Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-481

81. országos ttlés április 11. 1872. 233 az államban föntartando jog az is, hogy kiki ingatlan birtokot szerezhessen. Én azt hiszem, hogy t. képviselő ur a sze­mélyes szabadságot, a választási jogot minden­esetre többre becsüli, mint a vagyon szerezhetés jogát; és ha megismerem is, hogy a vagyon szerezhetési jog azon államokban, melyeknek nincs annyi vagyonuk, hogy a polgároknak azt kioszthassák, csak is bizonyos pénzért eszközöl­hető ; — azt hiszem, hogy azon emberi joghoz mely a személyes szabadságon létesül: nem kí­vántatik pénz, és azt hiszem, hogy a t. képvi­selő ur azon állítása, hogy senkitől sem hallotta bebizonyíttatni azt, hogy a választási jog velünk született emberi jog, s hogy ez senki által meg sem kiséreltetett : önmaga t. képviselő ur által czáfoltatott meg legkiválóbban; mert épen ő általa bizonyittatott az be. Emlékeztetem ugyanis t. képviselő urat a febr. 27-iki ülésben , Schwarcz képviselő úrhoz intézett beszédére, ki akkor az emberi jog léte­zését látszott tagadni. Ezeket mondta a t. kép­piselő ur: Mi eddig azon véleményben voltunk, hogy az államok épen az emberi jogok védelmére, ápolására, fejlesztésére, előmozdítására alakultak és tegnap részemről nemi álmélkodással llot­tam, hogy az államban emberi jog nem létezik, és hogy miután az emberek kevés kivétellel ál­lamokban élnek, emberi jog a világon sehol sem létezik. r En legalább és mi mindnyájan, kik itt ülünk, azt hittük, hogy valóságos polgárai vagyunk a hazának. En azt hiszem t. képviselőtársam az erdőt a fától nem látja, s rajta is beteljesedtek az írásnak azon szavai, melyek szerint egyszerű emberi észnek adatik soknak felismerése, mi örökre eltakarva marad a tudósok és böltsek előtt. En azt hiszem, hogy t. képviselő ur, az emberi jogok létezése mellett legszebben szólván és meg is mutatván azok létezését február 27-én, mivel azt hiszem, hogy az emberi jogok legszeb­bike és a polgárnak elidegenithetlen joga az átalános szavazati jog: joggal hiszem, hogy a t. képviselő ur természetes megszokott szerénysé­génél fogva mondotta, hogy ezt senki sem igye­kezett bebizonyítani; azonban önmaga a legszeb­ben bebizonyítván, meg fogja nekem engedni, hogy én ez érvet az átalános szavazatjog mellett al­kalmazom. Es én az átalános választói jog által any­nyival inkább hiszem, hogy ennek megvalósítása Sz. István birodalma benső egységének és ön­álló államiságának megrontására nem fog ve­zetni," hanem annak megszilárdítására, mivel maga t. képviselőtársam fölhozta az 1848-iki országgyűlésnek azon érvét, melyet az akkori XÍFY. H. NAPLÓ. \%\\ XXIV. választási törvények hozatalánál az akkori kép­viselő testület látott jónak nyilvánítani; t. i., hogy kimondása az egyenjogúságnak jogban és teherben nemzeti különbség nélkül, meg­szüntetése azon százados igazságtalanságnak, melyet az aristokratia az ország többi osztá­lyai ellen elkövetett. En, képviselők, melyen érzem azon 1848­diki képviselőház mondatának ez igazságát; — és ez igazság érzetétől áthatva, óhajtom, hogy a mennyiben akkor teljes mértékben nem szolgál­tatott ki az igazság : szolgáltassák ki az most; s a választói jog terjesztessék ki a haza mind­azon becsületes polgáraira, a kikre 184:8-ban ki nem terjesztetett. Szabad lesz most végső észrevételemet meg­tennem. (Halljuk!) Jónak látta még t. képviselő ur, egy jobboldali képviselők által, Tisza Kál­mán képviselő ur ellenében használt azon ki­fejezést, hogy indítványa ugrás a sötétben, elle­nem és indítványom ellen fordítani; mondván: „Ilyen ugrás a sötétben volt az 1848. évi V. törvényezikk szintén; mert adatok tüzetes szá­mítása nélkül hozatott, de igen szerencsés ugrás volt a sötétben." Bocsánatot kérek, hogy megjegyezzem, hogy én ezt nem veszem ugrásnak; és nem veszem ugrásnak a sötétben, hanem veszem a világos­ság, a jóindulat, a körülmények megfontolása és azon átérzett kötelességnek, a melyet 1848­ban minden fukar számítás nélkül teljesített a képviselőház, hogy legalább, ha nem adta is meg a nemzet minden egyes tagjának azon jogot, a melyet, fájdalom, hogy meg nem adott: legalább megadta azok nagy részének. Képviselő ur azon­ban tovább megyén s mondja: „abból, hogy egy ugrás szerencsésen sikerült a sötétségben: nem következik, hogy minden további ugrás hason­lóképen sikerülni fog." Elfogadom e tételt, azon reményben, hogy miként az 1848. törvényhozásnak azon lépése a világosság a jog és örök igazság érdekében tör­tént szerencsés előlépés volt: azon lépése Ma­gyarország képviselő házának, a midőn el fogja határozni, hogy a szavazati jog az állam min­den becsületes honpolgárra kiterjesztessék, ez épen olyan szerencsés és épen olyan igazsá­gos lépés lesz. Végre pedig azt mcndja a t. képviselő ur: „hogy ha Madarász képviselő ur tovább ugrálni akar a sötétben: nem állok jót, hogy végre árokba nem jut." {Halljuk !) Megszoktam Komárom városa igen érdemes képviselőjének előadásait mindig figyelemmel kisérni (Halljuk!), mindig óhajtottam volna őt követhetni hazám függetlensége, állami léte és belügyeink szabad szellemű fejlesztésének kér­30

Next

/
Thumbnails
Contents