Képviselőházi napló, 1869. XXIV. kötet • 1872. április 2–április 15.

Ülésnapok - 1869-481

481. országos ülés április 11. IS"2, 229 Elismeri t. képviselőtársam, hogy a műveletlenség nem zárja ki a józan észt és becsületességet ; de ezek — ugy mond — nem foglalják magukban mindazon biztosítékokat, mik a haza előbbre haladásának nólkülözhetlen kellékei. Én azt hiszem, hogy itt arról van szó, hogy a képviselők a haza előbbrehaladását volnának kötelesek eszközölni. Arra azonban nem eszköz, mit, reménylem, t. képviselőtársam sem fog tagadni, a legnagyobb adófizetők intézményének behozatala, az átalános népnevelés ezéljainak előmozdítása helyett a sugárutrai pénzmegszavazás. Meg fogja nekem engedni t. képviselőtársam, hogy ha azt mondom, hogy ezek nem mindig észlelik ezt. En tehát állitom, hogy az átalános választási jog arra vihető vissza, hogy a képviselők helyesen választassanak meg s azt hiszem, hogy a képviselő megválasztására nézve épen az szükséges, hogy meglegyen a választóban a józan ész és becsületesség. E kettőt én sokkal becsesebb és nélkülözhetlenebb föltételnek tartom; mert azok, akik közelebb állanak a földmivelők és iparosokhoz: be fogják látni, miszerint azokat sem a hivatalok, sem a magasabb hiúság és dicsőség ösztöne nem vezérli annyira, mint a vagyonosabbakat és műveltebbeket. És ha nem tagadja, hogy a műveltséget nélkülöző választókban megvan a józan ész és becsületesség: akkor azt állitom, hogy ez a legfőbb indok arra, miszerint mi a népnek megadjuk az átalános választási jogot. Hiszen mit mondunk mi ? Azt, hogy senki, legyen bár a legvagyonosabb a hazában, a ki becstelen: szavazati joggal ne birjon, és legyen bár a legszegényebb, de becsületes ember, bírjon választási joggal. Azt mondja a t. képviselő ur, vegyük figyelembe a kisebbség leszavaztatását. Jól tudom, ez egyike az ujabb kor eszméinek; meg fog azonban bocsátani nekem a t. képviselő ur, erre 'nézve véleményem az, hogy én minden államban, minden országban az egyenjogúságot óhajtom, tehát én nem nézem azt, — nem is szabad, — hogy kisebbség-e, vagy többség, nekem és minden államférfinak, ki az akar lenni, — arra kell nézni, hogy sem a többségben, sem a ki sebbsógben nem szabad senkinek több joggal bírnia a másik fölött ós nem szabad senkinek kevesebb jogának lenni, mint a másiknak, hogy véleményét alkotmányos utón érvényesíthesse, hogy az többséggé váljék. Alkotmányos országban lehetetlen, hogy ez máskép legyen, és ha mégis máskép van: iparkodjék mindenki népgyűlés, sajtó ós közvélemény utján megteremteni magának a többséget: ezt követelem, többet nem. Midőn pedig mi az egyenjogúság alapján az átalános választási jogot egyenlően ki akarjuk terjeszteni: épen azoknak, a kik még ki ' vannak zárva a jogokból, megadjuk, hogy ők is érvényesíthessék a maguk jogát. Ezen most emiitett t. képviselő urak után a t. miniszterelnök ur beszédére kívánok azokon kívül, a miket (Simonyi Ernő t. barátom mondott, három kis észrevételt tenni. Azt mondja a t. miniszterelnök ur, mi viszszaéltünk a kérvényekkel, interpellatiókkal és a ház szabályaival. Erre nézve megjegyzem, hogy a kérvények irányában, csakis akkor kezdte meg a ház teljesíteni képviselői kötelességét, midőn a kérvényeket tárgyalva intézte el; mert azon polgároknak, a kiknek megadatott a kérvényezési jog: azt nem azért adta meg az 1848-iki törvényhozás, hogy azok minden tárgyalás nélkül egyik vagy másik miniszterhez utasíttassanak azért, hogy azok soha el ne intéztessenek ; hanem épen az a kérvények érdeme, hogy ha van bennök valami olyan, a mi a kormány ellenében kimutatja, hogy a fönálló törvények nem teljesíttetnek a szerint, miként teljesíttetniük kellene : a képviselőház saját hatalmából mutasson oda, mikép a kormány tartozik teljesíteni kötelességét. Az interpellatiók tekintetében nem a ház élt vissza hatalmával. Bocsásson meg nekem a miniszterelnök úr : de az interpellatiokra nézve a kormány élt vissza nem ugyan hatalmával, de alkotmányos kötelességével. Azt sohasem követeli senki e képviselőházban, ha igen fontosak azon kérdések, rögtön feleljen azokra a miniszter; de az, hogy vagy sohase feleljen, vagypedig igen ritkán feleljen és csak a ház többszöri sürgetése után feleljen: ez a kérdésintézés iránti alkotmányos fogalmakkal, nézetem szerint ellenkező. Ami azt illeti, hogy a házszabályokkal éltünk volna vissza: én megfordítom a dolgot ós bocsánatot kérek a jobboldaltól és a kormánytól, ha azt mondom, hogy a kormány és a jobb oldal élt vissza a házszabályokkal. Én ezt nem csak szóval vetem oda, hanem ráutalok ismét a házszabályok 108-ik §-ára. Midőn kezdődtek azon ülések, melyeknél fogva a miniszterelnök úr nyilvánította, hogy visszaéltünk a házszabályokkal: épen azon első ülésben a 108-ik §. ellenében, mely azt rendeli, hogy napirendre nem is tűzethetnek ki oly tárgyak, melyek még az osztályokhoz nem voltak utasítva, mégis a kormány és jobboldal ily tárgyakat tűzött a házban napirendre. Tehát a hászabályokkai nemmi éltünk vissza. Második észrevételem arra vonatkozik, hogy meggondultuk-e, mit teszünk itt. En azt állitom : hogy igenis meggondoltuk. Teszszük ezt nemcsak azért, hogy minválasztóink jogait védelmez-