sem kiséreltetett : önmaga t. képviselő ur által czáfoltatott meg legkiválóbban; mert épen ő általa bizonyittatott az be. Emlékeztetem ugyanis t. képviselő urat a febr. 27-iki ülésben , Schwarcz képviselő úrhoz intézett beszédére, ki akkor az emberi jog létezését látszott tagadni. Ezeket mondta a t. képpiselő ur: Mi eddig azon véleményben voltunk, hogy az államok épen az emberi jogok védelmére, ápolására, fejlesztésére, előmozdítására alakultak és tegnap részemről nemi álmélkodással llottam, hogy az államban emberi jog nem létezik, és hogy miután az emberek kevés kivétellel államokban élnek, emberi jog a világon sehol sem létezik. r En legalább és mi mindnyájan, kik itt ülünk, azt hittük, hogy valóságos polgárai vagyunk a hazának. En azt hiszem t. képviselőtársam az erdőt a fától nem látja, s rajta is beteljesedtek az írásnak azon szavai, melyek szerint egyszerű emberi észnek adatik soknak felismerése, mi örökre eltakarva marad a tudósok és böltsek előtt. En azt hiszem, hogy t. képviselő ur, az emberi jogok létezése mellett legszebben szólván és meg is mutatván azok létezését február 27-én, mivel azt hiszem, hogy az emberi jogok legszebbike és a polgárnak elidegenithetlen joga az átalános szavazati jog: joggal hiszem, hogy a t. képviselő ur természetes megszokott szerénységénél fogva mondotta, hogy ezt senki sem igyekezett bebizonyítani; azonban önmaga a legszebben bebizonyítván, meg fogja nekem engedni, hogy én ez érvet az átalános szavazatjog mellett alkalmazom. Es én az átalános választói jog által anynyival inkább hiszem, hogy ennek megvalósítása Sz. István birodalma benső egységének és önálló államiságának megrontására nem fog vezetni," hanem annak megszilárdítására, mivel maga t. képviselőtársam fölhozta az 1848-iki országgyűlésnek azon érvét, melyet az akkori XÍFY. H. NAPLÓ. \%\\ XXIV. választási törvények hozatalánál az akkori képviselő testület látott jónak nyilvánítani; t. i., hogy kimondása az egyenjogúságnak jogban és teherben nemzeti különbség nélkül, megszüntetése azon százados igazságtalanságnak, melyet az aristokratia az ország többi osztályai ellen elkövetett. En, képviselők, melyen érzem azon 1848diki képviselőház mondatának ez igazságát; — és ez igazság érzetétől áthatva, óhajtom, hogy a mennyiben akkor teljes mértékben nem szolgáltatott ki az igazság : szolgáltassák ki az most; s a választói jog terjesztessék ki a haza mindazon becsületes polgáraira, a kikre 184:8-ban ki nem terjesztetett. Szabad lesz most végső észrevételemet megtennem. (Halljuk!) Jónak látta még t. képviselő ur, egy jobboldali képviselők által, Tisza Kálmán képviselő ur ellenében használt azon kifejezést, hogy indítványa ugrás a sötétben, ellenem és indítványom ellen fordítani; mondván: „Ilyen ugrás a sötétben volt az 1848. évi V. törvényezikk szintén; mert adatok tüzetes számítása nélkül hozatott, de igen szerencsés ugrás volt a sötétben." Bocsánatot kérek, hogy megjegyezzem, hogy én ezt nem veszem ugrásnak; és nem veszem ugrásnak a sötétben, hanem veszem a világosság, a jóindulat, a körülmények megfontolása és azon átérzett kötelességnek, a melyet 1848ban minden fukar számítás nélkül teljesített a képviselőház, hogy legalább, ha nem adta is meg a nemzet minden egyes tagjának azon jogot, a melyet, fájdalom, hogy meg nem adott: legalább megadta azok nagy részének. Képviselő ur azonban tovább megyén s mondja: „abból, hogy egy ugrás szerencsésen sikerült a sötétségben: nem következik, hogy minden további ugrás hasonlóképen sikerülni fog." Elfogadom e tételt, azon reményben, hogy miként az 1848. törvényhozásnak azon lépése a világosság a jog és örök igazság érdekében történt szerencsés előlépés volt: azon lépése Magyarország képviselő házának, a midőn el fogja határozni, hogy a szavazati jog az állam minden becsületes honpolgárra kiterjesztessék, ez épen olyan szerencsés és épen olyan igazságos lépés lesz. Végre pedig azt mcndja a t. képviselő ur: „hogy ha Madarász képviselő ur tovább ugrálni akar a sötétben: nem állok jót, hogy végre árokba nem jut." {Halljuk !) Megszoktam Komárom városa igen érdemes képviselőjének előadásait mindig figyelemmel kisérni (Halljuk!), mindig óhajtottam volna őt követhetni hazám függetlensége, állami léte és belügyeink szabad szellemű fejlesztésének kér30